A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-24 / 8. szám
a pirulát le kell nyelni. Ha a döntés kedvezőtlen lenne, akkor ellentámadást indítunk, kivesszük a tanácsadó bizottság kezéből az ügyet és katonai nyomással törjük meg az ellenállőst... ( Néhány nappal később a washingtoni Constitution Avenue egyik házában, az atomenergia bizottság épületének második emeletén egy kis teremben lezajlott a hidrogénbombáért vívott harc döntő csatája. A Fehér Házban tartott bizalmas konferencia határozataival és a Pentagon támogatásával felfegyverkezve Strauss és Teller harcoltak a szuperbombáért. Velük szemben e<?y hosszú asztal mellett a nyugati világ legnagyobb tudósai ültek. Oppenheimer elnökölt, aki Los Alamosból való távozása után Einstein kérésére ennek a bizottságnak a vezetését még megtartotta. Ott ült a Nobel-díjas Fermi professzor, Conant, Rabi professzor a Columbia egyetemről és mások. A vita az éjszakéba húzódott, s Oppenheimer kénytelen volt tíz percre korlátozni a felszólalások idejét. Éjfél felé Fermi felállt és azt mondta: — Órák óta vitatkozunk egymással. És bevallom — mondta Tellerék felé fordulva —, nem értem önöket. Ogy viselkednek, mintha valami különös, sötét hatalom állna önök mögött. Értsék meg: ha most határozatot hozunk a szuperbomba gyártásáról, ismét kényszerítjük a Szovjetuniót, hogy ö is megszerezze ezt a fegyvert. És önöknek, Strauss tengernagy, ne legyenek Illúziói a Pentagonban: meg fogják szerezni. A felelősség azonban a miénk lesz. Meg kell mondanunk az elnöknek és az amerikai népnek, hogy ez gonosz fegyver. Utasítsuk el és kezdjük tárgyalásokat a fegyverek betiltásáról. volt Teller és Strauss és a kongresszus atomenergia bizottságának elnöke Mac Mahon. Az asztal végén hatalmas lratcsomóval babrálva Landsdale ül, a titkos szolgálat „atom-megblzottja“. — Uraim — szólt Johnson. — Azért ültünk Össze, hogy áttörjük az ellenállás vonalát és megszerezzük a felhatalmazöst a hidrogénbomba előállítására. Teller és Strauss barátaink megbeszélést folytattak ebben az ügyben a titkosszolgálattal. Ogy gondolom, Mr. Londsdale-nak lenne némi mondanivalója .. . — A részletes javaslatot, majd szétosztom az urak között. A dolog lényege, hogy Mr. Tellerrel együtt egy Fuchs nevű atomtudós dolgozott, aki jelenleg az angolok Harwell-1 laboratóriumában működik, akkoriban az Oppenhelmer-féle liberális vonalat támogatta. Javaslatunk a következő: Hamis vádat emelünk Fuchs ellen, hogy atomtltkokat adott ki a Szovjetuniónak és az angol titkosszolgálattal együttműködve elintézzük, hogy tartóztassák le. Ez megfelelő légkört fog teremteni ahhoz, hogy a döntést kivegyük a tanácsadó bizottság kezéből és a nemzetvédelmi tanács egy különbizottságának a hatáskörébe utaljuk. A menetrend az lenne — ezt az angol titkosszolgálattal már tisztáztuk —, hogy 1950. január 7-én letartóztatják Fuchsot Londonban. A sajtó három napig futtatja a hírt — és január 31-én öszszeül a különbizottság. Az elnöki székben Johnson mosolyogva tárta szét karjait: — Hiába, uraim, szükség van egy kis ötletességre, s ebből a szempontból a titkosszolgálat és a Pentagon Igazén nem megy a szomszédba. — És hogyan állítják össze a különbizottságot? —- kérdezte Bradley. „Utasítottam az atomenergia bizottságot, hogy folytassa a legkülönbözőbb fajtájú atomfegyverek előállítására irányuló tevékenységét, Ideértve az úgynevezett hidrogén, vagy szuperbombát is ... Ellentámadás a Pentagonban Három nap múlva azonban már javában tartott az ellentámadás. A Pentagon épületek egyik elsőemeleti tanácskozóterme előtt kettős tengerészgyalogos-őrség állt — s a tanácskozást éjjel tlzenkettőkör kezdték, amikor a biztonsági szolgálat „őrein kívül senki sem volt a hatalmas épületben. Már a tanácskozás összetételéből is látszott, hogy a Pentagon minden erejét beveti. Az asztalfőn Johnson hadügyminiszter ült és mellette az alacsony, aszkéta arcú Brodley tábornok, a vezérkari főnökök tanácsának elnöke. Ott — Ravaszul, — nevetett Johnson. — A különbizottságnak három tagja lesz. Az egyik én leszek. A másik Acheson külügyminiszter. Ml képviseljük majd a Pentagon álláspontját. A harmadik tag egy atomtudós lesz: Llllenthal, az atomenergia bizottság elnöke. Teller megvetően mosolygott: — ö persze ellen fog szavazni. — Igen — mosolygott Jonson. — Ehhez minden Joga megvan. Hiszen elvégre demokráciában élünk. Csak éppen nem lesz semmi értéke a szavazatának, mert Mr. Acheson és ön döntünk ... A menetrend halálos pontossággal megvalósult: Január 27-én a londoni Paddingtonpályaudvaron az angol titkosszolgálat letartóztatta Fuchsot, a nyugati sajtóban magasra csapott a hisztéria — és 1950. Január 31-én, a nemzetvédelmi tanács különbizottságának ülésén, Johnson és Acheson leszavazták Lilienthalt... Másnap reggel az amerikai közvéleménnyel Truman elnök közölte a döntést, amely a Pentagon győzelmét és a halálos verseny folytatását Jelentette: (Folytatják) Téli rapszódia Az Idei tél sok meglepetést tartogatott az egész világ, de külnösen az európai kontinens számára. Ritkán fordul elO, hogy Olaszország fővárosában, Rómában a gyerekek örülhetnének a tél örömeinek, a hógolyózásnak, a sízésnek és a szánkózásnak. Persze, az Idei tél nemcsak azzal örökíti meg magát kontinensünk lakóinak az emlékezetében, hogy hóviharokkal, hófúvásokkal, befúft és Járhatatlan utakkal Ifesztett bennünket, hanem azzal is, hogy a meteorológiai szolgálat Jelentései szerint a közeit napokban és hetekben nem ts várható enyhülés. De ne menjünk messze, maradjunk a saját házunk táján. Bratislavában sem megszokott, hogy a Duna vize teljesen befagyott. Ilyenre nem ts nagyon emlékeznek az emberek. Összefüggő Jégtábla borítja a folyót. Hegyvidékeinken súlyos hótömegek alatt görnyednek a fák, a szűk hegyi utakon felvételen látható — mintha az ember barlangban Járna... Egyszóval nálunk és a szomszédos országokban, de Európaszerte mindenütt tombol a tél. Mt pedig arra gondolunk, hogy csak Jón az enyhülés, csak Jön a tavasz. Mert hisz a tél sem tart örökké. Petrlik felvételei
