A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-24 / 8. szám
4. A „szuperbomba1'születése Harcok az amerikai politika kulisszái mögött a hidrogénbombáért Míg az amerikai politika csúcsán az atomlegyverkezési verseny mellett döntöttek — megindult egy örlási lélektani kampány, amelynek az volt a célja, hogy az átlagember agyában az „atombomba“ szó borzalmát eltörölje és a közvéleményt valahogyan hozzászoktassa a pusztítás politikájához. Chicagóban 1946-ban már húsz vállalat volt a telefonkönyvben, amely „atom“ vállalatnak nevezte magát — a bároktól a mosodákig. A nyugati világ szabadalmi hivatalait elárasztották a legkülönbözőbb árucikkek ezreivel, parfőmöktől a rovarirtó szerekig, amelyek az „atom“ elnevezést viselték. Egy francia fílrdőruhagyáros, Louis Gérard elöntötte a piacot kétrészes fürdőruhákkal, amelyeknek a „bikini“ nevet adta. Amikor Groves tábornokot megkérdezték, hogy mit szól ehhez, brutális nyíltsággal így válaszolt: — Gratulálok monsieur Gérardnak. Jobban tudunk politizálni, ha az embereknek a „Bikini“ szóról nem a tömeghalál, hanem egy csinos nő jut az eszébe .. . Ez a hadjárat néhány év alatt átitatta az egész amerikai közvéleményt, amikor az atompolltlka újabb fordulat — és újabb lehetőség elé érkezett. Az atom-monopóliumok halála 1949. szeptemberének egyik esős, szeles délelőttjén Truman elnök szobájában, a Fehér Házban, sürgős, bizalmas tanácskozást hívtak össze. A szoba sarkában húzódó nagy tárgyalóasztalnál az elnök ült az asztalfőn. Vele szemben a „második asztalfőn“ hófehér hajú, jóságos arcú, de kemény, hideg tekintetű aggastyán: Vandenberg szenátor, a republikánus párt legnagyobb külpolitikai tekintélye. Mellette a fekete hajú Teller, a hldrogénbomba mániákusa foglalt helyet, jobbján egy Bradburg nevű tudóssal, aki Oppenheimer professzor utóda volt a Los Alamos-1 „atomgyár“ élén. Velük szemben az asztal másik oldalán őszülő hajú, barázdás arcú alacsony férfi szivarozott. Időnklnt Tellerre pillantott és Ilyenkor a két férfi között apró, sűrű betűkkel telelrt cédulák „utaztak“ az asztal egyik oldaláról a másikra. Ez a férfi Lewis Strauss admirális volt, az atomenergia bizottság öttagú igazgatótanácsának egyik nagysága. — Mint önök tudják — ^zólt Truman borús hangon, Groves tábornok és Oppenheimer kongresszusi vitájában, sajnos, Oppenhelmernek volt Igaza. Az oroszoknak nem hatvan év, hanem alig több mint négy esztendő kellett az atombomba gyártásához. Holnap, szeptember 23-án hivatalos közleményt fognak felolvasni arról, hogy a Szovjetunióban Is kipróbálták az atomfegyvert. Ez azonban nem oldja meg a problémát... — Egyáltalán nem — emelte fel a kezét az asztal másik végén Vandenberg szenátor. — 1946-ban a Baruch-tervvel egy Ízben már vállaltuk a felelősséget a nemzetközi közvélemény előtt az atomfegyverkezési verseny megindulásáért. Most az oroszok megismételték az atomfegyver betiltására vonatkozó Javaslatot olyan körülmények között, amikor már nekik Is van atomfegyverük. A magam részéről a moszkvai Javaslat elutasítása mellett lennék, ha ezen a tanácskozáson valamilyen hatásos ellenintézkedésben tudnánk megálapodnt, Strauss tengernagy kivette szájából a. szivart és arany ceruzájával kopogtatott .íz asztalon: — A Pentagon álláspontja az — mondta halkan, hogy nem szabad feladni azt a, stratégiai célt, amely miatt az atombombán a német megadás után Is dolgoztunk és ami miatt voltaképpen ledobtuk: az oroszok térdre kényszerítését. — Teljesen egyetértek — vágott közbe Truman — az atombomba monopóliuma és a Moszkvára ebből háruló fenyegetés politikánk alapja volt. Csakhogy éppen az a kérdés ... — Éppen erre akartam kitérni, elnök úr, folytatta zavartalanul Strauss. — Megvan a módja annak, hogy magasabb színvonalon újra megszerezzük ezt a monopóliumot és ezzel megteremtsük az erőpolitika új alapjait. Ha értesüléseim helyesek, Teller barátom már évekkel ezelőtt beszélt önnek, elnök úr egy olyan bombáról, amely sokszorta hatalmasabb az atombombánál. Trumán bólintott és Tellerre nézett. v Einstein és a „szuperbomba“ — Ha emlékszik elnök úr, már Í946-ban említést tettem önnek egy bombáról, amely nem az atommag széthásltásán, hanem éppen ellenkezőleg egy egyesülési fúzió folyamaton alapszik. Ez a folyamat a Nap belsejében állandóan lejátszódik, ahol a hidrogén-atomok egyesülése óriási energiát szabadit fel. Ezt a folyamatot a földön Is utánozni lehet és egy Ilyen szuperbomba felrobbantásához rendkívül magas hőfok szükséges. Ezt a hőfokot az atombomba adja. Voltaképpen az atombomba a „ravasz“ szerepét tölti be a szuperbombánál. Meg kell mondanom, hogy már 1942—43-ban gondoltam erre, de rendkívül kemény harcokat kellett vívnom Oppenhelmerrel és társaival. — Ez a harc azóta is folytatódik. 1947-ben például elmentem Mr. Bradburyhoz, Oppenheimer utódjához. — És nem ajánlottam fel önnek rögtön Los Alamosban a kutatóosztály vezetői állását? -kérdezte élesen Bradbury. * — De felajánlotta, Mr. Bradbury — vágott vissza Teller. Csak éppen a feltételeimet nem teljesítette, amelyekkel pedig a Pentagon Is egyetértett. — Mik voltak a feltételei, Mr. Teller? — kérdezte lágyan Vandenberg szenátor, előrehajolva és ceruzájával Teller felé mutatva. — Teljes gőzzel minden erőt a hidrogénbomba előállítására fordítani és évenként legalább tizenkét atombomba-kísérletet az oroszok sakkban tartására — válaszolt Teller. Csakhogy a Pentagon politikája akkor a tudósok valóságos összeesküvésébe ütközött. — így van — fűzte hozzá Strauss, — A Pentagonban tartottunk egy megbeszélést Mr. Teller részvételével és azután elküldtük Őt Chicagóba, hogy felszólítsa az atomtudósok rendkívüli bizottságát a szuperbomba-terv támogatására. Teller el is ment Chicagóba . .. — És ml történ Chicagóban Mr. Teller — kérdezte Truman. — Einstein volt a bizottság elnöké- — válaszolt Teller, — Amikor követeltem, hogy támogassa a hldrogénfegyver előállításának tervét, Einstein elvörösödött, felugrott helyéről és kiáltozni kezdett, hogy csak az ő holttestén keresztül. Majdnem kivezettetett a teremből. Az ajtóból kiáltottam vissza, hogy amit követelek, az az amerikai politika alapjait érinti.. . — Nos uraim — szólt Vandenberg, nyitott tenyerével az asztalra csapva-, a helyzet azt hiszem világos. Tennivalónk a következő: Az atomfegyver betiltására vonatkozó szovjet Javaslatokat el kell utasítani és a sajtóban erőteljesen bírálni kell. Ennek a részletes érvelt és módszereit majd a State Departement kidolgozza. Közben olyan elvi döntést kell hoznunk, hogy minden erővel ráállunk a hldrogénbomba előállítására, és így megteremtjük a bázist ahhoz, hogy továbbra Is az erő helyzetéből tárgyalhassunk az oroszokkal. — Helyes egyetértek. mondta Truman. Teljesen Egy korszerű pirula Lewis Strauss figyelmeztetően emelte fel az ujját: — Fel kell hívnom az urak figyelmét, hogy van még egy akadály. A dolgok Jelenlegi állása szerint az atomenergia bizottság úgynevezett „általános -tanácsadó bizottságának“ kell véleményt nyilvánítania az ügybenl — Nem lehet ez elkerülni? — kérdezte Truman. — Sajnos nem — válaszolt Strauss. — Ezt
