A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-10 / 6. szám
Amikor a zöldtetejü, sárgafalú szálloda kapuján kilépett, először nem tudta, merrefelé induljon. Kissé tétovázott, valaki hirtelen ráköszönt — szervusz Mihály. Ösztönszerűleg a hang irányába fordult. De ugyanakkor azt is érezte, hogy fölösleges ez a mozdulat, itt senkise szólíthatja a keresztnevén. Igaz, már egy hete érkezett ide, erre az örökké esős, párás fürdőhelyre, ismerőse is lehetne, de ő csak az asztal szomszédait Ismeri, azokat sem névről. Amíg ez végigfutott az agyán, a köszönő idegen is továbbállt, nyilván összetévesztette valakivel. — Egyedül lenni jói — gondolta még, s az esőtől csillogó utcán elindult lefelé a dombról. Mellette autóbusz suhant el, a golfpálya felé igyekezett. A cukrászdából ki hallatszott a gramofon: „mi kettőnkről már Goethe Irt..zengte a hangszóró. Lejjebb, az utazási iroda előtt néger diákok csoportja ácsorgott, egy fiatal lány valamit kézzel-lábbal magyarázott nekik, s fölfelé a Maxim bár Irányába mutogatott. A gesztenyefákről kopogva bullbtt a levelek szára az úttestre, a levelek már előbb lehulltak. Az egyik ház homlokzatáról óra világított, négy órát mutatott. A homály már vállig ért, bár inkább köd volt ez mint sötétség, fölötte úgy csillogtak az üzeletek reklámjai, mint a jégpályáról visszaverődő lámpafény. Mihály most átvágott a parkon. A fagyos november ltt-otl már fehér körmökkel csípett a pázsitba, a bokrok között pávák sétáltak, mókusok szaladtak keresztül az ösvényen, s a tóban hattyúk úszkáltak. — Brü, de hideg lehet a viz — mondta félhangosan, miközben elérte az új fürdő épületét. Az ő fürdője persze meleg volt. Harmincnégy fokot mutatott a hő-MONOSZLÓY M. DEZSŐ: Ismerkedés mérő. A szénsavas víz bugyborékolva muzsikált. A fémkád két oldaiáha kapaszkodva kényelmesen elhelyezkedett. Húsz percnyi béke! Előbb a mennyezetre bámult, aztán az oldalfalak majolika kockáit számolgatta — Húsz... huszonkettő... — jó a víz? — harsant az ajtó felől egy mély női hang. — Pompás — válaszolta Mihály és bosszúsan nézett a termetes asszonyság felé. Az emberek mindig megzavarják egymást, nehéz egyedül maradni. A pezsgő bugyborékok közt, most a hasán húzódó forradásra nézett Erősen piroslott még — kész kőbánya volt — mondta az orvosprofesszor amikor tavaly kioperálta a veséjét. Az orvosprofesszor szemüveget viselt és néha a homlokára tolta. Mihály úgy érezte, mintha most is így állna a kádja mellett és a varratokat számolgatná Ettől a látomástól összerezzent és a hasára szorította tenyerét. A fürdés után borravalót kellene adni annak az asszonynak. Mások Is adnak De olyan félszeg dolog ez. A falakon feliratok hirdetik, hogy a borravaló sértő. Ezzel szemben senki se sértődik meg, ellenkezőleg Az élet új, s az emberek régiek — igen, valahogy innen származik az ellentmondás, az asztalnál ülő CSISZ-tag b:zonvára nem csinálna gondot az egészből, jár vagy nem? Nem jár — döntötte el s némi kaián lóérzéssel távozott a fürdőből. Az étterembe elkésve érkezett. Aszfaltársaí már a tésztánál tartottak Mellette egy hatalmas termetű bútorasztalos ült, az arca közepéből széles krumpliorr tündökölt. Mihálynak úgy tunt hogy az egész arca orr. Ilyen nagy orr talán nincs is. Magában Cyránonak hívta. Cyráno a vele szemben ülő CSISZ- tagnak maevarázott. / — ■ nincs a fiatalságban egy mákszemnyi szakmaszeretet se Mindenki mindiárt akkordba akar dolgozni, mert sok pénz kei! a huligánkodásra! — De szakikám — próbálkozott a magas nyurga CSISZ-tag... Kész Don Quilote és ott mellette az a holdvilágképű mázsás parasztasszonv tiszta Szép Heléna. Előtte duruzsoltak a szavak, csak fél fülle! figyelt oda. — Mit tetszik gondolni? .. — kérdezte Szép Heléna. Mihály zavartan hunyorgott, valójában nem tudta miről van szó Mi meghallgattuk a koncertet — folytatta az asszony. Igen Igen — ismételte gépiesen Mihály, de sehogysem tudta elképzelni Szép Helénát és Cyránot. amint az ötödik szimfóniában gyönyörködnek Gyönyörködnek? Egy frászt! Végigülik mert Ingyen van. j— És aztán tetszenek magának az liven koncertek? — kezdte nyugodt hangon, de közben érezte, hogy ineerkedve mosolyog. — Már miért ne tetszene, ha jól muzsikálnak? — mondta Szép Heléna és összeszedte az asztalon heverő üres tányérokat. — Hát akkor 16 szórakozást! — vágta rá gyorsan Mihály és örült, hogy felállhat. — Ma a Castnóban táncmulatság lesz, nem Jön? — szőlt utána Don Quijote. 0 csak a fejével bólintott és sietve távozott. Éppen a táncmulatságra kiváncsit Az összezsúfolt izzadó embertömegre, a ruhatárnál tolakodó sokaságra. Inkább lefekszik és olvas valamit. Legjobb lenne újból áttanulmányozni azt a Goettie-elégiát, hiszen erről a fürdőhelyről irta. Mtt ts Irt, már nem (s emlékszik rá. De biztosan kitűnő. A nagy öregek kitűnően írtak, már mindent megírtak. Persze Goethe nem OH Szép Helénával és Cyránoval! Bár ez Is hülyeség, minden élet érdekes. 6 Cyránoröl is jót Irt volna. Hirtelen nagy kedvteienséget érzett. Nem érdemes Írni, a mai Írókat a kutya se olvassa. Cyráno Vrchlickyt olvas, Szép Heléna meg a szép romantikus történeteket kedveli. Rossz Ízlésük van, át kellene őket formálni. De minek? Hiszen éppen jó az Ízlésük, nekik van igazuk. Ma nincsenek Dosztojevszkik, nincsenek Tolsztojok és Gogol sincs, lám az Itt járt valamikor. Utána kellene nézni. Holnap elmegy a múzeumba, ott állítólag Goethe-kézirat is van. Milyen jő lenne, ha önbizalmat Is lehetne vásárolni, valami fontosság-tudatot, amit az űrhajósok erezhettek, amikor először utaztak a súlytalanság állapotában a világűrben, s amit a feltaláló érezhetne, akinek egy lombikjában végre megszületne a rák ellent szérum. Vagy talán ez se fontos, csak meg kellene belülről fogódzkodni az életbe. Cyráno biztosan nem érzi fölöslegesnek magát, és Szép Heléna sem, Szép Heléna szereti a zenét, ha jól muzsikálnak, és Don Quijote? Don Quijote fiatal, Don Quljote-nek könnyű. A húsz évesek mindig boldogok és miért ne lenne boldog egy mai fiatal? ... Közben a Casino épülete elé ért. Ogy látszik Don Quijote hipnotizálni is tud, alighanem ő irányította ide a lépteit. A teremben mér szélt a zene, egy bizonyos Marináról, aki egyelőre még szendén tiltakozik, de a kitartó udvarlónak közben sikerül autót vásárolni. A sláger boldogító igenét még az ajtóban hall-_ gáttá végig, de az újonnan érkezett idegenekkel végül ő Is besodródott a kivilágított terembe. A zenétől távol egy félig foglalt asztalhoz telepedett, közben mentegetőzve hunyorgott az összebújó fiatal pár felé, akiket úgy gondolta, megzavart, de akik egyáltalán nem hagyták zavartatni magukat. A pincér bort tett elébe, ő ugyan még semmit sem rendelt, de nem tiltakozott, örült, hogy nem kell töprengenie, ötvenhat — mondta a pincér. Tőle a negyedik asztalnál népes asszonykoszorú kellette magát. Egy villogó szemű, csinos fekete fiatal nő éppen vele szemben ült. Báthory Erzsébet — tréfálkozott önmagával Mihály. Mi lenne, ha felkérné 'táncolni? Úgyse gubbaszthat itt egyedül, ezek itt ketten szinte kihívőan szorongatják egymás kezét. Tizenöt percnél tovább a borát se kortyolgathatja. Vagy inkább hazamegy. Dehát miért. A mozgás egészséges. A kezelőorvosa is mondta. Valaki a terem másik oldaláról most elindult. Ez is most alighanem Báthory Erzsébetért megy, sietve felpattant és meghajtotta magát az idegen asztalnál. A nő többékevésbé kelletlenül állt fel, legalábbis úgy gondolta, nem fogtak kezet, csak félszegen elindultak a táncolók felé? — Maga haragszik, hogy táncolni hívtam? — kezdte Mihály simulékonyan. — Természetesen — mondta a nő és haragosan a földre nézett. — Hogy hívnak — kérdezte Mihály minden átmenet nélkül és maga is meglepődött, ettől a frivol hangtól. A nő megütközve pillantott rá, ő azonban csak mosolygott s olyan arcot vágott mint egy kíváncsi gyerek. Az imént még tele volt szorongó nyugtalansággal,-most hirtelen nagy könnyebbséget érzett, játszani. felmelegedni, elmerülni vágyott A nőkkel mindig lehet játszani. A nők szeretik a játékot. Bizonyára Báthory Erzsébet is szereti. — Ha Így fog beszélni, azonnal itt hagyom — de nem hagyta ott, sőt a következő táncot is együtt táncolták, s az azután következőt is. Csak tízkor váltak el egymástól, a betegek számára addig szól a kimenő. Tánckőzben mindenféléről beszélgettek. Megtudta, hogy a nő fiatal özvegy, egy evvél ezelőtt lezuhant a férje, pilóta őrnagy volt: van egy kétéves fia. — Nem, ezekről a dolgokról nem is tudok beszélni — suttogta Mihályhoz stmulva az egyik angolvalcer alatt, miután többé kevésbé már mindenről beszámolt. Mihály azt javasolta, hogy holnap délelőtt találkozhatnának valahol Tíz órában állapodtak meg Mindketten szomorúaknak és komolyaknak látszottak. A zenekar a pireusi gyerekeket játszotta A Casino előtti kijáratnál búcsúztak el egymástól Báthory Erzsébet a népes aszszony .koszorúhoz csatlakozott — Klassz nő — mondta Don Quijote, aki a ruhatárnál hadakozott és most Mihály mellé sodródott. — Bús özvegy — lendült cinikusan a levegőbe Mihály keze. — Annál Jobb — vtgyorodott el a másik. Ennél többet aztán nem is beszéltek. Valahol nagyon magasan egy csillag játszott bűjócskát a novemberi éfszakával, de azután ez is kialudt. mintha elfúlták volna. A Rudolf-forrás mellett valaki trombitálva fújta az prrát...
