A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-10 / 6. szám
Á Apró történetek Előadásra készülőd' tek az egyik zoboralji falucskában a színészek. A színpad mögött folyt az öltözködés, a zenészek meg a hangszereiket csomagolták ki az autóbusz mellett. Tarlcs János éppen a bőgőjét szedte elő viaszosvászon tokjából, amikor érezte, hogy valaki megfogja a vállát és könynyedén felemeli. Felnézett. Egy kétméteres, szélesválló bekecses, csizmás ember tartotta a vállát és azt kérdezte: — Színész elvtársam . .. aztán ebben a darabban fognak-e „Ifiül?“ Mert akkor én nem megyek... I Tarics biztosította, hogy ne féljen, ebben a darabban nem lőnek ... — Aztán nehogy becsapjon, elvtársam — mondia gondterhelten a nagy ember, mert ha mégis Ifinek, megtalálom ám én magát az előadás után. megismerem a hegedűjéről ... — és a bőgőre mutatott. Szerencsére abban a darabban valóban nemlőttek . . . • • ' l Nádasdi Karcsinak iftkos nőlmádó’a akadi vidéken, aki szerelmes leveleket frt neki, és: állandóan a játékáról áradozott. Egyszer aztán Nádasdi újabb levelet kapott tő e, amelyben az ismeretlen hódoló áradozó szavakkal ecsetelte, hogy a legutóbbi játékában, Az irkutszki történetben is milyen nagyon tetszett neki.-. Nádasdi meg az Irkutszkl történetben nem1 is szerepelt. Folyik az előadás, Siposs Jenő és Lelkes Magda van a színen, megboldogult Fekete Gyula pedig a színfalak mögött várja S pasától a végszót, hogy színre léphessen. A végszót nem hallja. Siposs és Lelkes Magda már minden lehetséges szöveget elmondtak, egjrü csak az asztalt kerülgetik és nem tudnak mit csinálni, mert Fekete Gyulának már régen a színen kellene lennie. — Menjen már be. Gyula bácsi — mondja Tarics János aki az ügyeletes volt —, beléphet már . .. I — Nem én, édes gyerekem — mondta Gyula bácsi —, és addig amíg Jenőtől végszót nem hallok, be nem lépek... I — Attól nq is várjon, mert elfelejtette — igyekezett őt meggyőzni Tarics —, amikor látja, hogy már nagyon izgatottan jár-kel az asztal körül, lépjen csak be ny ugodtan . . . I így aztán Fekete Gyula bácsi mégis csak színre lépett. — du— A legfiatalabbak Címoldalunkon a színház legidősebb és legfiatalabb tagját láthatjuk. Illetve Király Dezső csak az egyik legöregebb tag, de Lelkes Jullka a maga tízegynéhány évével minden bizonnyal a legfiatalabb. Igaz hogy az Ilyen 18—20 évesekből Is több van. Dráfi Mátyás, Budiás Ida, Csendes László, Ropog József, Mente Imre — mind a huszadik életévük körül mozognak. Az Igen tehetséges Dráfl Mátyás és Lelkes Jullka mögött már több szerepes mült van, a többi előtt többnyire még csak — Jövő. A következő tanévben a felsoroltak — Dráfi kivételével, akinek négy szemesztere már megvan — megkezdik a Színművészeti Főiskolát, hogy végzés után ismét visszatérjenek a Területi Színházba. S már várják az ebben az évben végző tehetséges Beke Sándort, Thüring Violát és Vavreczky Gézát. Rajtuk is múlik, milyen lesz a színház a Jövőben, reméljük, hogy valamennyien megállják majd a helyüket a főiskolán. —tőr— A hatvanharmadik bemutató A hatvanharmadik bemutató... Tíz évvel ezelőtt, 1953. Január 31-én volt az első. S azóta hatvonháromszor várakoztak így, néma mozdulatlanságban a bemutatóra az üres széksorok. Azt mondjuk, az emberi tevékenység nem vész el nyomtalanul, hatásában tovább él, és nyomokat hagy maga után. Keressük meg időben és térben azt az első, tíz év patinájával ékesített, régi bemutatót.. .1 Van a színháznak egy keményfedelű nagy könyve, vllágoszöld, vastag lapokkal. A színészek ügy hívják: Krónika. A Krónika csupa kép, és újságklvágás, csupa cikk és üdvözLőtávirat, levél, szerencsekívánat és színikritika. A nagy könyv az Oj Szó cikkével kezdődik: „Megalakult a komáromi Magyar Területi Színház ...” „Urbán Ernő Tűzkeresztség c. drámája az első bemutató...” Lőrincz Gyula, Csema - dók elnökének beszéde a megnyitó ünnepségen ... S a következő lapokon táviratok ... szerencsét kíván a bratislaval Nemzeti Színház, a prágai Nemzeti Színház.. államdljas művészek üdv özük a köztársa ság legfiatalabb színházát és Fellegi 1st vánt, az új igazgatót. Mintha ezen a téli napon, az egész ország figyelme Komárom felé irányulna, mintha az egész ország örülne annak, hogy a Duna-menti városban valami nagy és szép született... S a krónikából mege’.evenedrisk az emberek . .. Világoszöld lapjairól kilép az első bemutató Ható Ignáca, az önmagával vívódó középparaszt. Ható Ignác többféle szempontból is fontos személyiség. Magában hordozza a tíz év előtti idők egyik legnagyobb problémáját, a földjének élő paraszt habozását és önmarcangoló vívódását. Konrád József számára meg különösen fontos alak, mert az első szerepe volt... — Ható Ignác ... Még mindig bennem él, és mégis milyen távoli alaki Mintha nem is tíz év választana el tőle, de sokkal több, sőt ez a távolság idővel fel sem mérhető. Mert a színész világa gyorsabban változik, mint körülötte a nagyvilág, s nála már a tegnap is messzi-messzi múltat jelenthet... Furcsa dialektika, de így van. Ma minden múltbeli alakításomat másképp játszanám ... j Konrád József „civilben“ áll a színpadon, és szembenéz az üres széksorokkal. Egy éve már hogy nem játszik, rendez, a mai bemutatót Is ő rendezte. Fél óra múlva kezdődik az előadás... A világosítók a fényhatásokat próbálják, a terem félhomálya ragyogó fénnyé változik, sugarak pásztázzák végig a színpadot, majd kihunynak és elenyésznek. — És hol hagy maradandó nyomokat, hol mérhető le a színész-egyéniség állandó változása ...? — Nálunk egyelőre, sajnos, csak magában a színészben és ... talán a közön - ségben. A színész állandóan érzi, hogy játéka nem az már, ami tegnap volt. A közönség talán felfedezi ezt... legalábbis minden színész ebben bízik. A kritika — sajnos — a legérzéktelenebb. Ha az ember átolvassa tíz év kritikáit, elgondolkozik rajtuk és szeretné megfogni a lényegüket, ami hasznos számára, nem találja. Mint amikor az ember a levegőbe markol... A mi szlnkritikánk alkalomszerű, nem következetes és hangulatok Irányítják... Pedig az okos és figyelmes kritikus a színész legjobb barátja 1 Konrád József: A mű alapgondolata a romos Öreg koldus az öltöző folyusóján (Korai Ferenc) ügyeljétek, nevet a közönség! (Bottke Zsuzsa, Szentpátery Aranka és Udvardy Anna)
