A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-10 / 6. szám
Negyed óra múlva kezdődik az előadás. Lépcsőkön és folyosókon megyünk le a színpadról az öltözőkbe. Beszélgetünk ... — S a rendező? A színész Ható Ignácról és a szerepeiről beszélt. Mit mond Konród a rendező Osztrovszkljról és a mai bemutatóról? — Osztrovszklj, Kéz kezet mos című komédiája a százötven év előtti orosz kereskedő világot jeleníti meg. Ezt a világot társadalmi viszonyaival és életformájával együtt régein belepte az enyészet pora. A rendező számára a darab alapgondolata volt a fontos... az lró örökérvényűen és egyetemes emberi értelemben megfogalmazott gondolatai. Ezt próbáltam a darabból kihozni, az emberi kapzsiság, pénzéhség és jellemtelenség kritikáját. Mert a művészi értékű gondolatok nem árulnak el, minden korban érvényesek és modern köntösbe öltöztetve súlyos dolgokat mondánál: a kor emberének az emberről...! Emlékezetes volt a „Boldogultak bélja“ bemutatója. Képünkön: Barnabás Inas leleplező eneke a zérújelenetben A ruhatár előtt éppen a legnagyobb a tolongás, elsőt csöngettek, öt perc múlva széthúzódik a súlyos bársonyfüggöny ,.. Tíz perce folyik az előadás, és a közönség még komoly, várakozó: „nehéz” közönség, — mondja mellettem valaki —, pedig néhány kacagtató mondat és humoros párbeszéd elhangzott már a színpadon. Ilyenkor az ügyeletes, a világosítók és a belépésre készülődő, végszót váró színészek között is feszült a hangulat. — Merev még a közönség — súgja Korai Ferenc segédrendező az ügyeletesnek —, ismerkedik a darab légkörével.. .1 Milyen más a színpad innen a színfalak mögül 1 Egyszerre látom Udvardl Annát és Bottka Zsuzsát (Bolsov kereskedő feleségét és a lányát) játék közben, és Lelkes Magdát (Fominyisznát), ahogy várja, hogy a színre léphessen. Feszült figyelmet látok az arcán, bár láthatólag minden Izgalom nélkül várakozik. Később hallottam, hogy a színész számára az a legnehezebb pillanat, Tyitka Inat a tükör előtt (Varády Béla) amikor a színpadra lép és az első szót kimondja. A többi már magától pereg. Azon a tíz év előtti bemutatón már Lelkes Magda Is szerepelt, Sóhár Lidit a keménylelkű, céltudatos kulákasszonyat alakította. Tíz év elég volt ahhoz, hogy a Sóhár Lidi típusú emberek eltűnjenek az életünkből, s alakja már csak a Krónika lapjain és talán a Lelkes Magda emlékezetében él... Most, mintha odakünn, a színfalakon túl, a nézőtér számukra láthatatlan világában felmordult volna valami sokhangú lény. A közönség felnevet. Aztán mégegyszer hallom a morajt, és látom, hogy a segédmunkások, a függönykezelő és az ügyeletes megkönnyebbülten fellélegeznek. J61 van már, a közönség „bevette“ a darabot. S valóban odakünn, mintha megváltozott volna a légkör, egyre gyakrabb a moraljó nevetés és a taps. A színfalak mögött mintha kicserélődött volna a hangulat. Felengedett a feszült várakozás, az öltözők és a színpadra vezető folyosók megteltek sürgő-forgó vidámsággal. Király Dezső.. . mondja halkan, a mikrofonba az ügyeletes ... Király Dezső ... s megszületik Lázár, a képmutató kereskedősegéd (Binke Mária maszkírozó és Bugár Béla) következik... A lépcső alján három főkötős, bőszoknyás és blúzos Jelenség találkozott össze, csupa fodor és csipke a ruhájuk. Múlt századbeli kosztümjükhöz képest meglepően mai frlsseséggel beszélik meg pillanatnyi problémáikat és nevetnek... ... Mindaddig nevetnek, amíg a segédrendező rájuk nem mordul. Az öltöző asztalán parókák, festékes tubusok, egy ezüstnyelű görbebot ée kopott paplrkoffer, tíz perce halt el a taps a nézőtéren, újra üres és sötét a színházterem. A legtöbb színész már átöltözött, Király Dezső még öltözőasztala mellett ül, és fejét a tenyerébe hajtja. Vörhenyes szőke, kócos haja és rltkás, hegyes szakálla Bolsov kereskedőé, csak a fáradtság az övé. — Az első bemutatón Köröm Sándor szövetkezeti elnököt Játszottam. A main, egy múlt századbeli bőnadrágos, csizmás, orosz kereskedőt. Hány szerepem volt a tíz év folyamán, a két alakítás között? — Harminckilenc... ez a mai a negyvenedik. — Nehéz munka a színész munkája? — Sokan talán az ellenkezőjét gondolják: ml az a két óra előadás esténkénti — mondhatják, és a próbákról meg Is feledkeznek — pedig tévednek. Az a kétórás előadás és a mindennapi próbák úgy ki tudják fárasztani az embert.. .1 S mikor érzi, hogy jó munkát végzett... miről ismeri fel a jő munkát...? — Éppen erről, a fáradtságról... amikor olyan súlyos és mégis jóleső fáradtságot érzek, tudom, hogy valóban jó munkát végeztem... A színház épülete újra sötét, s bejáratától sok-sok lábnyom vezet a frissen esett hóban a város szive és a külvárosi utcák felé. Vége a hatvanharmadik bemutatónak, elmúlt... Ezután már csak a Krónika lapjain és a fehér hóban nyomokat hagyó emberek lelkében él tovább ... DUBA GYULA
