A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-03 / 5. szám
Tényleg katonai bizottság, kisebbségben vagyunk... — dörmögte Conant az asztal végén. Landsdale hűvös hangon folytatta. — Sajnálom, ez a határozat szelleme. Az egész tervet abszolút titoktartás övezi. Fedőneve „Manhattan-terv“. Vezetője a mellettem ülő Groves tábornok, aki az említett katonai bizottságot Irányítja, ö vezette egyébként a Pentagon építésének munkáit Is Előre szeretném közölni az urakkal, hogy Jómagam és szervezetem a legteljesebb ellenőrzést gyakoroljuk majd önök felett. A Manhattan-terv 150 000 embert fog foglalkoztatni, de csak önök — tehát alig egy tucatnyi katona és szakember — tudja majd áttekinteni az egészet, s értheti meg, hogy tulajdonképpen miről is van szó. Nyíltan megmondom, hogy önök állandó megfigyelés alatt lesznek. Minden mozdulatukat és minden sor Írásukat figyeltetni fogom ... Egy fiatal, szemüveges, hosszúkás arcú férfi szólalt meg Conant mellett: — Kaszárnya lesz a laboratóriumból. — Igen, Oppenheimer professzor, kaszárnya. Nem szabad elfelejtenie, hogy bombát akarunk gyártani, nem gyógyszereket — vágott vissza keményen Landsdale ... A konferencia még órákig tanácskozott, s a Pentagon körül már égtek a lámpák a késő nyári estében, amikor a hivatalos kocsik elszállították a résztvevőket. Groves tábornok szobájában azonban sűrű szlvarfüstbe burkolózva, a Pentagon építője tovább beszélgetett Landsdale ezredessel: — Nagyon helyesnek tartom, Landsdale, hogy olyan keményen válaszolt Oppenheimernek. — Nem tetszik nekem a fickó — mondta nyersen Landsdale. — Egyike azoknak a nyavalyás értelmiségieknek, akik folyton a békéről papolnak. Higgye el nekem, hogy sírva dolgozik az atombombán. , — Azért ne ragadtassa el magát Landsdale, mert van egy meglepetésem a maga számára. Döntés született, hogy a Manhattan tervnek a tudományos részét Oppenheimer vezesse. Ez persze nem érinti az én katonai parancsnokságomat. — De hát miért pont Oppenheimer? — Azért, kedvesem, mert a többi tudós, akikkel a Pentagon tárgyalt, őt tartja a legjobb szervezőnek és tudományos szempontból is a legalkalmasabbnak. Azt pedig igazán be kell látnia, hogy a titkos szolgálat, akármilyen megbízható emberekből áll is, mégsem tudná megépíteni az atombombát... — Rendben van — szólt vonakodva Landsdale — de ahhoz ragaszkodom, hogy a legjobb embereim állandóan a sarkában legyenek. — Ennek semmi akadálya. Sőt éppen erre akartam kérni — válaszolt mosolyogva Groves. — Most azonban szervezzen meg nekem egy találkozót Qppenheimerrel, valami olyan helyen, ami biztosítja a teljes titkosságot. 1942 egy késő észi délutánján a Chicagóból Kalifornia felé száguldó luxusvonat egyik szalonkocsijának zárt fülkéjében négy ember ült. Groves tábornok, Oppenheimer professzor, Landsdale és a tábornok segédtisztje. Nichols ezredes. A vonat rohant és ők tárgyaltak. ... Nagyjából megegyeztünk volna, professzor úr — mondta Groves. +- Még csak egy részletkérdés van hátra. Annak a helynek a fedőneve, ahol az atombombát előállíthatjuk: „Y-hely“. Azt mondja meg nekem, hol legyen ez? Oppenheimer halványan elmosolyodott és így szólt: — Az új-mexikói sivatagban 2100 méter magasan, egy fennsíkon építettek egyszer egy fiú-internátust. Néhány évig oda Jártam iskolába. Azt hiszem, az ideális hely lenne. — Hogy hívják? — Los Alamos — válaszolt Oppenheimer. Groves Landsdalere nézett, aki megvonta a vállát: — Nekem semmi kifogásom. De természetesen előbb szemlét tartunk... — mondta. Az „Alsós“ misszió Kőt év telt el Los Alamosban és a Manhattan-terv többi műhelyében készült az atombomba — és közben a háború szekere Is száguldott a maga útján. 1944 őszén a Pentagonban, Groves tábornok szobájában megint ott ült Landsdale. Ezúttal azonban egy nésik ezredes is helyet foglalt az Íróasztal mellett. Ezt az ezredest Boris Pash-nak hívták és a titkosszolgálat kipróbált embere volt. — Tudja, ön, ezredes — kérdezte Groves tábornok Pash felé fordulva — hogy mit Jelent az a görög szó: „Alsós“. — Nem tudok, görögül, tábornok. — Én sem — mosolygott Groves — de elmagyarázták nekem. Ide figyeljen. Az én nevem Groves, ugyebár fákkal benőtt kis ligetet jelent voltaképpen. Liget görögül annyit jelent '„Alsós“. Ez lesz a fedőneve annak a titkos missziónak, amelylyel magát megbízzuk. — És a feladatom? Landsdale vette ét a szót: — Rövidre fogva az, hogy a készülő partraszállás után az előrenyomuló hadsereg éléhez csatlakozzék és a Jelentősebb nőmet tudományos központokban Információkat gyűjtsön az atomfegyverkezés állásáról. Tudnunk kell, hogy meddig Jutottak ... És Pash vezetésével elindult az Alsosmlsszló. Az első járőrök után érkeztek Párizsba. És az első Járőrökkel érkeztek 1944 novemberében Strassbourgba, ahol kézrekeritették az egyik legnevesebb német atomtudós, Walzsflcker aktáit. Innen Strassbourgból küldte Pesh ezredes az első meglepett táviratot Groves tábornokhoz. Ezt még több hasonló távirat követte, míg végre az Alsós missziót sürgősen visszarendelték Washingtonba és 1944 egyik hideg decemberi délelőttjén Pash ős Landsdale megint ott ültek Groves tábornok szobájában. —... és a Weizsácker-akták után egy Hechinger nevű faluban elfogtuk Otto Hahnt, az atomhasltás felfedezőjét. Max von Laune Nobel-dljast és később Helsenberget is. Ez a legnagyobb három német fizikus volt, akik Németországban maradtak jelentette Pash. — És az eredmény az — dörmögte rosszkedvűen Groves —, hogy a németek semmilyen komoly eredményt nem értek el az atomfegyver előállításában. Az európai háborúnak még nincs vége, de az már bizonyos, hogy nincs német atomfegyver ... — Pontosan — bólintott Pash. Ez az „Alsós" misszió eredménye. — Elviheti az ördög — kiáltott fel hirtelen a mindig nyugodt Groves. — Most majd elkezdenek kiabálni, hogy ha a németeknek nincs atombombájuk — akkor nem kell nekünk sem. Hiszen a japánok nyilvánvalóan nem tudnak atombombát előállítani. — Nyert tábornok — mondta fanyarul Landsdale. A titkosszolgálati jelentések szerint a laboratóriumokban tudósok és fizikusok tucatjai ujjongva üdvözölték azokat a szállongó híreket, hogy a németeknek nincs atomfegyverük. Néhány helyen bizottságok Is alakultak, hogy az Egyesült Államok hagyja abba az atomfegyver gyártásának munkálatait. — Erre számítottunk — mondta Groves tábornok. A vezérkar és a katonai bizottság nevében olyan jelentést terjesztettünk az elnök elé, amely a leghatározottabban javasolja az atomfegyver gyártásának folytatását. — Őszintén szólva, tényleg nem értem — mondta Pash. — Az egész ügy azzal Indult el, hogy a németek atomfenyegetése miatt kell gyártanunk a bombát. Ez a fenyegetés ma már nem létezik. Minek akkor a bomba? Groves tábornok összehúzott szemöldökkel, gúnyosan nézett az ezredesre: — Magának még sokat kell tanulnia, ezredes,' ha karriert akar csinálni a titkosszolgálatnál. Vagy talán komolyan azt hiszi, hogy Berlinben és Tokióban véget ér a háború?l Pash néhány pillanatig értetlenül, meglepetve nézett Grovesre. Azután Landsdalere pillantott, aki cinikusan és értően mosolygott vissza rá. — Kezdem érteni — mondta végül halkan. Tisztelgett és kiment a szobából. (Folytatlak) 19