A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-03 / 5. szám
ca 4*4 ’S co •K* > CO ‘S ca ■** ► co w •M > 00 > ca 4-« > eo > S zeu Jn Ä amelyeket fáj kimondani Kétszer a televízióról Kulturális életünk nem olyan reménytelen, mint ahogy azt Csontos elvtárs patetikus hangú levelében megállapítja. Az a szövetkezeti vezető, aki azt a kijelentést tette, hogy inkább főidecit vesz mint Csemadok-bélyeget, nem lehetett teljesen korlátolt ember. Mert ha szövetkezeti vezető, akkor egész biztos ért a mezőgazdálkodáshoz. Miért becsüli többre mégis a féldeci nyújtotta alkoholmámort, mint a Csemadok munkáját? Ezt kell kinyomozni. Miért nem érdekli a Csemadok kulturális munkája? Azért, mert televíziója van? De akkor miért jár kocsmába? Ja, ott is van televízió, s ott valahogy érdekesebb. Ezek szerint a magyarázat az lenne, hogy ez az ember csak azért nem érdeklődik a Csemadok nyújtotta kultúra iránt, mert a televíziót többre értékeli. S itt a probléma gyökere: a széles tömegek aktív bekapcsolódását a kulturális tevékenységbe határozottan negatív irányba vitte a televízió térhódítása. A tanyai és falusi kocsmák ügyesen kihasználták a televízió tömegvonzó erejét, a tömegvonzó mágnes bekerült a kocsmába, de sajnos itt nem tölti be hivatását. Mi hát a teendő? Ezt a tömegvonzó mágnest nagyon sürgősen át kell helyezni a kultúrotthonokba. A kocsmázó ember nem mind alkoholista, nem azért jár a kocsmába, hogy leigya magát a sárga földig, hanem csupán időtöltésből, vagy azért, hogy találkozzon a szomszéddal, jóbaráttal. A legtöbb kocsmába járó ember egy-két féldecí mellett eltölti az egész estét. Otthon is van televíziója, de a kocsmában jóízű megjegyzések fűszerezik a műsort. Néha az alkoholszülte szellemesség még Kabosnál, vagy Dlbarboránál is jobban nevettet. Itt nem ajánlatos kultúrmunkásnak bármilyen tevékenységet is kifejteni, a kocsma nem arravaló hely. Borgőzös fejekben ködöt oszlatni, nagyon nehéz. Ahhoz, hogy a televízió kulturális életünkben betöltse küldetését meg kell teremteni számára a megfelelő környzetet: át kell helyezni a kultúrhelyiségekbe. Ne legyen azonban egyetlen kultúrház sem, melynek klubhelyiségében ne lenne televízió. Megoldható ez a kérdés olyan falvakban is, ahol nincsen művelődésház, de a Csemadok rendelkezésére áll egy kisebb szoba. Ezt a kis helyiséget kell otthonossá, klubszerűvé tenni. Ha van rá lehetőség a tea, kávék, vagy az üveges sör fogyasztása is megengedhető. Kávé mellett könnyebben indul a beszélgetés, könnyebb a kultúrmunkás feladata is. Nagyon óvatosnak kell lenni, a harmincnegyven évesekkel. Ez az a réteg, mely kulturális téren lemaradt a másoidk világháború következtében. Mit olvasott vajon a Németországba hurcolt levente, vagy a Szovjetunióba került hadifogoly. Bizony nagyon keveset. Ebből a rétegből nagyon sokszor találkozunk olyan emberekkel, akiknek mind a nemzeti, mind a világirodalmi ismereteik nagyon gyérek. Ezek az emberek tudatlanságukat nem merik még önmaguknak sem bevallani, s rendszerint úgy védekeznek, hogy elzárkóznak a kulturális élettől. Félnek beleszólni az ilyen problémákba, megmaradnak a 20 könnyebb „forma“ mellett, a féldecinél. Az alkohol tompítja az agyat, s magabiztossá, „okossá“ teszi a tudatlan, műveletlen embert. Ezen a téren nagy feladat vár a pedagógusokra. Az ő feladatuk elsősorban, hogy ezekhez az emberekhez úgy közeledjenek, hogy azok érezzék a dolgozó embernek kijáró megbecsülést s ne érezzenek alacsonyabb rendűséget, mert ha tudatlanságukat, müveletlensőgüket szemükre vetjük, mely talán részben a múlt hibája, elhídegülnek tőlünk, s a kulturális élettől is. Helyes pedagógiai és pszichológiai érzékkel azonban komoly eredményeket érhetünk el aktivizálásuk terén. Ha fel tudjuk kelteni a könyv és a napi sajtó, a szépirodalmi lapjaink iránti érdeklődésüket, már nyert ügyünk van. Így lehet kulturális tevékenységre ösztönözni a széles tömegeket. A klubhelyiségben a televízió adásai előtt rövid magyarázattal segíteni kell az érdeklődőket, kinyitni a szemüket, a fülüket, hogy befogadják a szépet, az újat, az emberit. Rá kell vezetni őket arra, hogy merjenek a klubhelyiségben véleményt mondani az elhangzott műsorszámról s ha véleményük nem helytálló a kultúrmunkás vagy pedagógus igazítsa helyre őket, de ne tudálékoskodjon, teremtsen magának tekintélyt műveltségével. A tudálékosság már nemegyszer szétverte a tanulnivágyók csoportját. Ez a tömegek aktivizáláséhoz vezető út, az új formák keresésének útja. A Cseniadok teremtsen tekintélyt magának ezen a téren azzal, hogy legyen kezdeményező. KÜRTI PÉTER, Érsekújvár A vitaindító cikk év a szerkesztőség bevezetője a problémák egész komplexumát terjeszti a vitázök elé, színié félő, begy a vita valóban meghozza-e az össze« feltett kérdések tisztázását. Az egyik kérdés Így hangzik: Hogyan segíti a televízió a népnevelő munkát? Megvallom nagyon nehéz lenne egyértelmű választ adni a kérdésre. Számos esetben a népnevelő munka elégtelenségének, vagy teljes hiányainak okául a televíziót emlegetik. Tarthatunk előadást bármiről a művelődési otthonban, az emberek inkább a televíziót nézik odahaza — hangzik a panasz. Pedig nem a televízió miatt üres a művelődési ház, hanem azért, mert az emberek, a művelődés re szomjűhozók, már több esetben tapasztalták, hogy olyan előadásra invitálják őket, amely semmit sem ér, a hallgatóknak mit sem mond. Stok községben teljesen rendszertelenül, kellő megfontolás nélkül tervezik be a művelődést otthon munkatervébe az előadásokat. A téma sok esetben igen távolesik a napi problémáktól, s így adódik, hogy egy-egy községben, ahol talán a szövetkezetben a munkafegyelem laza s a szövetkezeti vagyont nem becsülik meg, ahelyett, hogy ezekről a problémákról tartanának előadást, „az élet keletkezése a földön“ témáról vitatkoznak. Lehetséges e hát a kompromisszum a televíziónézés és a népnevelő .munka között? Ogy gondolom, Igen. Nem egy művelődési házban megszervezték a csoportos televíziónézést, melynek keretében az összes számottevő müsorszámot véginézik, persze közben a nézőik váltakoznak és a TV nézés nem meríti ki a művelődést ház teljes kihasználását, hiszen ugyanott színjátszók, tánccsoport. zenekar és különféle körök Is rendszeres tevékenységet fejtenek ki. Mostanábnn több Csemadok csoport újszerű rendezvényekkel kívánja tanúsítani, hogy a televízió ad bizonyos ötleteket a kulturális munka számára. A „KI mit tud“ vetélkedőkre gondolok. Csakhogy a kevesek képességének fejlesztése és a tömegeknek csupán szórakoztatása nem lehet semmiféle kulturális tevékenység egyedüli célja. Ha „KI mit tud“ műsoraikat látok, vagy hallok róluk, önkéntelenül mindig azok a tömegek jutnak az eszembe, melyek még semmit sem tudnak, olyan színvonalon, bogy közönség vagy nyilvánosság elé merészkedjenek, de elvárják, begy kulturális rendezvényeinkben, mint tánccsoportok, ének- és zenekarok, vagy szlnjátszócsoportok tagjai bekapcsolódhassa nak, hogy a kulturális munka névtelen sorkatonáiként élesztgessék azt a tüzet, amely a szocialista kultúra ragyogását minél szélesebb tömegek felé akarja ontani. Félreértés ne essék: nem vagyak ellensége a Ki mit tud vetélkedőknek, de nem tartanám helyet jelenségnek, ha egyes cső partjainknak minden tevékenysége ebben merülne ki, hiszen a tömegek kulturális nevelésére nem sok pozltivummal bír. SÁGI TÖTH TIBOR Csemadok-szervezetetnk tevékenységének jelentős területe a zenekari mozgalom. Képünkön a jC nevű dunaszerdahelyl népi zenekar látható.
