A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-03 / 5. szám
OROS2 LÄSZl'O Szabó Erzsébet rajza CS odálkozva nézte az üres szári- — Azelőtt nem érdekelt — horgasztotta tót, vállat vont, eleresztette a le fejét Mária. — Azelőtt nem volt kizsineget és megfordult: nek öltözködnöm, és nem is akartam. Az— Levetted a kék blúzt? előtt minden jó volt. Ma nem jó, mert te — Igen — válaszolt a gáz— nem akarod megérteni, hogy én akarok fözötől az anya. Az asszony elfojtott egynéhány mérges szót. Közelebb lépett, határozatlanul nézte anyja törékeny, vékony vállát, idegesen kapkodó kezét. — Hányszor mondtam, hogy ne forrald fel — sziszegte szemrehányóan. Az anya megfordult és felemelte fejét. — Nálunk a tejet mindig felforralták. Ötvenkilenc éve Ezután is .. — Csak magadnak Az öregasszony epésen megjegyezte: — Persze, az uradnak nem tetszik ... Most minden más. Eddig minden jó volt, ed.lig nem szóltál meg semmit. .. — A férjemnek — emelte fel hangját az asszony. — Nem uram! Férjem! — Egy kutya — vont vállat az anya. Egyre mennek ezek mind. És egyformák valamennyien ... parancsolgatni, ugatni, új divatokat a házba . . . Még mit nem! — Menj — fogta meg az asszony gyengéden az öreg vállát. — Menj és feküdj le. Egy darabig kezén tartotta, majd megerősítette a szorítást, és óvatosan, vigyázva az előszobaajtó felé noszogatta. — Egyáltalán, csodálom, hogy nem nyughatsz. Más örülne, ha fekhetne, te pedig itt ugrálsz ... — Otban vagyok! — csattan fel az anya. — Otban vagyok a fiataloknak. Az úr és parancsoló ezt mondta, dögöljön a vackában a vénasszony, ne rontsa reggel az étvágyamat... — Hallgass — sikított fel a fiatalaszszony. — Miért hallgassak? Mindig csak hallgassak? Nekem kuss a nevem? Én csak arra vagyok jó, hogy a lányom cselédje legyek, amióta ez az ember itt van a házamban? — Nem vagy cselédem — sziszegte a lánya. — Nem is voltál soha, csak elhíreszteled. mert boldog vagy, hogy panaszkodhatsz a' vénasszonyok előtt... Ogy élhetnél, mint Marci Hevesen, nincs gondod. nincs felelősséged .. — Nekem — kiáltott fel az anyja sikoltva. — Én nekem nincs gondom? És ezt te mondod? Nem szégyelled magad, Mária? Nekem azt mondani... nekem, aki megfeszülök, hogy tisztán tartsalak? ... Az asszony felnevetett, keserűen, és csúfondárosan. Miközben kezével a kék égő láng felett kapkodott, félvállról az anyjához beszélt: — A tisztántartás, hogy leszeded a blúzomat? Az a te segítséged? — Mi bajod? Más örülne, ha az anyja megtenné, hálás volna neki, te pedig... Szombaton is levetted. Csak azért, hogy valamit csinálj, hogy aztán sírhassál, mennyire elfáradtál az én szolgálatomban. Levetted a blúzt és eldugtad az ágyadba, hogy ne találjam meg, hogy te vasalhasd ki.. Azt akarod, hogy úgy menjek munkába, ahogy te kivasalod! — Talán nem jó? — csípett bele a szavába az anya. — Persze, azelőtt jó volt. Csak most nem tetszik az úrnak. Semmi sem tetszik, amit én csinálok — Mert nem jól csinálod . . Mert nem tudsz mosni Soha sem is tudtál Nem is kellett. Ornő voltál, cselédet tartottál, az dolgozott helyetted De én magam aka a magamnak mindent csinálni... — Hogy a kosz megzabáljon — nevetett fel csúfondárosan az anya. — Éppen te vagy az, aki nálamnál jobban tudja az ilyet! Éppen te! Hiszen, ha én nem takarítanék .. . Mária felkapta a fejét és ujjúval intett anyjának. Késő. Az ajtóban Imre állt, csodálkozva, magasra vont szemöldökkel. — Mit fenyegettek engem, visított fel az anya. — Én hallgassak? Miért hallgassak? Én? Az én lakásomban? Az ajtó becsapódott, csak a férfi csoszogó lépteit hallották, ahogy a szoba felé siet. — Köszönöm, mami — bólintott anyja felé kecsesen — Hálásan köszönöm. Most megint nem fog reggelizni — Nem baj — rázta fejét az anya. — Ha megéhezik, majd jelentkezik. És te csak ne kényeztesd! Nem is érdemli meg! Aki reggel az anyósának nem adja meg a tiszteletet és köszönös helyett bevágja az ajtót. . — Mami — szólította meg fojtottan. — Miért teszed ezt velem? — Ugyan mit? — emelte fel hangját csodálkozva a másik. —" Miért teszed ezt? Mit akarsz elérni? Ki akarsz bennünket verni a házból? Mondd meg! Sikoltott fel és szemben az anyjával nekitámaszkodott az asztalnak. — Mondd meg kereken, ne szégyeld. Neked már nincs mit szégyelned! Ember velem annyi rosszat nem tett, mint te, mióta férjhez mentem. — De hát én? — fgen, te! Kértelek, könyörögtem — maradj reggel az ágyban Ne ugrálj körülöttünk, ne traktáld a fejünket a pletykáiddal. Ne szolgálj ki. .. — Na neee! És arra jó vagyok, hogy nálatok cselédkedjek? — Nem vagy jó, — kiabálta Mária eszelősen. — Rossz vagy, mert még azt is szememre hányod, amit nem teszel meg, hát még azt, amit igen! Kértelek, ne mossál! Ne takarítsd a szobánkat! — Az én lakásomban azt teszek, amit akarok! — Miért törsz borsot a férjem orra alá? Miért forralod fel a tejet? Miért rontod el azt, amit kimosok? Miért vered fel a port a szobánkban? Miért nem vársz addig, amíg kitakarodunk? — Mert én akkor csinálom, és azt csinálok. amit akarok Az én lakásomban. — Azért csinálod, hogy mi lássuk, mennyit dolgozol. Hogy a szomszédok lássák, hogy rázod ki a rongyot a folyosón, hogy megsajnáljanak, hogy az a szegény, leszegényedett Mihók néni még ebben a korban is dolgozik. Hogy belebe-' szélhessé) az életünkbe. — Talán már felesleges vagyok? Az öregek dögöljenek meg? Hisz tele van az újság, a rádió, hogy milyen hálátlanok a fiatalok. . — Még te beszélsz? Ha nem üldöznél bennünket, ha nem akarnád a vértanút játszani nekem . nem, nem, nekem: hanem a szomszédoknak, istenem, olyan életed lenne . . . — Nekem? — sóhajtott fel az anya. — rom mosni a holmimat. Vasalni is. Mert Csak neked legyen ilyen öregkorod, mint nem tudsz azt sem .. mert fényesre va- nekem. Egyedül, támasz nélkül, salod a gallérjaimat... Ügy festek, ha - Miért? - kibált Mária. - Én mi vg, a te kezedből kerülök ki, mint egy ágról- gyök? Idegen? . . szakadt — Nem, a lányom vagy. Csak úgy visel-Az öregasszony megkopogtatta száraz, kedsz, mint egy idegen. Rosszabbul, mint sovány uiiával az asztalt: egy idegen Csendesen szipogott. ma]d — Azelőtt nem pofáztál, jó volt neked felsírt. Engem mindenki szeret. Engem úgy, ahogy csináltam... mindenki tisztel, csak a fiatalok nem. Ep-10
