A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-11-25 / 47. szám

A* együttes ének- és zenekera A negyedik leleszi „csoda" S a többiek! Egyik énekel, másik táncol, egyesek Játszanak, mások szavalnak, öregek és fiatalok töltik itt estéiket a próbákkal és fellépésekkel — szórakozva és tanulva. Pár évvel ezelőtt java részük hangszert közelről nsm is igen látott. Akkor még nem sejtették, hogy majd egyszer kezük, amely­­lyel napközben a lánctalpas traktorok kor­mánykerekét forgatják, cukorrépát raknak a kocsikra, vasat hajlítanak a kovácsmű­helyekben: a XII. kongresszusra tett fel­ajánlások teljesítésén dolgoznak, hogy majd ezek a kezek esténként újra találkozni fog­nak. Ugyanazok a kérges, kemény tenye­rek, eres kézfejek; csak a cél lesz más: a felsorolt értékektől eltérő értékeket: de­rűt, jókedvet „termelni”. A leleszi Állami Gazdaság munkásegyüt­tese éppen öt évvel ezelőtt alakult. Elén a kezdettől fogva Ján Sádel, egy fiatal, ön­feláldozó tanító áll, aki nemcsak akar, de tud is jó felvilágosító kulturális munkát végezni a falun. Tudja, hogy milyen mód­szerekkel és formákkal lehet elérni, hogy a falu népe ne csak a munkában, de a munka után Is közösségi életet éljen, hogy a harmadik helyre került. Nagy érdemük van ebben a zenekar tagjain kívül az együttes szölistétnak is az ember az embernek barátja, elvtársa legyen, hogy az emberek közeledjenek egy­máshoz. S Ján Sádelnak ebbel! törekvésé­ben Jó segítőtársai akadtak. Az egyik a klrályhelmeci Állami Gazdaság szakszerve­zeti funkcionáriusa, Loékar Michal, s a má­sik a saját felesége, aki már nemegyszer „ugrott be”, ha a konferálójuk váratlanul megbetegedett — s az autóbuszban, útban a fellépésre tanulta be a szöveget. Az együttes tevékenysége évről évre nő Míg az alapítás évében — 1958-ban —■ csak tizennyolc fellépésük volt, 1961-ben már egyszer annyi. Tahét harminchat. Fel­léptek a népi művészi alkotóversenyeken, arató ünnepségeken, Játszanak szövetkezeti lakodalmakban, agltációs központokban, — egyszóval mindenütt, ahol a Jókedv az úr. Jelentőségük már rég túlnőtte a leleszi ha­tárt. Ismerik őket szélűben-hosszában az egész Kelet-Szlováktában. Gazdag progra­mot tanultak be az ez évi Csehszlovák- Szovjet Barátság Hónapja is. Csodálatra méltó, hogy pillanatok alatt mennyire ké­pesek aktualizálni és alkalmazni rigmusai­kat és szavalataikat a fellépés helyéhez és Bocek felvételei a közönséghez. Műsoruk tele van ötlettel, és tarka színekkel. Dalok, szavalatok, rig­musok, dalkettősök, friss csárdások — s mindez kizárólagosan saját forrásokból. Semmi behozatali Ezért kétszeresek a si­kereik is. Akárhová mennek, szívesen lát­ják őket és sokáig emlékeznek rájuk. Közeledik a csoport fennállásának ötödik évfordulója. Ez alatt az Idő alatt a csoport különböző körei, — amelyekben a leleszi Állami Gazdaság dolgozóinak mintegy két­harmada működik — művészileg beértek, s minden feltétel megvan egy állandó szí­ni-zenei együttes megalakítására, saját dzsessz- és népi zenével meg tánccsoport­tal. Az első bemutatójukat ennek az évfor­dulónak, a Barátsági Hónapnak s a XII. pártkongresszusnak tiszteletére készítik. Csak fokozza az örömüket, hogy erre a bemutatóra már az új, modern kultúrhézben kerül sor, mely a leleszi dolgozók, agitáto­rok, jókedvű és jókedvcslnáló emberek új hajléka, második otthona lesz. VLADIMÍR BABNIC cikke nyomán — Este hétkor próbálunk! — mondja Ján Sédéi tanító, ax együttes fiatal vezetője a zenekar egyik tagjának, aztán a többi »tán siet

Next

/
Oldalképek
Tartalom