A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-11-11 / 45. szám
Emberek és nézetek Vonaton, eszpresszóban, színházi előcsarnokban hányszor üli meg fülünket egy-egy beaaálgetía foaxlányn: 1. — Nem tadom, ml Qtütt az emberekbe, az la divat lezz már sálnak? Aml6ta amlákzzem, nem tordalt Old válás a falunkban, most meg már a második. A szövetkezetünkben éppen az egyik brigádvezető ... 2. — Senki se beszéljen nekem — emlékszem egy tellndolt férfi hangra —, azelőtt keményebben, több tisztességre, szerénységre nevelték a fiatalságot. Most meg esak cikkeznek rélnk, mintha bizony azzal segítenének ... 3. — Amondd vagyok — a hízelgő kijelentést egy férfi tette — igenis, az asszonyokon sok mttllk. Nemcsak a házasságban, de sokkal nagyobb közösségek sorsában is döntő erőt jelenthetnek. 4. — Aztán ne csodáld, hogy már másodszor jártam igyl Az emberek legtöbbször csak a látszat után Ítélnek. Elhatároztam, hogy ailndalok néhány Ilyen szdfoszlány nyomán, hiszen az álét néha még frappánsabban fejezi be a megkezdett mondatot. ORDÓDY KATALIN: Két virágoskert Valahol a Garam alsó folyásénak vidékén, ahol a sebes sodrású víz megszelídülve nyaldossa a széles síkságokba veszd partokat, a nyári munkák dandárjának idején a szövetkezeti elnökkel beszélgetek. Estébe hajtik, az Idő, rdtes fény tünékeny aranymáza ragyog a tájon. Csend van, az elplhenés ideje. Arra gondolok, amit nemrégiben egy esős délelőttön a kapualjba húzódva hallottam. Raksányl elnök napbarnltotta arcán, kék szemében megútödés látszik, mikor minden átmenet nélkül annyira váratlan kérdést szegezek neki. Egy pillanatig elgondolkodik, aztán beszél. Mert mindenről megvan a véleménye, s azt nem is rejti véka alá. — Való igaz, ezelőtt a földművesek, parasztemberek között szinte Ismeretlen volt a válás. Orl módi volt az, a parasztokat erősen összekötötte a mindennél szentebb kapocs, a föld. A töldnélküllek előtt pedig ott állt a vallás tilalma, meg a félelem a szégyenbélyégtől, amit örökre rájuk sütött volna a könyörtelen közvélemény. Az pedig nagy úr volt. A béklyók pattogni kezdtek. Akadnak az Idősebbek közt Is, akiknek eszükbe jut, hogy talán másként Is lehetne. Nagyot változott a világ a parasztság körül, s a sok jó mellett lehetőséget adott olyasmire Is, amit sok esetben helytelenül is felhasználhatnak. — Azt beszélik, hogy maguknál nemrégiben ... Hogy konkrét esetre terelődik a szó, a beszédes férfi egyszerre szűkszavúvá válik. Mások otthonának küszöbénél az ö hatásköre véget ér. De hát ki Is lenne illetékesebb a nyilatkozatra, mint az, aki életét más vágányon, ú] irányban folytatja. R. Lajosnét szép,módos portán találom. A nyár virágai tarkállanak az udvaron, a fedett gangon öreg bácsi élvezi az alkony simogató langyosságát. Minden rendről, szorgalomról beszél. A negyvenöt körüli nő éppen a baromfival foglalatoskodik. Zömök termetű, csaknem teljesen ősz, de arca meghazudtolja a korát. Sima, ránctalán, barnapiros. Lányos mosolya, nyílt tekintetű nefelejcskék szeme kivívják számára a Jelzőt: csinos asszony. És boldog. Ez sugárzik róla. De hát ürömtelen-e a. boldogság, amelyért oly későn nyújtotta ki a kezét. Sikerült-e az elmúlt évekhez kötöző sok-sok szálát valóban mind elszakítania? Nem vág-e húsába, lelkiismeretébe valamelyik? Fiatal korától cselédeskedett. A pénzt haza adta, alig Ismert mást az életből, mint a feltétlen engedelmességet, anyjával és munkaadóival szemben. Az ellen sem volt szava, mikor anyja hazavltte, és a szomszédos fiatal özvegyemberhez férjhezadta. A törekvő, dolgos menyecske úgy érezte, hogy a házasélet sokkal slvárabb, mint amilyennek vágyaiban sejtette, de nem elégedetlenkedett, hiszen nem Ismert mást, azt hitte, úgy kell lennie mindennek, amint van. Ha néha anyja előtt panaszkodott, az kapásból három-négy bibliai Idézettel felelt, ami előtt el kellett némulnia. Később kisfia született, s ekkor feltámadt amúgy Is meglévő szerző ösztöne, volt kiért dolgozni, kuporgatnl. Bántotta, hogy ebből a férj kevesebb iparkodással veszi ki a részét. 8 A házastársak között mélyülő szakadékot betemette a háború vihara. A férfi hosszú hadifogság után legyengülve, egészségileg rossz állapotban tért haza, gyermeküket pedig közben dlftérla vitte el. A gyász enyhültével ismét jelentkeztek a régi problémák. A két egymáshoz nem illő embert már a gyermek sem kapcsolta össze, s a menni készülő asszony útját nem állhatta többé sem az anyai sopánkodás, sem az < mberek fullánkos nyelve. Elment, hogy rövid egy héten belül visszajöjjön, mert megtudta, hogy ismét gyermeket vár. Klsláyuk született. Beköltöztek a városba. Nőtt a gyerek, s lassan nőttek a kis családi ház falai is Dolgozott s látszatja Is volt á munkának. Az asszony nem Ismert fáradságot, míg a férj szakmát tanult. Kőműves lett. Mégsem jövedelmezett olyan jól az új mesterség, mint az asszony várta volna, mert a férj sokat betegeskedett. A csupatűz egészséges asszony nehezen értette, alig hihette, hogy a férj beteg. Tyutymák, lagymatag, nem fűlik a foga a munkához, mindig is olyan volt. A régi sérelmek is újból felsajograk. És olyan sok vágya volt mégl Hozzáépíteni a házhoz, bútor, mosógép, gyümölcsös ... A szövetkezetben jól kereshet, aki.. . Nosza rajta. Dolgozik látástól vakul ásig, háromszáz munkaegysége is van. A legnagyobb dologidőben az asszonyoknak a férjek Is segítenek. Csak 6 marad mindig egyedül. A brigádvezető megszánja, segít neki. Olyan jól esik ez az emberség. Maga sem tudja, hogyan, összemelegednek, úgy érzi egyszerre, hogy ez az Igazi neki való pár. Ez az ő embere. E mellett nem küszködés a munka, hanem öröm. S már nem választja el őket egymástól semmi hatalom. A brigádvezető gangos-rangos portája új asszonyt kap, akinek éppen elég tennivalója akad a ház körül, már csak ritkán látják a szövetkezet földjein. ■ Az asszony nélküli ház kertjében Is pompáznak a virágok. Szinük, Illatuk sem marad el a másik kert virágai mögött. Csak a ház más. Kisebb, szerényebb, az jtóbbi évek divatja, gyakorlatiassága látszik meg rajta. Téglájának kötőanyaga az emberi veríték. A kis udvaron mozgás van. Törékeny, tlzenhatéves kislány szalad a konyhába, ebéd után néz, aztán ki a kertben álló kádhoz, ahol a mosásra váró ruha ázik. Az apa rlblzlit szemezget. Szörpöt készítenek, úgy mint más években. Nem szabad érződnie, hogy valaki hiányzik az otthonukból. Különben is ráér az ilyen aprólékos munkára, rokkantságban van. A gyomrát operálták, s az utóbbi években hol lábon van, hol fekszik. A beteg ember mindenkinek csak teher. A finom arcú, őzike tekintetű Marika apjára vetett meleg pillantása ezt gyökeresen megcáfolja. Sápadt a kislány, nemrég ő is kórházban volt, a vakbele rendetlenkedett, de az operációt sikerült elkerülnie. Talán egyszer Marika Is operálni fog. Nagyon, nagyon szeretne orvos l9nnt. ö még apának is vissza tudná adni az egészségét, talán. Csak jól kell tanulnia, a költségekkel nem lesz gond, a mama mindent megtesz érte. Igen, a mama mostanában gyakrabban jön. A mosógépet Is visszahozta valamelyik nap, hogy a kórházat járt kislánynak ne kelljen magát megerőltetnie a kézi mosással. De valamit elvitt a mama, amit már nem lehet visszahozni. Erről Marika színtelen mosolya beszél csak. Különben egy szóval sem bántották, azt, aki elment tőlük. A kevé3beszédü férfi szaval nyomán más színben tűnik fel a házasságuk. Jegyasségűk napfényes, játékos napjairól beszél, melyben nyoma sincs csak az anyai parancsra engedelmeskedő lánynak. Nem emlékszik rá, hogy valaha Is komolyabb baj adódott volna elő együttélésük alatt. Igaz, egyszer az asszony megmakacsolta magát valami miatt, talán néha túl kemény veit hozzá — és elment, de vissza is jött. Úgy fogadta, mintha ml sem történt volna. Máshol Is előfordul ilyesmi. A baj csak akkor kezdődött, mikor olyan nagyon belevetette magát a szövetkezeti munkába. Otthon már alig látták, s ha látták is, más asszony, más mama volt, mint akit ők addig Ismertek. Az apa úgy érzi, a kislány őt Illeti. Az anyával ebben a tekintetben megegyeztek, mégis nyugtalanítja ez a növekvő gondoskodás, amiben volt felesége a gyereket mostanában részesíti. Megtalálják-e majd a végleges és megnyugtató megoldást mindenben? Kit kell valójában a vádlottak padjára helyezni, a gyerekkortól Idegekbe rögződött vak engedelmességet s az ájtatos Idézetek béklyózó tiszteletét, vagy a késői, minden meggondolást felperzselő érzelmeket? Van-e Joga a legjogosabbnak érzett boldogságnak, hogy árnyékot vessen másokra. Erre mindenkinek csak a saját lelkiismerete adhatja meg a feleletet. (Prandl Sándor felvételei)
