A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-10-28 / 43. szám

A minap második otthonában talélkoz**m vele, a bruttóiéval Luxor kávéhéiban, vagy ahogy Mentődvo mag* említette „ex trodébao“ ... * 4M! órákban Ml fogadom „Wien rolón &t!”

A Garam völgyéből « ax Alacsony-Tótra vidékéről érkezett meg éppen. 'Sett a tele volt pezsgő űrivel, dallal, bércek visszhangjával a fwiyőaattogiaaei. Mesélt a hegyekről, s dönt bakai Övező erdőkről, a zúgó patakokról, a tltdűí-táró tátrai »latról.

— Mintha Idcsorélink volna — mondta —, pedig esafk két autpot töltöttem ott, mégts szinte ftjjfisxttleltem.

— No,— mondom — Oxondés levegőt, tündért tájat láthatsz te kősalobb Is, megadja azt jk Csallóköz Is Onnapartjival, persze mit hangulatban és színben.

Nevetve vig vissza «gy killt« idézettel: „Mitnekem te zordan Kárpitoknak / Fenyvesekké! vadregényes tája!

— Szlovákul^ kérem, szlovákul — risposztoxtun.

I f ttzed-e, amit nnmHtn — kérdően Fc j" -~T tan, Ady é* IÖrsei Attila kongrcaiá- I f lés trió »ék tolmácxolöfétM.- Bizonyítani kén« — wrtt • la konikut film.

De huncut mosolyén kilógtam, t elvittem tá|nósőbe, a Duma partiéra, :a czailőkBxi „Kdrtvétyesi kanyarhoz",

Vorótéayez októberi dél volt. A té| rangbabonáxö uipcégét ott caUlogtalta a Véklö, rohanó tolyft vitába«. S ml csak álltunk némin, csendben. Nem tudom, |to Smrak mire gondolhatott akkor, de bánnám a felidézett Petőfi vert torai caaongtek, «lőttem olt pompázott a mogénekelt ti), Ilin Itt la, alig két snuayl'a tőlünk — „tenyeszl k * lét érvalényhaj. S kék virága a aaemér konyéraek, > hé* távéhoz déli map hevében i megpihenni tarka gyíkok térnek1*. S mint, a tanyákon tél, itt it magányos csárda áll, arrébb a nyárfuwrdő, ahol gyermektől nem háborgatottan féazkel a vizítő véres«) és innen kőinek a uomstéd nádasokból hosszú léglfitra esti szürkületben e vadludak.

— Nekem Is nagy élmény volt a Hortobágy gye! valé találkozás —, szakította meg a csöndet halk szavakkal Smrak. — Lété am a ménest, végignéztem, hogy tereli a kis pulikutya az iikttrnyéflat a pásztor egyetlen líittyoatésáre, bográcsgulyást ültem, tüzesbort Ittam abban a nagy alföldi csárdában, ahol Petőfi Sándor megpihent volt v&ndorútfáa.

Az emlékezés új témát -vet fel. Jáa Smrek •zoptemberbon Magyarországon Járt, becses vendégként fogadták, biss müvéssl fordítás*!ján Smrek a körtvélyeí.; dárda jdvarím

vsl évtizedek ftta a két nép közötti i/ifitt barátság szálait zaftvl. 1954 ben Ihtebsalovakiában a Petőit versek szlovák nyelvéé velő megszólaltatáséért éllamdljat kapott, a most szeptemberben Budapestéin a Mtgyer írók Szövetségének székházét but a Magyar Pen Club emlékérmévé! tüntették ki. A szovjet I.cotiyld Marttnov, a franci« jaques jCoucheron, a német Stephan Hsrmltn után a szlovák JA ti Smreknek Ítélték oda ezt az értékes irodalmi díjat

— Tudod, hogy a oeehexlovéktal magyar útvasú mugk ülönbösletatt éa kőlftnfl* örömmel fogadta e hírt, hisz régéi* figyeli, fisain tún értékelt mssskésaágodat. jelentős Iroda lom diplomáciai tevékenységedet, z ezért le kiváncsi magyarországi utóddal kapcsolatos véleményedre.

— A megtisztelő dl) átadásénak aktusa mély benyomást tett rám, s Örömömre szolgált, hogy a baráti magyar nép knliúrétoténak számos élenjáró tagja igen pozitiven értékelte munkásságomét. Utam sok felejthetett«! úlményuyol gazdagított. Bejártam sí ursságot, s min dinütt rutgy-nogy sseretettal fogadtak, láptem nyomon árexhetfom házigazdáimnak a sxlovék nép s mai házal életünk iránti özxfxxts és béréit érdeklődését. A sok köztit hedd eUveaftaek fel egy kedves, ssátnomre, felejthetetlen élményt; Debrecenben történt es egyetemen. Bérű jénos prnfeesxor igenén megható s eredsM módon fogadott. Egy régi versem magyar fordításával köszöntött Ebből is láthatod, a költő esava él nz emberek között.

— Min dolgozol snout? — teszem tel át szokásos kérdést. A vétesz frappáns.

— Lustálkodom ... — novai, szinte mulat s megjegyzésén, majd szerényen folytatja ■ de tojemben már rímek zsongnak, n) hangú latban élek. Féllg-iueddág elígér kcito «n Arany Jánosa ah, s ha közben saját Inspirációim ebben meg nem ekadélyoznytk, nz pedig «gy küllőnek megbocsátható, rövidesen hozzálátok Arany lírájának tolmácsolásához. Ue idohaligass — és megfenyeget —, est csak „pro domo“, házi használatra mondám, nehogy nagydobra várjad Hatvmu esztendő* felemmel érzésem szerint túl «okra fettem ígéretet, ugyanis « kél Gyula, mármint |u házi és Illyés verso» I* ba szeretném mutatni a szlovák olvasóknak, sőt a futatok közöl I» választanék egr-ketlőt.

— Ks Smrttk magyar nyulven?

— Talán még korai erről beszólni. KS- lönfiecn korai , s szerző nyilatkozata. Ogy hallottam, a terv megvan, sót s magyar országi költők határozottan szorgalmazzák a kötet megjelenését, persze realizálása » fordítókon múlik. Véleményem szerbit kelté szelem megértéséhez és tolmácsoláséhoz feltétlenül szükséges t szlovák nyelv. alapot ismerete. Igaz, előfordul, hegy akad olyan fordító is, ki sikerült tolmácsolúje less a költőnek, ha nyelvét néni b bírja, de érzésem szerint ez „leltár holló". Úgy érzésé, elengedhetetlenül szükséges, bogy a fordító élvezz» a költő nyelvének ízét, akntatér.

Még egy Ideig elidőzünk a vén llnna pan) Iánál, aztán betérünk e kürtvélyesi csárdába, ahol a Bogyai Tibor főzte halpaprikáamak hódoltunk, s magyarul dúdoltuk a kői te. Ián Smrek versét;

Tisita \6 bor, tiszta otthon, . tiszta Ének, Úszta asszony, tiszta homlok, tiszta lélek,

mint a madár, víqan élek.

(Bede Anna fordításit 1

Aztán koccintottunk, s búcsút vettünk KörtvélyestSI.

Míg hazafele röpített. » gépkocsi, a délután évi ta szépségeken tűnődtem. Már elváltunk, amikor rádöbbentem; nem kaptam feléidet jón Smrektől. Am tudom, hogy ez lett vo'

na:

A békés táj egyként szép, hegyek ormán és völgyek ölén

NAGY JENŐ

(’randi Sándor, felvételei