A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-10-28 / 43. szám
Lóerővel is ansdera sechntkávai mSteltk meg * kOH<ióüli«ítv#aj'«lMrt bizsutérla bűvészei elkezdték ontani a világ piacaira a neugabionzi bizsutériáti Nem tudom, vajon ott voltak-e Neu-Gablonz képviselői az idei jabloneci bizsu-kiállításon, annyi azonban bizonyos, hogy a londoni City kereskedői, Párizs, Brüsszel, Róma és Moszkva szakértői, Skandinávia turistái és a távoli Indiából érkezett fürdővendégek valamennyien részt vettek a divatékszer ez idei jabloneci fesztiválján. — Jöttek, láttak és legyőzettek — mondja Kopal igazgató és mosolyogva árulja el a nagy hadititkot: a Jablonex ma már száztizenkét országba exportál, megelőzve svájci, amerikai és japán ' konkurrenselt, nem is szólván Trappenkamp, Oberurhsel, Kaufenberuen és Neu-Gablonz revansista véneiről, akik a jabloneciek évi húszezer új mintájával szemben lehetetlenek! A jabloneci aranysziget hatalmas alchímista műhelyeiben régi és különleges szakiskolákat végzett új mesterek készítik remekműveiket, a földgolyóbis asszonyai számárai Es hogy nem félnek a konkurenciától, azt Kopal elvtárs bejelentése bizonyítja a legjobban: A Jablonex a három év múlva megrendezendő bizsuvilágkiállitáson közösen akar szerepelni svájciakkal, osztrákokkal és németekkel. — Nem félünk a farkastól — mondotta Kopal elvtárs. De ha már Jablonecben Jártam, átugrottam a közeli Liberecbe, a JeStédalJi metropolisba, amely szintén a Labetől északra fekszik. Igen, ott terül el a hegykoszorúk ölében, nem messze a Fekete Nisa és a Jlzera forrásétól a város, amelynek hírnevét céhmestereinek találékonysága, fürge keze és szorgalma alapozta meg. A derék takácsok tették Llberecet a vidék ipari gócpontjává, akik az előretörő kapitalizmus évtizedeiben kénytelenek voltak átadni helyüket az ipari kapitalizmus legkíméletlenebb reprezentánsának, a Szászországból ideszármazott Liebig családnak. Így aztán nem csoda, hogy Liberec és környéke lett az egyre hevesebbé váló s egyre jobban kiéleződő osztályharcoknak a színhelye. Érdekes, hogy ebbe az osztályharcba későbben igen végzetesen keveredett a pángermanizmus és a faji gyűlölet eszméje. A város levéltárában megdöbbentő tényekre bukkanok, melyek nagyjában érthetővé teszik a harmincnyolcas llbereci eseményeket. Hiszen Relchenbergben -— ez volt ugyanis valaha Liberec német neve, néhány nappal az első Csehszlovák Köztársaság hivatalos létrejötte előtt a Gross-Deutschland gondolatának fanatikus hívei az új állam el nem ismeréséért szálltak síkra, majd utána kihirdették Liberec és környéke önállóságát, a szabad Szudétenlandot, saját bankókat nyomtattak és megszervezték a Volkwehrt, a későbbi ordner különítmények szégyenletes elődjét. A kapitalizmus háború utáni, átmeneti konszolidációjának éveiben ugyan megszületett a cseh és a német kapitalisták közt egy „treuga dei", ezt azonban a gazdasági válság ével elsodorták. Az úgynevezett Szudéta-vidék ipari temetővé változott és a német munkanélküliek nyomora hallatlan méreteket öltött. Ezt a nyomort használták ki Hitler ügynökei: Konrád Henleln és társai, úgyhogy a líbereci kommunistáknak nem csupán a cseh és német kapitalisták, hanem a prágai kormány népellenós politikája és a munkanélküli német tömegek nacionalista bódulata ellen is meg kellett vívniuk harcukat! Az idei libereci mintavásáron amellett, hogy bemutatták a legújabb műanyagokat s a legmodernebb mintákat, megindították a harcot az ízléstelenség ellen is. A kiállítás keretében megrendezték az ízléstelenség múzeumát. És bizony nem egy kommunális üzem dolgozója jött zavarba, amikor az ízléstelenség llbereci kiállításán ráismert azokra a kombinációkra, modellekre — férfi és női öltönyökben, lakásberendezésekben és díszletekben egyaránt, amelynek esetleg éppen 6 volt a tervezője. Liberecről Mostra, majd Litvínovba, Chomutovba és innen ismét Ostíba, majd Déíinbe vitt utam. Borérlelő október délután. Lábamnál a Labe fekete hullámai csobognak. Felettem dércsípte, piros gyöngybogyőlval őrt áll az ősz tájban egy berkenye^ Egy tehergőzös uszályt vontat és a fedélzetről harmonikaszó száll messzire. A dallam ismerős: „Drága föld, szülőhazámnak földje”. —sí— nagyon sokan a revanslzmus járványától megiertözve. A nyugat-németországi rombadőlt Neuburg városkában telepedtek le és a bosszúvágytól fűtve megalapították Neugablonzot. — Majd mi megmutatjuk a cseheknek — mondogatták és a régi jabloneci k was ti barnaszén moderte«; egyik í-'U.. ;l bányája (A ŐTK felvételei (51 7
