A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-10-21 / 42. szám

Lehocky Teréz: Foltok a Napon Lehocky Teréz új nonet• Lehocky Teréz elsősorban auditív hatá­lásköteiének elolvasása után sú író: a. történetet elmeséli, nempedig a címválasztás nagyszériásé- szemlélteti! Tehát nem vagyunk részesei gének ténye pattantja ki az a cselekménynek, s az nem bonyolódik első gondolatszikrákat. Föl- szemünk láttára, mint történetesen egy tok a Napon — ennél át- Hemmíngway novella olvasása közben, ha­­fogóbb és találóbb elneve- nem szinte halljuk és tudomásul vesszük zést a könyv nem is kapha- a leírtakat. Ilyen módszerrel dolgozott tott volna! Ezzel mintegy Mikszáth Kálmán és Tömörkény István is. egységbe ötvöződik és har- Azóta azonban jónéhány új ábrázolási esz­­montkus egésszé kerekedik közzel, stílus- és szerkezeti vívmánnyal a kötetben szereplő 12 no- gazdagodott az irodalom világviszonylat­­vella. A foltok: életünkben, ban, amelyek létjogosultságot követelnek hétköznapjainkban jehfeltü- és belekívánkoznak a csehszlovákiai ma­­nedező múlt-sebek, amelyek gyár irodalom prózai alkotásaiba is. közül némely csak elvétve, A „Foltok a Napon” tizenkét novellája nem egy viszont általánosan közül egyetlen egyben sem találkoztunk bukkan fel és jelentkezik, meglepő és újszerű szerkezeti felépítéssel. A foltok így végeredmény- Nem tanári okvetlenkedés vagy merevség, ben szeplők a napon — ta- 30—40 év előtt kialakult irodalom szemlé­lőn a cím ilyetén való ma- leti sémákhoz való ragaszkodás kényszeri­­gyarázatát alapul véve le- tette ki ezt a gondolatot, hanem éppen az hetne a legjobban és légért- a tény, hogy a legtöbb írás ezáltal kissé hetőbben érzékeltetni a no- szétforgácsolódott és darabossá vált jFa­­vellák tárgyát és tématiká- lusi mama, Ojra tavasz, Mária Magdolna fát. a Zsidó utcában, A kis Mozart, Téli vigí-Mtndebből. az következik, lia). ^ hogy az író nem kalandozik A művek cselekményének mozzanatai a múltba témáért, s ha oly- ráadásul sokszor lazán kötődnek egymás­kor egy-egy írásának kéz- hoz, s az átmenetek emiatt olyan hézagot dete vagy előzménye 1945 hoznak létre, amelyet az olvasó fantá­­előttre is nyúlik, mindez ziája nem képes kitölteni. Legtipikusabb azért van, hogy a történet példája ennek az Ojra tavasz című novel­­hitelessége meggyőzőbbé vál- la. Az elején két félresiklott huligánt mu­­jék. Az elsősorban aktualitá- tat be az író, akik a továbbiakban egybe­­sával értékes kötet egyúttal kelnek. Anna és Oszkár házasságából két irodalmi különlegességnek is gyermek születik. Hét év után azonban a mondható, hiszen a volt bí- férj egy Irén nevű leány miatt elhagyja rónő a tárgyalások során szerzett tapasz- a feleségét. Az ok: Anna a két gyermek talatainak élményanyagát érlelte novel- mellett nem törődik magával, renyhe és Iákká. Természetesen már ezáltal is némi rosszul öltözködik. De végülts a volt hu­­egyhangúság és egysíkúság uralkodott el ligánok esete — s ezen van a hangsúly! a köteten, ami az írónő határozott politi- — milyen olcsó, bizarr és hihetetlen hap­­kai állásfoglalása, jól megszabott koncep- pyenddel végződik: Anna elmegy az ifjú­­cíója következtében egyáltalán semmit sem sággondozóba, ahol azonnal felismerik a ronthatna értékén, ha a helyes hangvétel dolog nyitját; ezután már szépen öltöz­­után a művészi hatóerők kisugárzásának ködik és visszanyeri férjét, aki még fél­mindig megfelelő bázist tudott volna te- tékennyé Is válik. Ez azonban még nem remteni. A „Foltok a Napon” azonban et- minden. A végén az írót mementó ilyen tői függetlenül jó prózai alkotásként köny- naiv befejezéssé laposodik: „Hát igen ... vethető el irodalmunkban s ez az állítá- Vannak régi hibák, még életképes, hetyke, sunk akkor igazolódik leginkább, ha Le- öröklött nyűgök, terhek, Csáky-szalmázás, hocky Teréz novelláskötetét összehasonlít- dorbézolás, öntömjénezés, munkafóbia, di­juk az 1961-ben kiadott „Szlovákiai magyar vatőrület és miegymás. Es vannak újdonat­­elbeszélők” c. antológiával. Az ott megje- új hajtású, újbűn sarja, mindannyi mé­­lent elbeszélésekből kiindulva nem vélet- regbegyű,, magát gabonának álcázó gaz: lenül írta a válogató Turczel Lajos az ilyen a nőietlenség, az Anna-példák, koc­­előszóban. „Nem azt vetjük novellistáink kás nadrágok, rövidre nyírt hajak véglet­szemére, hogy a múltat szocialista tuda- hóbortja is, mi nem mindig végződik bő­­tosság és tendencíózusság nélkül ábrázol- gótánccal.” iák, hanem azt, hogy úgyszólván csak a Mindez igaz, de novellát így nem lehet múltat ábrázolják. és nem jS szabad befejezni! A világiroda-Ez a kötet most Duba Gyula „Szemez lom legkitűnőbb alkotásai ebben a műfaj­­a feleségem”-je után újabb bizonyságtéte- ban olyan csodálatos és frappáns csatta­­le annak, hogy novellairodalmunk sem re- nóval zárulnak, hogy utána gondolataink­­kedt meg a fejlődésben, hanem az egy bál alig tudunk felocsúdni. Stefan Zweig helyben-topogás állapotából való kilábolás Sakknovellá-jában a félbeszakadt sakkjá­­szerény tanújeleit mutatja. Néhol a merész ték után az utolsó szavakat Czentoviónak, hozzáállás, a téma feldolgozásának válla- a szellemi munka kontárának, ennek a lása okoz örömet, másutt viszont a jól kétes képességű világbajnoknak a szájába megformált embertípusok élethűsége ra- adja: „Kár — mondta nagylelkűen — nem gadja meg figyelmünket. A fiatalok szere- is indult olyan rosszul a támadás. Ritkán tetköréből kirekesztett falusi mama esete, láttam ilyen tehetséges dillettánst.” Ez a a „Téli vigília” Balog Mártonának mai éle- második mondat azonban olyannyira ön­tünkre nagyon is jellemző története, a Ba- maga ellen irányul, hogy abszolút erkölcsi nyi Magda nevű cigánylány rövid életútja vereségének végső kinyilatkoztatásaként és megannyi más novella témája eredeti- foghatjuk csak fel. Ezzel annyi új prob­­ségével és érdekességével, irodalmunk léma vetődik felszínre, hogy a novella va­­egyik legolvasottabb művévé avathatja ezt lójában csak azután kezd igazán hatni és a könyvet. Félreértés ne essék! Nem a no- foglalkoztatni. De Tolsztoj Ivan lljics ha­­vellák kidolgozottsága és nem kizárólago- tála vagy Móricz Zsigmond Barbárok című san művészi értéke idézheti elő a sikert, elbeszélése szintén befejezésével válik még értékesebbé és felejthetetlenebb irodalmi művé. Ezzel a kérdéssel azért foglalkoztunk olyan részletesen, mert a kötetben alig akad novella, amelynek végkicsengése hi­bamentes lenne. Van példa arra is, ami­kor az egyszerűsítést a kllátástalansag cseréli fel tMária. Magdolna a Zsidó utcá­ban). Ebben egyébként is az írónő a pros­tituálttá züllött cigánylányi olyan fataliz­mustól terhes megvilágításba keltette élet­re, hogy a múlt századbeli hasonló sorsú regényhős, Dosztojevszkij Bűn és Bűnhő­­désének Szoriyája életkörülményeiből adó­dó tragédiájával szinte eltörpül emellett. Márpedig e különös összeegyeztetés alap­ján is nyilvánvaló, hogy ez így hamis és irreálist A könyv olvasása során több ízben afféle benyomásunk támadt, hogy Lehocky Teréz a történeteket néhol úgyszólván csak át­másolta az életből a novellába, ami ttt­­ott naturalizmushoz vezetett. Az 0) sír juhászának lakása s az abban uralkodó atmoszféra akarva-akaratlanul Emil Zola Germinal-ja bányásztelepeinek légkörét juttatta eszünkbe. A naturalisztikus túl­­részletezés és mindent-leírás éppen ebben a magzatelhajtásról szóló írásban nyilvá­nul meg legjobban, de másutt is kísért. IÁsó-kapa, A kis Mozart, Téli vigíliái. Az eddig elmondottak túlnyomórészt a novellák szerkezetére és jellegére vonat­koztak s korlátozódtak. Külön vizsgálat tárgyát képezhetné a hősök belső élete. Köztudomású, hogy a belső monológ nem tartozik a próza újkeletű vívmányai közé, hiszen az 1831-ből való Vörös és fekete füllen Soreljét nem kis mértékben éppen ennek segítségével festette és formálta Stendhal markáns és emlékezetes regény­­hőssé. Közel másfél század eltelte után azt tapasztaljuk, hogy egyáltalán nem évült el, hanem a lelki élet feltárásának, apró rezdülései feltérképezésének egyik elsőrendű ábrázolási eszközévé érlelődött a világirodalomban. A csehszlovákiai ma­gyar irodalom novella-termése azonban majdhogy teljesen nélkülözi a belső mo­nológot (Simkó Tibor legújabb elbeszélé­sei biztató és nagyon ts figyelemre méltó kísérletek ilyen szempontból is!) Bár Lehoczky Teréz élménygazdagsága is ki­váltképp a lelki világ konfliktusaiból, bo­nyolult összetevőből és komplexumaiból eredő bűnbeesés tárlatából táplálkozik, a feldolgozás során az írónő mégsem élt ezzel a modern irodalom adta lehetőség­gel. Pedig ennek segítségével sokrétűbb jellemrajzzal tudta volna ábrázolni hőseit. Mint ahogy már írásunkban előbb is em­lítettük, Lehocky Teréz Foltok a Napon című új könyvének hibái többé-kevésbé ál­talános jellegűek, amelyek a tavalyi an­tológia 24 elbeszélésében szintén fellelhe­tők. Ebben a kötetben viszont van nem egy novella, amelynek értéke magasan meghaladja azok átlagos színvonalát (Ma­gasan repül a daru, Lasciate ogni speran­­za, voi ch’entrate, A kis Mozart stb.j, de erényüket nem állt módunkban felfedni és elemezni. Ezzel szemben a Kulák-udvar alkonya teljesen idejétmúlt írás, s ilyen formában hatástalan is. A kötet elején levő előszó viszont kissé a sematikus irodalom korszakára emlékeztetőén ma­gyarázza és készíti elő az olvasót a no­vellák megítélésére és értékelésére. Mindehhez befejezésül csak annyit: mindvégig a jószándék és segíteniakarás volt bírálatunk fő sugalmazója és ösztön­zője. Meggyőződésünk, hogy így sokkal többet használhatunk a csehszlovákiai magyar irodalom egy-egy képviselőjének, mint zr a sok esetben szokásos elhallgatá­sokkal és tapogatózásokkal. S ezzel a ma­gyarázattal elsősorban a most debütáló Lehocky Teréznek tartoztunk! ZS1LKA TIBOR 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom