A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-10-21 / 42. szám
Kerti munka A városszéli családi ház kertjében őszhajú férfi ássa ä földet. Nyugodt, egyenletes mozdulatokkal dolgozik; látszik, hogy megszokta ezt a munkát és kedvvel csinálja. A ház nyitott ablakában húsz év körüli fiatalember áll és nézi az ásó férfit „Megöregedett az apám” — gondolja magában. A fiú nézi az apját. Az apa kezein kidagadnak az erek, arcáról verejtékcseppek gördülnek a kert göröngyeire. „Milyen mély ránc van a homlokán — suttogja a fiú. — Vajon mi véste oda az első barázdát?” Töpreng. Önmagát látja — régi-magát az eltűnt gyermekkorban. Lázasan feküdt az ágyban és apja ijedt arca hajolt föléje. A második elemiben elesett és betörte a fejét. A mentők bevitték a kórházba. Néhány perc múlva már ott volt az apja, olajfoltos ruhában, ahogy a gyárból, a gép mellől riasztotta a hír „Apám — suttogja a fiú hangtalanul. — Mitől mélyül az a ránc... olyan mint egy éles késsel vágott egyenes mély, sebhely ...” Amikor érettségizett — apja kivett egy nap szabadságot és ott sétált az iskola előtt reggel bétől délelőtt tizenegyig. „Apám" — ismétli sóhajtva. Az egyetemi vizsgákra gondol. Apja szemében mindig ott feszült a kérdés: sikerül? A bálokra, a mulatságokra gondol, amikor éjfél után jött haza és apja ot várta a konyhában, mert nem tudott aludni, amíg ő nem volt otthon. Pista bácsi — így szólítják apát a gyárban, a kapuőr és a kis inasok, a főkönyvelő és az igazgató ... Pista bácsi. Még soha nem figyelte így az apját. Vajon mit érez, mit szeretne, mi az öröme? Reggel fél ötkor már felkel, fél hatkor megy a gyárba és fél háromkor már otthon van. Persze, amikor nincs gyűlése vagy nem rendeznek sakkversenyt. Tavasztól késő őszig a kertben dolgozgat és vasárnap délután Vince bácsival kártyázik. Mindig így élt,.ilyen csendesen... család, gyár, kert. „Apám... apu” — suttogja a harmadéves bölcsész a nyári alkony piros-arany fényében fürdő virágok felé. Egy kis orvosságos üvegcsét . hord a zsebében az apja. Pentrittae az orvosság neve. Valami baj van a szívével. A kertben dolgozó férfi kiegyenesedik ' és rátámaszkodik az ásóra. Kicsit liheg. Kezefejével megtörüli a homlokát. A fiú ellép az ablaktól, és gyors mozdulatokkal ledobja magáról az inget. Közben hangosan beszél „Többet kell vele lennem. Nagyon megöregedett. Megtanulok kártyázni és kiülünk néha a kertbe — hiszen tudom, hogy annak örül.” A cigarettára néz, amit kivett a zsebéből — és elpirul... füstszűrös Marica. Az apja Tarasz, Bulbát kever Standard dohánnyal és sodorja a cigarettáit... / Kisiet a kertbe és az ásó után nyúl. — Majd én folytatom, te ülj, apu! Valami forróság önti el az öreg szívét...-fy-Orest Dubay: Fák című ciklusból, linóleum-metszet SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* gyón ízlett és ivott. Becsipett a borhoz nem szokott lány. Bognár levetette a lány kabátját, hogy össze ne gyűrődjön és végigfektette a heverőn: — Talán így jobb lesz. Teréz nézi a mennyezetet: forog, forog a világ, ha meg behunyja a szemét: dűl, ágaskodik vele a heverő... Fordítja a fejét, hája szétfolyik a párnán ... Emeledik a lába, térden felül csúszik a szoknyája. Bognár visszahúzza a szoknyát, de a láb nyugtalan, s a szoknya ismét csúszik. Megmozdul a vér Bognárban: nehéz, fojtogató láz önti el a mellét. Állati vágy hatalmasodik el rajta. Mégis felülkerekedett benne az ember. Hiába. Éjfél után olyan helyzetbe került, hogy a lány szentül hitte: Bognár megbecstelenítette őt az éjszaka folyamán. Közvetlenül karácsony előtt — Bognár két hét szabadságra várja haza a fiát — Jakab Margit állított be Bognárhoz, hogy tisztázza a helyzetet, hogy őszintén elmondjon mindent az embernek. A véletlen is kedvezett Margitnak, mert Laci is Jött, két nagy demizsonnal bort vásárolni az ünnepekre. Hárman aztán tisztázták a félreértéseket, aminek az lett a következménye. hogy a volt vőlegénynek futnia kellett, Bognár pedig kibékült Margittal. Hazajöt Bognár Pista, disznótor van a háznál. Ott van a torban Margit, ott a hízó volt gazdája a gyerekeivel, s a tanítónő az apjával. Nem akart elmenni a torba, de muszáj volt, mert apjának nem tudta megmagyarázni, hogy miért utasítja vissza a meghívást. Egyre emelkedettebb a hangulat, különösen a két „öreg” érzi jól magát. Nagy beszédbe fognak, iszogatnak. Teréz pedig készülődik. Pista udvariasan felkínálja, hogy elkíséri. Egész úton ugratják egymást, mintha régi haragosok lennének, mintha szándékosan borsot akarnának törni egymás orra alá — Maga hogyan került ide? — kérdi Pista. — A vonat hozott... Képzelje, majd .elolvadok a boldogságtól, hogy sikerült idekerülnöm ! — Szóval nem saját akaratából jött? — Nem, muszáj voltl — De már megszokott, ugye? — Soha, soha nem tudnék itt megszokni! — tör ki a lányból keserűen. — Inkább meghalnék, minthogy itt maradjak! — Olyan borzasztó itt a helyzet? — Éppen maga kérdi ezt tőlem? — mondja a tanítónő csodálkozó gúnnyal: — Életemben egy hétnél többet nem töltöttem még falun, nem tudok megszokni. Hiányzik, a város zaja, levegője, szórakozási lehetőségei. Minden, minden hiányzik!... A barátaim!... Beszéljünk másról, ez nem érdekes! Közben az' iskola elé érnek, megállnak: — Meghívnám egy feketére, de félek, hogy a nagy fényesség elkápráztatja a szemét, amit nálam látna! Bognár Pistának semmi kedve, hogy bemenjen, mégis behúzza a kíváncsisága. Kattan a villanykapcsoló, fény villan a szobában. Pista körülnéz. A sarokban régi vaskályha, egy asztal, két szék, fehérre mázolt vaságy, mosdó, tükör, világos színű, kétajtós iskolai Szekrény, meg egy dívány — ez az egész berendezés. — Pompás ugye? — mondja a tanítónő. — A szekrényből kiraktam a könyveket és belepakoltam a ruháim. A diványt a szomszédból kölcsönöztem addig, amíg itt lesz apukám, különben nem tudna hol aludni... így élek, ilyen fényesen. A kávé illata betölti a szobát. Pista szól: / — Hallom, valami műsoros estet rendez szilveszterre. — Azért kell most.nekem itt kuksolnom! A szilveszteri műsor után kinn sétálnak a fagyos utcán. A tanítónő szólal meg: — Tudja, mennvit izgultam? — Maga? Izgult? — Igenis izgultam!... De furcsán kérdezte! — fordul szemben Pistával a tanítónő. — Miért kérdezte olyan gúnyosan? — Ha valaki kényszerből csinál valamit, akkor nincs miért izgulnia, ha sikerül jó, ha nem, úgy is jó. — Nem is azért izgultam. — Hát miért? — Nem kötöm az orrára! — mondja a tanítónő, majd hirtelen lehajol, belemarkol a hóba és Pista arcába dobja, és futásnak ered. Pista pedig utána játékos ízzel a bőre alatt. A hócsata után kissé elkomolyodva szól a lány: — Kár, hogy elutazik holnapután. — Miért kár? — áll meg Pista némi meglepetéssel. — Magával olyan jól el lehet veszekedni — feleli Teréz könnyedén. — Mert veszekedni is tudni kell ám! Néhány lépés után, mintha csak hangosan gondolkodna: — Szóval elutazik... És nagyon helyes az a cseh kislány? — Az Irenka? — Irenkának hívják? Legalább ezt is tudom .. — És nevet, nevet a tanítónő, Pista pedig csak most kapcsol, hogy csúnyán rászedték. Igyekszik visszavágni: — És az a kassai fiatalember? — A Pista? — Szóval Pistának hívják? Legalább ezt is tudom. Nagyot nevetnek, aztán elcsendesedik a nevetésük, amit két nagy sóhaj követ: — Szegény Irenka! — Szegény Pista! . . Elbúcsúznak. Mielőtt elutazik Bognár Pista, megtudja, hogy Valkó nagy haragot tart az apjával, hogy Krnosík és Jakab Marika mindjobban összemelegszik egymással. Többen hazahívják, különösen a fiatalok szeretnék, ha hazajönne és elvállalná az elnökséget, de Krnosík is arra célozgat. Csak Bognár József, az apja hallgat, aki magában már elhatározta, hogy őszre ú] életet kezd: magángazda lesz és megmutatna a világnak, hogy milyen fából faragták, és azt is megmutatja, hogy a szőlejét az úristen sem veheti el tőle. «>. 13
