A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-10-21 / 42. szám

Egyensúly

Nem vagy artista, a cirkuszi -porond.

Nem a te helyed,

A kötélen — Irég két vége volt a gond J Ügy mész át mégis: fénylik a vasdorong, Ahogy emeled.

És lépni, menni nem rettent semmi sem: Erős vagy, s bátor,

— A kóc-kötél helyén vas-sodrony, —

hiszen

A Kor az avulttól új elveivel Már elhatárol

S egyensúlyozni apádtól tanultál,

S a kötél vége,

Hogy szilárd anyagot fogjon, s fél útnál Nyakadat ne törjed, s az apai jussnál Juthass előbbre:

Ján Smrek;

Csupa sz

Szerelmes verset kérünk! mondják a nők, míg büszkék, fiatalok, mikor a mellük ringó és kemény, és szemük puhán ragyog.

Szalad a szél

Szalad a szél, fütyül, szalad, — Kalapom versenyt fut vele, Míg egy bokornál fennakad,

S megcsodálja az ágakat,

S porral telik lassan tele.

Szerelmes verset kérünk!

Tíz, húsz esztendő múlva újra mondják. Mert tűz az asszony, s nem hervadhat el, míg testén érzi a vágyak v as abroncs át.Szerelmes verset kérünk!

E hő esengés soha nem ér véget.

Ha felnő sudár lányuk, oldalukon mint nyűhetetlen rózsák, tovább égnek.

Már megtalálta a bátor társakat,

S azokhoz kötött.

— Egyensúly! Menj: az acél nem szakad, Pályád egyenes, magas és szabad,

S átível a sötétség fölött!

Szalad az idő is velem, Szerelmes verset kérünk, —

Füstöl az út talpam alatt.., ezzel kísérik sorsuk hunyó napját,

Nem sokára elérhetem, s az unokákra kéjben úszva néznek.

S betakarhat — szegény fejem a néma koporsót is így fogadják,

Az a porral teli kalap. s haláluk szép, mert örök vágyban éltek.

Csontos Vilmos

Ford.: Veres János

,SSS/S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS///SSSS////SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSS///SSSS///SSSSS/SSSS/S/SS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/S/SSSSSSS/SS/SSSSSSS/

Kedves olvasóink, mivel Lovicsek Béla Tűzvirág című regényének leközlése túl hosszú időt venne igénybe, ezért a harmadik és- negyedik részt rövidítve, összekötő szöveggel hozzuk. A következő számunkban az ötödik részt már folyamatosan közöljük.

lenállhatatlanul kicsorduljanak. Kifut a konyhából.

Jakabné egy székbe roskad és lélektelen szemmel bámul maga elé.

Amikor a vőlegény megtudja, mi a helyzet, hogy szépen felépített terve összeomlott, kegyetlen bosszút forral.

Bognár József sem érzi magát sokkal jobban. Még az a gondolat is megfordul a fejében, hogy csak kiagyalt dolog az egész gyűrűhistőria, hogy jakab Margit ilyenformán akar tőle megszabadulni.

Karácsony előtt Bognár a városban jár. Többek között Margitnak is vesz ajándékot: cipőt, kesztyűt, harisnyát. Az egyik étteremben eszeget, amikor Kiss Laci köszön rá váratlanul. Laci előtt felvillan a bosszúállás lehetősége, és így próbálja beállítani a szakításukat:

— Szemet vetett rám Jakabné. Azt akar-Kiss László — Marika vőlegénye — a lakodalom idejéig igyekszik kihasználni az időt. Barátokat szerez, akik majd támogatni fogják célja elérésében. Barátot ital mellett lehet a legjobban szerezni — gondolja. s nyakra-főre fizet a vendéglőben, nagy mulatozásokat rendez Egyik este jól beszeszelve, egy rosszhírű asszonyhoz viszi részeg feje — vesztére.

Marika, aki egyébként sem szereti őt, csak anyja akaratából vált Laci jegyesévé, megtudja a faluban szétfutó hírt, mire megérik benne az elhatározás, hogy szakít a vőlegényével és visszaadja neki a gyűrűt.

— Jól meggondoltad a dolgot, kislányom? — kérdi Jakabné a lányától.

Marikának megremeg a szája széle, sírással küszködik.

— Ne haragudjon rám, édesanyám, én ... én nem szeretem, és nem akarok a felesége lenni.

Jakabné szemét is könny égeti:

— Nem bánom, nekem mindegy... csakhát a falu, a szégyen!... Hiszen Judod?.. . Így felsülni, ilyen gyalázatot ,— sopánkodik az asszony, és köténye sarkával a szemét törülgeti.

— Én sohasem akartam, maga akarta! — így a lány.

— A javadat akartam... ki tudta?... Nem mondtad soha, hogy bizony ide hiába jár, hogy neked nem kell. Miért nem mondtad rögtön, az elején!?

Lehajtott fővel, nagy sóhajjal:

— Hát miért?... Nem mertem, mert féltem .. .

— Kitől?

— Magától... Éreztem, minden áron férhez akar adni, gondoltam ...

— Miért akartalak volna minden áron?

Marika rövid tétovázás után válaszol:

— Hogy hamarább férjhez mehessen Bognárhoz!

Jakabné elsírja magát:

— Nem igazi... Nem igazi... — mondja még egyszer, de már valamivel erőtlenebből

A gyengének vélt lány most nagyon megkeményszik:

— Hiába tagadja, úgy volt!... Felőlem akár holnap is hozzá mehet, velem ne törődjön!... Ha örökké lány maradok, akkor se. törődjön velem! — Marika szemében is gyűlnek a könnyek, hogy végül elta, hogy vele is éppen úgy éljek majd, mint a lányával... És ezt nyíltan meg is mondta nekem... Én attól sokkal jobban szerettem Marikát, mintsem hogy meg tudtam volna tenni... Mondja, Bognár bácsi, milyen élet lett volna közöttünk!?... Semmilyen!... Megmondtam az asszonynak, hogy azt nem tudom megtenni, meg azt is, hogy ott a Józsi bácsi — már mint maga — jóban vannak, házasodjanak öszsze és éljenek nyugodtan! Azt válaszolta, hogy neki magával nincs olyan célja, hogy nem érdekli tovább ... Marika sem hallgatott rám, neki is hiába beszéltem, mit csinálhattam volna?... Visszakértem a gyűrűt, és ... és végeztünk!

Bognárt nagyon elkeserítette a fiatalember. Minden szavát elhitte. Este aztán kegyetlenül összeveszett Jakab Margittal.

A tanítónő karácsonyra várja az apját, s mivel az apja szereti a jó borocskát,^kimegy Bognárhoz, a hajlókba, egy demizsonnal. Bognár József nem felejtette el, hogy mennyi jót tett Teréz a megboldogult feleségével, nem fogadott el pénzt a borért, sőt még a disznótorba is meghívta.

A tanítónőt a legjobbik borával — a muskotállyal — kínálgatta. Teréznek na-12