A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-10-14 / 41. szám
Ján Cikker új zenedrámájának bemutatója a bratislavai operában A bemutató ufón azonnal vonatra kellett ülnöm, hogy egy már előre megbeszélt rádióriportomat le ne késiem Ötálrafüreden. A hatórás úton sem tudtam szabadulni a megkapó élményéit, amit Ján Cikker Szlovák zeneszerző új operája, a Feltámadás, s ennek csodálatos zenei és színpadi képei nyújtottak. Még most ts, a ködös őszt reggel borzongató hűvösében átforrósttfák lelkem e nem mindennapi élmény utórezgései. Szinte itt peregnek előttem Katyusa Maszlova viharos életének tragikus jelenetet s a zárókép múltat elevenítő, a Katyusák embertelenségben is emberséget sóvárgó élettragédiáinak tlsztultabb jövőt hirdető apoteózlsa. Tolsztoj Feltámadása, mint librettó, módot nyújtott a ma már külföldön is jól ismert szlovák zeneszerzőnek, hogy új alkotásában tehetségét még jobban kibontakoztassa és operát, a Jánosík és a Bajazid bég sikerei után egy még igényesebb, még kiforrottabb zenedrámát alkosson. Néhány hónappal a prágai és a későbbi bratislavai bemutató előtt dolgozószobája meghitt csendjében beszélgettem ján Clkkerrel készülő operájáról. Kíváncsi voltam, miért éppen Tolsztoj Feltámadását választotta új müve tárgyául. — Esztendőkkel ezelőtt meglátogattam Lev Tolsztoj sírját fasznaja Poljanában. Azóta Is fülembe csengtek a nagy orosz klasszikus gondolatokat ébresztő szavat: „Becsüljétek az Embert s ne tapossátok lábbal méltóságlát. Segítsétek, támogassátok, hogy felemelkedjék!” Ott álltam, azon a helyen, ahol Lev Tolsztoj még mint kisgyermek testvérével a mondabeli varázsvessző felkutatására indult, hogy elűzze az embert nyomort, a könnyet és szenvedést, Igazságot tegyen s sneretetet osszon szét. — Ott álltam — folytatta elgondolkozva a ynester — Tolsztoj haragsoszöld füszónyeggel borított utolsó pihenőhelye előtt, s megilletődve szívtam magamba a fák s a mezők illatát. Már évekkel ennek előtte megérlelődött bennem az elhatározás, megpróbálkozom vele, hogy operában tolmácsoljam a halhatatlan medfer Igazságot kereső gondolatait, s boldog érzés fogott el, hogy első kéziratomat a Tolsztoj Múzeumban helyezhettem el. Nehéz, vívódásban, gondok és töprengések közt felt további esztendők következtek. Az alkotást meg-megszakította a megerőltető munka okozta betegség. A vállalt feladat nagyszerűsége s a művészi ihlet gazdag áradása azonban magával ragadja Cikkért, hogy végül is az opera utolsó akkordjaihoz érve htmntkus erővel hirdesse ndfncsak Tolsztojnak, de önmagának ts az emberibb emberbe vetett httét. A bratislavai cpera művészgárdájára támaszkodva Kornél Hájek, a kassai vendég - rendező, Ladlslav Vychodü államdíjas díszlettervező és Ladlslav Holoubek karnagy gondos munkája nyomán felejthetetlen, művészt élmények sora tárul az operaközönség elé. Hogy csak egynéhányat említsek: Maszlóva lázas víziója az elsß jelenetet záró Intermezzóban, amikor az eldübörgő vonat megrabolja álmaitól és boldogságától Katyusát, hogy sárba tiporva, az élet számkivetettjei közé taszítsa. Vagy az apokaliptikus második és harmadat Kév a Szerelem és Igazságtevés megcsúfolásának döbbenetes megjelenítése hangban, muzsikában, színben, képalkotásban és mozgásban, de ezzel ugyanblyan egyenértékű az ezt követő tömeg jelenetek sort, amikor az élénkbe táruló képek valósággal egybeforrnak az érzelmek zenei megjelenítésével. A szlovák operairodalom háború utáni, szinte egyedülálló előretörésében fontos állomást jelent Cikker Feltámadása, amit a legnagyobb elismeréssel fogadtak a szakemberek s a nagyközönség egyaMnt. A Feltámadás átütő hazai sikere biztosítéka annak, hogy az örvény, a Szvatopluk és a Bajazld bég után az új Ctkker-ope ra is hamarosan megjelenik Európa jelentősebb operaszínpatidln. Anna Martvoflová (Katyerina) és Bahas Ha nők (Nyehludov herceg), a két főszereplő \ Smotlák A. felvételei Karol Sekera, Szmelkov kupec szerepében. Nagy szerepet Játszik a kórus a pazar kiállítású zenedráznábon. Részlet e harmadik felvonásbői.
