A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-07-08 / 27. szám
fó Kinek j[m ■ 40 ÍSíMJ A szerkesztőség vitazáró cikke 'O ! Február 11-e óta folyik a vita a Hétben. A bezető cikk célja az volt, hogy olvasóink figyelmét az ifjúság nevelésével kapcsolatos problémákra irányítsa. A vita «agy visszahengra talált. A Hétben felvetett problémát tanítói gyűléseken és szüléi munkaközösségi üléseken Is megvitatták. A hozzászólók leveleiből kiderüla, hogy nincs olyan szülő, aki ne mélányolrtá a szocialista1 rendszer teremtette lehetőségeket. A ingyenes kömyv, faré- és tanszerek, ösztöndíjak azt segítik élű, hogy az osztélynéBciUi társadalomnak, amelyben majd gyermekeink élnek, okoz, művelt, sokoldalúan képzett dolgozói legyenek. Mégis egyes szülők maradi felfogását sok fogékony gyermeki élek megszenvedi. Az életszínvonal gyors növekedése számos szülőt önzővé tesz, és a szép nagy héz felépítését, az üveges verandát, a televíziót vagy az autót tartja fontosabbnak gyermeke tanításánál. Ilyen szülői Önzésnek az áldozata a Hét vitaindító cikkének Gyurija te. A vita azonban nemcsapán, Gyári sajnálatramélté esete körül folyt. A hozzászólók majd minden cikkükben érintették az ellentétes nevelés Gyurira haté következményeit, miszerint léha, közömbös mindennel szemben, nem hisz mér istenben, de még eszménkben sem, tiszteletlen a felnőttek Irént, nevet mindenen, ami komoly dolog. A hozzászólók valamennyien egyetértettek a vita tulajdonképpeni Céljával: csak az Iskolai és családi neved és teljes összhangja alakíthatja ikl tanuló ifjúságunkban az új tjpusú, szocialista ember, jellemvonásait, csakis a tanító és a szülő közös erőfeszítése,, egységes nevelése akadályozhatja meg, hogy a gyermek már az iskola podjalban kétszínű, hazug, tiszteletlen legyen! A vitában résztvevők sck más példát te említettek erre vonatkozólag, milyen hatást gyakorol a gyremekre, ha otthon, a szüléi házban lerombolják benne mindazt, amit e tanítóitól kapott: fis többen hangsúlyozták: e családi nevelésnek feltétlenül összhangban kell lennie társadalmunk érdekeivel! „Ml, szülők, akkor vesszük ki részünket Igazán gyermekeink szocialista neveléséből — Írják többen —, ha megőrizzük és továbbfejlesztjük bennük azokat a tulajdonságokat, amelyeket ez iskolában szereztek”. Nagyon helyes és találó vélemény ez. A hozzászólókat dicséri, hogy egytlen levélíró nem volna kétségbe az egységes nevelés fontosságét, Ám ezezl kapcsolatban a tanítókat és a szülőket Is bírálat érte. Kifogásolták néhányon — nagyon helyesen —, hogy egyes iskolák tanítói félvállról veszik a szülőt munkaközösségben végzett rendszeres munkát, nem törekednek a szülékkel veié állandó együttműködésre, nem világosítják fel éket a gyermek nevelése közben odódé észrevételekről, legtöbbször gyorsan ismertetik a tanulók előmenetelét, elpanaszolják problémáikat és aztán futnak haza. Elfeledkeznek egy másik nagyon fontos Vitazáró — Vitazáró — ségbe, hogy a szülők gyermeknevelés! hibáiért as Iskola’ is felelősi Az egységes nevelésért folytatott harcban megengedhetetlen a szülői munkaközösség munkájának lebecsülése ... Ellenben azok a szülők is hibásak és ártanak gyermekeiknek, akik nem tartják célszerűnek a pedagógusokkal való találkozást. Az ilyen találkozókon — osztályértekezleteken, szülői munkaközösségi üléseken sóik mindenre fény derül, a tanító közli a szülővel észrevételeit, idejekorán figyelmezteti öt gyermeke gyengéire és e „beteg tünetek” alapján közős tervet készítenek a gyermek megsegítésére I Sok szó esett a vltábana pályaválasztásról. Elítélték Gyuri szüleit, de azokat Is bírálták, akik például csak azért nem akarják lényalkat, fiatat a szövetezetben megtartani — holott a fiataloknak nagy kedvük lenne a gépesített nagyüzemi gabdálkodáshoz —, mert ők Is parasztok voltak, gyermekeik már válasszanak más foglalkozást maguknak. A hozzászólók egyöntetűen elítéltek ezt a nevetséges álláspontot. — „Nem helyeselhető az a szülőik szándék — Írják —, amely a gyermeket olyan pályára kényszeríti, amelyhez sem hajlama, sem kedve”. Pályaválasztásnál minden pedagógiai elméletnek és gyakorlatnak ellentmond a gyermek képességét, hajlamát figyelmen kívül hagyni. Ha ez mégis megtörténik, ne csodálkozzunk azon, ha a fiatal a munkát, kötelességét nyűgnek érzi és szükséges rossznak tartja. A ml társadalmunkban minden szakma megbecsült, minden fizikai és szellemi dolgozó egyforma tiszteletnek örvend, mindenkit munkája és képessége szerint Ítélünk meg. Ezért teljesen felesleges és hibás, ha csak a nagyravágyó szülő választ pályát gyermekének ás nem a gyermek magának ... Természetesen elsősorban társadalmi érdekek határozzák meg a gyermek pályevájasztáuét. Itt azonban figyelembe kell venni a gyermek hajlamát és a szülő elképzelését gyermeke jövőjéről. A népgazdaság egyes termeltet ágai Is hatással vaunak a pályaválasztásra. Politechnikai éréken a tanító kötelessége felismeri a gyermek hajlamát és azt a társadalom érdekivei összhangban továbbfejleszteni... Valamennyi hozzászóló konkrét esetek leíráséra törekedett, és bizonyította, hogy társad almunkban nemcsak az iskola és a család, de a munkahely Is névéi. Egyik fiatal a bányában, másik a földeken, a harmadik pedig valamilyen intézetben döbben rá szerepére; felismeri hibáját, e munkakollektíva Iránta tanúsított figyelmének és szere tetőnek jelentőségét, s becsületes, munkáját szerető ember lesz belőle... A vitázók közül többen említették a tömegszervezetek, főként a Pionír és CSÍZ szervezet nevelő funkciójának nélkülözhetetlen szerepét iskoláinkban. A hozzászólók hangsúlyozták, hogy tanítóinknak aktívabban kellene hozzájárulnak az iskolai szervezet munkájához, a Ptanfr-csoportok vezetéséhez, munkájuk irányításéhoz, s nem úgy, mint sok szülő teszi, hogy lekicsinylőén nyilatkozta gyermeke előtt az ifjúsági szervezetről... Néhány hozzászóló egyes kitételével, Illetve javaslatával a szerkesztőség nem érthet egyet. Az évszázadok óta „jól bevált” kOrmós vagy atyai nyakleves ma már nem lehet meveüö eszköz. A pedagógus az érdeklődés felkeltésével fegyelmezzen, nem testi fenyítéssel. Azzal e levélíróval sem érthetünk egyet, aki a művelődési otthon vezetőjét azért bírálja, mert a tánciskola befejezése htán teadélutánokat szervez, lányok és fiúk részvételével. A teadélutánoknak nagy szerepük van mér most is, s a jövőben még csak fokozódta jelentőségük Ifjúságunk neve lésében. Tornaiján történetesen nemcsak táncolnak e fiatalok a teadálnténckon, hanem előadásokat Is végighallgatnak a helyes visa'kedésról te egyébről. Városon te falun egyformán szorgalmazzák ezeknek a teadélutánoknak a megszervezését, mivel okos, hasznos szórakozásra toborozzák fiataljainkat. Ifjúságnak sok jó tulajdonsággal rendelkezik, tanulóink nagy többsége leleményes és a legnehezebb feladatok vállaláséra te kész. Idézzük újra T. R.-t, aki a következőket irta: Szívesen dolgoznánk egy határvidéki Ifjúsági álTJamgazdaságben. Hárman vagyunk, egyikünk agromérnök, a másik növénytermesztési technikus, a harmadik pedig zootechnlkus.” Ha idéztük, csak azért tettük, hogy kimondjak: ma mér nagyon sok Ilyen ftatainak van és erre büszkék lehetünk. Ha mégis olyan gyereket állítottunk vitaindítónk középpontjába, aki szülei önzése, maradi felfogása miatt szenved, csak azért tettük, hogy közös erővel mentsük meg ezeket a gyermekeket, közösen törekedjünk tanulóink egységes szellemű szocialista nevelésére. A Hétben folyó vita egyik legfontosabb tanulsága: több megértést keLl tanúsítanunk fiataljaink problémái Iránt. Persze, helytelen a mai ifjúság gondolkodását, magatartását, amely ez atomkorszak küszöbén te az űrhajózás hajnalén alakul, formálódik, a régi világban fogant szemlélettel megérteni. Ml a komm öntete társadalom száméra neveljük a fiatalságot A kommunista társadalom pedig a tökéletes automatlzédö korszaka te, ezért sokoldalúan képzett, okos, művelt, igazán hozzáértő embereket követel... Magétól értetődően nemcsak több megértést, hanem több hasznos szülői s pedagógiai tanácsot is kíván a mai fiatal. A jövőben egyre gyakrabban hozzájárulunk ml is pedagógiai tanácsokkal ifjúságunk egységes szellemű neveléséhez. A szerkesztőség Vitazáró — Vitazáró
