A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-09-02 / 35. szám
Kublková mérnökinő és munkatársa Hárman a széles táblán találjuk. Keresztezik az egyes burgonyafajtákat. 103 különböző külföldi és hazat burgonyafajtával kísérleteznek, hogy melyik bírja legjobban a hazai éghajlati és talajviszonyokat. Az Időjárás, a hűvös esős Idő és a késet fagyok sokat ártanak a termésnek. A rrtásik táblán egy fiatal lánnyal, Kintzler Gertrúddal találkozunk, aki a nyitrat mezőgazdasági főiskola IV. évfolyamát végezte és most a nyárt szünetben brigádmunkára jelentkezett. Boldogan újdfígolja, hogy augusztus végén Magyarországon volt a gödöllői mezőgazdasági főiskolán, tapasz talatcserén. A burgonyanemesítő állomásnak jö hírneve van az egész országban. Az új kikísérletezett burgonyafajták már biztosítékai annak, hogy nemcsak a poprádl já, rásban, de mán helyeken is elérik a 200 er hl ®.,fLA1M8Zl' mázéás hektárhozamot. —elegyes burgonyfajtákró! (J. Vlach felvételei) Habzik a /Fekete tenger . . .! Nem Is olyan fekete. A hatalmas Szovjetunió minden sarkából, a nagyvárosokból és az Ipantelepekrfil, Moszkvából és Leningrádbúl, a távoli szfizföld ékről és a fagyos északi tájakról, Szibériából érkeznek a fiirdővendégek tízezrei, hogy megfíirödjenek a Fekete tenger langyos hullámaiban. Szocsiba, a Szovjetunió nyári fővárosába, évente háromszázezer napfényre szomjas turista érkezik az egész világból. A Szovjetunió polgárainak nagy része szabadságát minden esztendőben Szocsl nagy szanatóriumaiban, a Pravdában, az Ordzsonikidzében avagy az Űj Riviértlában tölti. Negyven évvel ezelőtt a Fekete tenger partján csak a cár) család palotái álltak. Ma csupán Szocsiban ötvenkilenc palota áll. amelyekben — a legkorszerűbben berendezett szanatóriumokban munkások és iparasztok töltik szabadságukat. Nyárvége Szocsiban Tengerparti részlet, pálmákkal Egy kis reggsli torna. Az egész évi munka után a fürdővendégek úgyszólván minden szabadidejüket a tengerben, vagy a tenger partján töltik. A lz újságíró kereszttll-kasul járja az országot. Kellemes, jóleső érzés, ha egy bizonyos\ idő elteltével visszatér oda, ahol már egyszer járt. Régi Ismerősiként üdvözöltem én ts a Velká Lomnlea-í Burgonyanemesítő Kísérleti Állomás emeletes épületét, és a Poprád patak mellett húzódó üdezöld kertet, melyben most burgonya helyett búzakalászokat ringat a szél. Egy éve múlt, hogy erre jártam, akkor a kertben mérgeszöld burgonyabokrok terpeszkedtek, azóta a kísérlett fajták kikerültek a határba. A kísérleti állomásnak toroszlánrésze volt a ipoprddi mozgalom (200 mázsa burgonya hektáronként) megvalósítású) ban. A Tatranka és a Cafka az Itt kitenyésztett, kikísérletezett burgonyafajták ma má<r a Tátra aljl szövetkezeteknek kedvelt vetőmagja. Ezek ellenállnak a különböző betegségeknek, minőségük kitűnő és az érést idejük ts sokkal rövldebb, mint az eddig termelt fajtáké. A nagy épületben — akárcsak egy éve — alig találok embert, mind kint vannak a határban. A laboratóriumi dolgozók gyakorlati munkát végeznek a kísérlett állomás földjén. Nincs más lehetőség, mint gyalog nekivágni a dimbes-dombos határnak. Kubíková mémöknőt és egy munkatársát a széles burgonyafifibla közepén
