A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-08-12 / 32. szám
Messziről világít... v Messziről világít felém alakod, mint távoli falu tornya; gyere közelebb, hadd bújjak vágyaid közé, mint meghajszolt állat a bokorba. Intsd le a kínok zenebonáit; ha a haláltól a te karod óvna, újjászületnék, mint a kifogott hal, ha visszadobják a folyóba. VERES JÁNOS Ha egyszer mint őszi zápor az ereszről Életed lecsordul És a sok naplemente a homlokodba beleszánt Ha majd az életed kereke gyakran örömből Bánatra fordul És testedet a fájdalom mint fát a fagy járja át Ha majd hollófekete hajadba belecslp a dér Ha majd ereidben mint a folyó hőségben - leapad a vér Ha majd magadat látod felnőtt lányod tűzhányó szemében Jussunk még eszedbe egyszer Emlegess Mint szerelmesek az első estét Mikor egymásba fonódva lesték csókfaik közt Hogy csiholt csillagokat az ég Usenet De fonnyadt testemet ne sajnáld És örülj hogy nem láttad Mint marcangolt szét a szél Hiányzol még Mert nagyon is megszoktam hogy Lágy ujjaid közt simításkor ottmaradjon Fejem a fodros öledben És elmerüljek görcsös álmaimban ' Veled mily jó Hiányzol még Mert fáj ha nincs kihez hazatérni Rozsdás alkonyatkor És csikordulva vádol szobámban A rendetlenség Hiányzol ha lefekvéskor veretlen ágyam Sírja a szemrehányást Hol van a gondos kéz? S hiányzol minden alkalommal Ha karom üresen öleli fejpárnádat És feljajong Hogy egyedül lenni nehéz ... VIRÁG BARNA rSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSS/SS/SSSSSSSSSSSSSSS/SS/SSSSSSSá ad okot, és kihozza az embereket a sodrukból. Egyébként szókimondó ember. A gyűlésen jelen van még Valkő Péter, az elnök, Tamás Ernő zootechnikus, Balázs Vilmos agronómus, Német Kálmán raktáros, Jakab Marika, a könyvelő és Rostás Béla, a nemzeti bizottság titkára. Krnosík a szövetkezet gyenge pénzügyi helyzetéről beszél. Bár igaz, hogy a három korszerű tehénistálló, egy sertésistálló, no meg a baromfifarm építése sok pénzt megemésztett, nem beszélve a nemtől nagy, de a járásban legkorszerűbb berendezéssel bíró raktár felépítéséről, a két kerekes és egy lánctalpas traktor vásárlásáról (mellesleg megjegyezve, a vezetőség majd térdig járta a lábát, amíg sikerült megszerezni az új lánctalpast), mindennek ellenére gyengén áll a szövetkezet. Balázs Vilmos valami olyasmit nyögdécsel ki, hogy az építkezések és a gépek vásárlása emésztette föl a pénzt. Illetve hogy csak az a ba], más hiba egyáltalán nincs a szövetkezetben. Krnosík mosolyogva halgatja Balázs Vilmost, aztán szépen levázolja az ő általa látott hibákat. Többek között, hogy október közepe van és a kukorica törését még mindig nem kezdték meg. Hogy- a cukorrépa felé sem szagoltak még, bár már itt volna az ideje..:. Hogy a silőzásra váró keverékek is elöregedtek már és a silógödrök mégis üresen, éhesen ásitoznak... Hogy az őszi vetési területnek csak a negyven százalékát vetették be... Hogy a tervezett szarvasmarha és sertésállomány ugyan megvan, de nagyon alacsony a fejési átlag és a súlygyarapodás ... Vagy a kertészet! Kedvezőbb körülményeket lámpással sem találhatnánk a járásban, mégis ráfizetéssel zártak, miért?... Egyszerűen azért, mert nincs megfelelő szakképzettséggel rendelkező kertészük, aki szakszerűen vezetné és irányítaná a kertészetet! Egyáltalán nem gondoltak még arra, hogy valakit iskolába küldjenek, de miért? Miért félnek a tagok az iskolázta (ástöl? Hogy kiadással jár? Persze, hogy ..kiadással, de később százszorosán megtérüli Es most Jakabné példájával bizonyít Krnosík: — Olyan nagyszerű barmofifarm, mint a maguké, kevés van a járásban. Helyesen gondolkozót a vezetőség akkor, amikor Jakabnét választotta és küldte iskolára. A legkisebb gyerek Is tudja a faluban, hogy a legtöbb hasznot éppen a tyúkfarm hajtotta a szövetkezetnek, hogy a tavaszi hónapokban a tagság'fizetését mjduem teljes egészében a tojás ára fedezte! — Az igaz... igaz! — bólogat egyik másik vezető. A többiek lehajtott fővel ülnek és erősen cigarettáznak, mintha most a cigaretta szakszerű szívása volna a legfontosabb. Vallóé Péter igez-mozog a széken, s a fületövét vakargatja. Látszik rajta, hogy valami válaszon töri a fejét, de semmi okosat nem tud kitalálni. Szólni még is csak kell, hiszen ő az elnök, elsősorban ő felelős a szövetkezetért! Végül kiriyögi a mentő gondolatot: — Kevés a munkaerő! Az a baj! Krnosík, mint mindig, most is mosolyog: — Mondjuk, hogy valóban kevés! De miért kevés? Alig ■ hatszázan lakják a falut, és ebből negyvenhármán, Igen, pontosan negyvenhármán kijárnak a faluból dolgozni: Zólyomba, Besztercére, Osztravába, egyszóvaj szerte az országba. Gondol)ák meg, elvtársak I Negyvenhárom ember : egy kis hadsereg I... És ami a legfájóbb ebben a kérdésben, mind fiatalok : legények, fiatal házas emberek, csak egypár köztük az idősebb ember. Bognár József veti fel a fejét: — Az igaz! Azt ml is tudjuk... De fülönfogva senkit nem tarthatunk vissza! Mindenki oda megy dolgozni, ahová éppen akar: a törvény sem tiltja! Krnosík Bognár felé fordul: — Igaza van, Bognár bácsi! De miért mennek máshová dolgozni?’ — teszi fel a kérdést Krnosík, és nyomban megválaszolja : — Egyszerűen azért, mert idehaza nem találják meg a számításukat! És miért nem találják meg?... Mert gyengén megy a szövetkezet! Ez csak érthető nem?... Ma már az emberek jobban akarnak élni, mint valamikor: Jobb lakás, szebb bútor, televízió, motorkerékpár, sőt autó kell!... Természetesen oda mennek az emberek, ahol jobb kereseti lehetőségük van. Rövid hallgatás után az egyébként kevésbeszédű Német Kálmán teszi fel Krnosíknak a kérdést: — Hátha olyan nagyon gyenge a szövetkezetünk, hogyan lehetséges mégis, hogy a mi tagjaink közül többen vásárolnak ú] bútort, motorbiciklit, mosógépet... meg ehhez hasonló dolgokat? Krnosík egy ideig rejtélyesen mosolyog az orra alatt, Ujjúival csendesen dobol az asztal lapján. Szinte élvezi a ráirányuló szemek sugarában a kárörvendő villózást: „Ezt fejtsd meg, ha olyan nagy okos vagy!“ (Folytatjuk) 13
