A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-28 / 4. szám
Bővül, erősödik a Csemadok Hbádl halyl szervezete. S6tt bácsit Libádról éppen akkor „kapta le a fényképész, amikor az új tagok felvételi kérvényét hozta be Bokor elvtársnak a járást titkárságra ' Sok pan«?z hangzott el az utóbbi időben a Csemadok városi helyi szervezeteiről. Valahogyan nem ment úgy 0 munka, jnlpt kellett volna, s az okot sokszor maguk a vezetők sem tudták. E tekintetken a Csemadok érsekújvári helyi szervezete §em volt kivétel. Az gyekkel ezelőtti, jő hírnevet szerzett színjátszó-egyjQttesnek már csak e híre maradit, meg a régi siketeket bizonyító fényképek. Igaz, hogy néha-néha felléptek esztrédműsorral, de lényegében komolyabb kultúrmunkát nem végeztek. A hanyatlás fő oka a helylsóghlány volt. A színjátsző-csopprt nem tudott próbálni, egyik Iskolából a másikba vándoroltak, a tánccsoport sem tudott gyakorolni, nem volt helyiségük. Hosszú utánjárások, s a tagság lelkes brigádmunkája ered» ményeként a közelmúltban adták át rendeltetésfelek a fényűzően berendezett új Csemadok-otthont. Várve-várt nap volt ez a tagság számára, végre saját színpaduk vanl Ügy látszik, a hosszú „pihenő“ után a tagság nagy leiké sedéssel fogott újra munkához, Érsekújvárról — képekben — Melyik ruhát válasszam a szerepléshez? — kérdezi Thirrtng Gyuláné, az Utolsó vonat egyik szereplője. Régi műkedvelő 6, alig akadt olyan színdarab, esztrádműsor, melyben ne szerepelt volna. Sok-sok kedves emlék, forró siker éli mögötte, s mi azt kívánjuk, szórakoztassa még nagyon sokéig a közönséget Ez a kép annak a bizonyítéka, hogy az érsekújvérl Csemadoktagok újra dolgoznak, hallatnak magukról. A színjátszó-csoport — Hlavlcska László vezetésével — az Utolsó vonat című színművel lépett közönség elé. A képen létható kislány nem szereplője a darabnak, mégis sokat tett a siker érdekében. A fiatal Esse Zsuzsa festette ugyanis a kulisszákat A rég óhajtott művelődési otthon bejárata előtt az érsekújvári Csemadok-tegok jókedvű kis csoportja — Záhorszky Elemér, Thtrrlng Gyuláné, Esse Zsuzsa, Kovács Pál — beszélget Néhány ssó a falumról Hanva a Sajó jobb partján húzódik meg. Ssép régi falucska. Egyre szépül, torjában tűnnek el a régi, alacsony, fehérre meszelt házak. Léckerítéseket lassan már látni sem lehet, áj vaskerítéseket állítanak betonba az emberek. A televíziós készülékek száma egyre né. Rohamozan fejlődik a falu, úgylátszik, jé kezekben van az Irányítása. Törődnek a nép jólétével, komolyan veszik mnnkéjukat a fain vesetói. Ha az idegen végigmegy a falun, megállapíthatja, hogy itt aztán nincsenek komoly gondok és nehéztégek. Pedig Itt van még sok javítani valö. Sokan még nem értették meg egészen, hogy a közössel is éppen úgy kell foglalkozni, mint a sajátjukkal, most jut az eszükbe, hogy azt is éppen oly széppé és takarossá kéne tenni, mint a magokét. A fiatalság nagyobb része helyben dolgozik, ók mér jobban megértik a kfizös gazdálkodás előnyeit. Amikor látástól vakolásig tárták a határt, még a szórakozásra sem jutott Idő. Ma pedig munka után fűtött termek várják őket, amelyekben kedvük szerint szórakozhatnak. Megtalálják a szórakozást és a pihenést a ml fiataljaink. A művelődési otthonban van elhelyezve a televíziós készülék, a fiatalság rendszerint itt szokott találkozni, Az ünnepeken át zzáp esztrádmfisorral, rövid színdarabokkal szórakoztatták a lakosságot. Nagy baja a fiatalságnak, hogy nincs a faluban megfelelő kultúrház, de kilátásban van egy új, ami rövidesen elkészül. Ennek aztin nem lesz párja a környéken. Igaz, mér rég el kellett volna készülnie, de anyaghiány meg mis egyéb nehézségek késleltették az építkezést. Am a fiatalok nem veszítették el a kedvüket, szabad Idejűket gyakran az építkezésnél töltik. Még az öregek és az iskolás gyerekek Is segítenek, mindenki ki akarja venni a részét a munkából éppen égy, mint a szórakozásból. Nagy a lendület, még a legnagyobb hidegekben Is folyik az építkezés. Ogy vélik, szeptember végére tető alá kerül az épület. TOMA JÓZSEF Hanva
