A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-28 / 4. szám
LOVICSEK BÉLA: A bibire csókos néni A kukoricacsuhé között egér motoszkált és az eperíán levél-: tetük nyüzsögtek. A nap még nem volt lenn, de már fenn sem, dög-i lődve halódott és az égen felhő-: pásztorok terelték nyájukat. Ketten dolgoztak a padláson: Pista, a huszonnégy éves, hatal-' más fejű legény és a bibircsókos' néni. Babot válogattak, de közben egymás kezét keresték s így nem találták meg a szemetet a babban. — Velem kell jönnöd — mond-i ta Pista határozottan —, akarom.* tudom.. így legyen... Domború melle úgy sülyedt és emelkedett, mint egy viaszosvá-: szón ponyva, amely alá ember böft s most nem találja a kiutat és felindulva mászik alatta ide-: oda. A bibircsókos néni habozott. — De ml lesz ha? Én semmit nem tudok, csak azt, hogy szeret-: lek. — Ml lenne... mi lenne — feV nyegetődzött a legény — felfor-: dítom a világot, ami alul van az felülre kerül... hát az lesz. De mindez teérted... Nézte a néni fénylő lila biblr- Ssókját, nézte és a vágyakozástól bepárásodott a szeme, mint télen az apró falusi vityillők ablakai. Az asszony nem bírta a nézését,; a szenvedély tüzétől lehunyta a szemét. — Mi lesz a babbal? suttogta álmatagon —. így soha nem pucoltuk meg. ..I A szemetet újra nem találta benne, mert a szeme le volt hunyva S amúgy általában Is varázslatos dolgok történlek... — Nem baj — mondta a fiú ha-: tározottan —, ott gebedjen meg a bab, ahol van. Fontos, hogy jössz. . szerelemből... — És ha nem megyek? — Hah, még csak az kellene. Veréb cslvitelt, bagoly huhogott és ökör bőgött valahol. A légben egész állatkert hangja zúgott, azonkívül vonatok és repülőgépek Is zörögtek, minden recsegett. — Igen — suttogta aléltan a b’ibircsókos néni —, megyek... megyek . .. szerelemből, ősz nagyapámtól kezdve mindenkit Itthagyok, érted, Pista... te nagyfejfl Pista gyerek .. Nagytestű kandúr futott nyávogva a fejük felett a ház tetején. de nem vették észre, pedig fekete volt. Annyira szerették egymást... i » t Pista és a bibircsókos néni messze, messze szöktek a padlásról, egy vízmosásban laktak, apró roskatag faházban. A házikót szerelemmel fűtötték, és az utóbbi Időben fáztak, mert a fűtés nem jól működött. Néha farkasok kara üvöltött a kaliba körül, ilyen-: kor a legény erős karja úgy ölel-: te asszonyát, mint a vaskapocs. Nappal a bibircsókos néni egyedül töltötte Idejét a lakásban. A hátán feküdt és a mennyezetet bámulta. — Mit tett... mit tett... mit tett... Mindent otthagyott. Miért., hogyan.. meddig., ki a felelős? Visszatérés a padlásra nincs... Csupa kérdés... és nincs egyetlen felelet.- Miért nem felel valaki? A csend vagy ... valaki Pista jött haza a munkából. — Küzdöttem érted, te pedig a hátadon fekszel és nem vársz ebéddel — kiabált mérgesen —, micsoda dolog ez? Érezte, hogy szereti még az asszonyt, de nem tud vele élni tovább. Nem tudta, miért, de úgy érezte, nem élhet vele tovább. Nem lenne igaz ember, ha tovább élne vele, mert, ha tovább él '"özös háztartásban a bibircsókos nénivel, akkor nem szemezhet az űtkaparó lányával... ezt nem eh-: gedi az embersége, ö pedig em-' bér akar maradni, viszont sze-: mezni is akar. Nahát... — Tudod mit — mondta —j menj vissza a padlásra babot válogatni I De akkor miérf... miért hoztál el... Ide... Válassza olyan kemény volt, mint egy rücskös fatönk. — Ez a sors. öngól kapásból. Férfi vagyok, ahhoz, hogy mégis-: merjem a szerelmet és a szeme-: zés gyönyörét, az Igazi, mély em-' béri kacsintgatást kellett, hogy tönkretegyelek. Érted? Tévedtem,- és te most áldozat vagy, feláldozlak és feli kell áldozni maga-’ dat... boldogságomnak az ára vagy. örülj hát, nyanya...! — Nem — sikoltott az asszony —, nem hallgatlak meg... gőgös' hímember... Reszkettek a falevelek; a Kegyek és az égboltozat sötétkék kárpitja. Pistának is reszketett a' szájaszéle mérgében. — Ügy... gőgös hím... és a te bibircsőkod talán férfiálom! Ili-' szén az egy közönséges csűnva fekete szemölcs.. .1 A bibircsókos néni fájdalmában lehunyta a szemét. — Elvégeztetett... szóval csak szemölcs... 6 padlás, padlás, nagyapám padlása., babszemek... Egy fecskemama szúnyogcombbal etette a fiait..* DUBA GYULA: A fül A légben állandóan elektromos hullámok rezegnek... A tenger hullámainak lágy simogatását érezzük, az éter hullámainak vonulását nem. De tudjuk, hogy vannak, jeleket közvetítenek, tájékoztatnak és figyelmeztetnek; eddig és ne további A színek is fényhullámok visszatükröződései, minden anyag másképpen verj lámhossza például 0, 000761 mii-; vissza a fényt, a vörös fény hűl-: liméter... Piros... piros fül... Ha az ember feldühödik és bensőjét a méreg kutyái marcangolják el-i vörösödik a füle. öva Intő hul-t lámhosszok és fülek... Ha tár-i gyalsz valakivel és az illetőnek közben piros a füle, tudd, hogy dühös rád, mint egy felingerelt vadkanI Alszol?-— Nem.. * Megnéztem a fülét, egészen normálisan hússzínű, tehát nem haragszik, hogy zavartam. — Szeretlek — mondtam. — Én is mondta. A füle nem változott, ugyan-: olyan maradt. Kis kagyló elgör-: bülve. Női fül. Ha vörösödni kezd, kiugróm ai ágyból, gondoltam, de nem..* nincs hiba. Átdugtam a lábam a paplanja alá. — Ki készít ma reggelit? —• kérdeztem. — Te — mondta, és nem moz-: dúlt. Egy késő délelőtti napsugár szökött be az ablakon. Az arcára sütött, meleg barna pihéket fe-: dezett fel rajta és kényszerítetty hogy megcsókoljam. — Rebeka, édes... mondtam. — Vince... — mondta. A napsugár diszkréten vissza-: húzódott. — Mi lesz a reggelivel? — jutott eszembe. —Ma te készíted 1 — szólt ha-: tározottan, és a fülét rózsaszín pír öntötte el. ö, gondoltam, a hullámok üzen-: nek. valami készül. Olyan kellemes és meleg ez az ágy, mint egy gőzfürdő. Itt hagyjam... ne hagyjam? Egy vacak reggeliért kimásszak a paplan alól? — Rebekácska — mondtam őva-t tosan —, én... én nem is nagyon éhezem... Egy pillanatig elmélázva bá-: múlta a mennyezetet, de közben a füle elvörösödött. Fül... vörös fül... mélyről törő indulatok szimbóluma... Óvatossági Vigyázva kitakartam magam,hogy szükség esetén ugornl tud-: jak. — Szóval, te nem éhezel? —5 kérdezte, és a füle haragos vö-t rösre változott. — Nem mégy reggelit főzni, te zslványl Erőteljesen felém rúgott a jobb lábával, de akkorra rég klugr-f-* tam az ágyból Az ágydeszka ke-í ményen, dacosan koppant nagy-: lábujja körme ütése nyomán. ö, — mondta panaszosan ~3- ő... Elefántcsontszínflre halványult a füle a fájdalomtól. A reggelit megfőztem. Nem evett, jalgatotf és szidott. Na jó, de egy elefáncsontszínű fül talán nem női fül?
