A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-28 / 4. szám

ST>110] Cos bizonyára sokan emlékeznek még Pierre Martin nevére. Néhány esz­­tendővel ezelőtt üstökösként tűnt fel az egykor édesnek becézett Franciaország azúrkék egén. Pompás eredményekkel tett tanúságot kivételes tehetségéről. Ejtőernyős berkekben úgy emlegették, mint a szovjet és a csehszlo­vák versenyzők legfélelmetesebb vetély­­társát. Amilyen váratlanul felragyogott csillaga, olyan hirtelen ki is húnyt. Voltaképpen senki sem tudta, miért. Egyik napról a másikra elmaradt, az edzésekről. Klubja, majd a szövetség figyelmeztetéseit figye­lembe sem vette, kizárták a válogatott keretből, erre már felneszeit az egész sportvllág. Újságírók hada lázasan kereste Párizsban. Nem sikerült nyomára bukkani sem itt, sem az ország más városaiban. 'Állítólag Marseilleben látták utoljára, azután mintha elnyelte volna a föld. Úgy hlrlett, áthafózott Ausztráliába, és felcsapott favápónak Olunn hírek is fel­reppentek a lapok hasábjairól, hogy brazí­liai kávéültetvényen vállalt állást. Vala­mennyi léab'ól kapottnak bizonyult és né­hány elpattant, mint c szappanbuborék. Közben új panamák, politikai botrányok kavarták fel a francia közéletet s a fő­szerkesztők levették a napirendről a rej­télyes körülmények között eltűnt ejtőer­nyős üayét. A napokban az egyetemi könuvtárban a Paris soir régebbi évfolyamait böngésztem. Kezembe került az a szám. amely a Cara­velle utasszállító repülőgép tragédiáidról számolt be Annak idefén az egész világot bejárta a hír, hogy néhány perccel az Indulás után motorhiba következtében le­zuhant és nyolcvan utasa szörnyethalt. 1'A óévben tartózkodott Simone Seymour, az ürménélt nvuaati filmcsillaa. Az olasz származású francia színésznő szénné égett. Kézitáskáját a robbanás ereje kivetette a repülőaépből s a gép roncsaitól néhány száz lépésnyire bukkant rá a Paris soir fürge riportere, aki elsők között érkezett a szerencsétlenség színhelyére. Ezúttal bebizonyosodott, hoav van némi íonzsáa a rinnrtprek módosította közmon­dásban. KI korán kel — fó témát leli Másnap lanfa első oldalán jelentette meg annak a levélnek a facsimiléjét, amelyet a t’-aqikusan elhünyt íilmdíva kézitáská­jában talált. A feltűnően tördelt levél a következő címmel felent meg: Egy rej­téllyel kevesebb. 'A szerző kommentáriának mellőzésével közlöm a levél szöveaét. » * t Kedves Simone — ugye nem haraaszik meg, ha így szólítom? Aki ezt a levelet írfa, már túltette magát mindenen, ami az élők társadalmában törvény. Nem. ne tied­­jen meg. nem a túlvilágról küldöm üze­netem Eay szerencsétlen flótás palack­posta levele, akinek élete haiőtörést szen­vedett. Távol hazámtól tengődöm és ér­tem, sejtem, nincs többé visszatérés, ha csak de éppen ezért vetettem papírra mondanivalómat. Talán még emlékszik első találkozá­sunkra. monsieur Duval irodájában. Az Égi sereg szövegkönyvét tanulmányoztuk. Az egyik karosszékben feszengett mesterem, edzőm és kenyeres pattásom, George Vail­­lant Duval úr őt szemelte ki a leghatdr sosabbnak szánt jelenet, a felhőkből a földre zuhanó ejtőernyősök filmezésére, mivel kiváló amatörfényképész hírében állt. Viselkedésünk talán elárulta önnek, mi­lyen mély hatást keltett bennünk vonzó egyénisége, amelyet ezelőtt csak a film­színházak vásznán csodálhattunk. Vonat­kozik ez Georgera ts, amit azért hangsú­lyozok, mert ő amolyan magános farkas­nak számított közöttünk. Az ejtőernyő­zésen — és természetesen a fényképe­zésen kívül semmi a világon nem zökken­tette ki nyugalmából. Mikor felkérték, vállalja el a film ejtő­ernyős jeleneteinek forgatását, ridegen visszautasította az ajánlatot. Latba vetet­tem minden rábeszélőképességemet, ám aligha értem volna el sikert, ha akkor Önnel nem hoz össze a sors. Lenyűgöző varázsának tulajdonítom, hogy az addig idegenkedő George aláírta a szerződést. S ettől a naptól fogva egy­szeriben megváltozott. Valósággal rabja lett a rábízott feladatnak. Máskor harapó­fogóval kellett belőle kihúzni a szavakat, most zuhatagként ömlőitek belőle. Átszel­lemültem mondogatta: — Hidd el, voltaképpen erre a feladatra készültem egész életemben. Mostanában gyakran eltűnődtem, harmincöt évet meg­értem, és még semmi maradandót nem alkottam. Előbb vagy utóbb elvisz az ör­dög. Ismerőseim hamar elfelejtenek, né-MARTON JÓZSEF: Csillagok hány esztendő múlva a kutyának sem fut eszébe, hogy én *s itt éltem a Szajna part­ján. Kapóra jött az alkalom, hogy a celu­­loidkockákon leadjam névjegyemet a nagy világnak. Szegény George, őszülő halántékkal be­leszeretett a filmbe, bár az is lehetséges, nemcsak a filmbe... Tálán éppen ennek tulajdonítható, hogy az operatőr-szeren­cse hátat fordított neki. A szövegkönyv szerint az égi sereg, az ejtőernyősök nyolc főnyi csoportja, két­ezer méter magasban ugrik ki a repülő­gépből. Ezerkétszáz métert zuhanunk a le­­veqőtenqerben és azután nyitunk ernyőt. Az operatőr, tehát George velünk haqyta el a gépet Nehéz lenne megállapítani, miért — talán, az utóbbi években elszokott a zuhanóugrásoktól, vagy nem tudta leküz­deni lámpalázát, ki mondhatja meg? — viszonyt tény. hogy monsteur Duval rend­re a papírkosárba hajította az előhívott filmeket. — Csapnivaló, dilettáns munka — csap­kodta az asztalt — nekem elsörendő fel­vételekre van szükségem /I benzin mé­regdrága, az arabok az olajvezeték felrob­bantásával szórakoznak, maga pedig pisz­mog, mintha nem tudná, mennyibe kerül egy felszállás ... A rákvörös George nyelt egyet. — Holnap, monsieur Duval, biztosítom ... Főnökünk, bosszúsan legyintett és hátat fordított. — Pierre — fordult hozzám az utcán George — holnap teszünk egy kísérletet. Alaposan megrágtam a dolgot Az a hiba, hogy veletek egy időben nyitok ernyőt. Tervem a következő: biztonsági öyemet nem állítom be, hanem hozzád igazodom. Mindaddig filmezni fogok, amíg feletted ki nem nyílik az ernyő Megértettél? — Tiszta ügy — vágtam rá annrtnikozás nélkül. Pedig gondolkoznom kellett voh na, gondolkoznom .,,[ Másnap a hajnalhasadás a repülőtéren köszöntött bennünket, amikor egy vérvö­rös Citroen fékezett le a kijutó előtt. Monsieur Duval és Ön lépett ki a kocsi­ból. Abban a pillanatban tótágast állt velem a világ. Megállt az idő, körülöttem min­den eltűnt, csa< Ön létezett. Mintha egy másik planétáról érkezett volna fülembe Duval hangja is, aki nyílván Jobb lábbal kelt fel s a fiúkkal kedélyeskedett. — Mindenki beállította biztonsági övét? — koppantak Georg szavai a betonsző­nyegen. — Igen — visszhangzott kórusban. — Akkor, indulás! A motor felbögött, a gép elrugaszkodott az anyaföldtől és merészen az égbe fúrta orrát. Néhány kört tett meg a levegőben és egyenletes bugással felezte, elértük a szükséges magasságot. A motorok elné­multak. Ugrás! Egymás után hagytuk el a gépet. Na­gyot szippantottam a nyárízű levegőből. A célbaugrások során vérembe ment a gyors tájékozódás, most is pillanatok alatt betájoltam magam. Két karom kitár­tam, mint akt át akarja ölelni a világot. Pedig a világból csak Ön létezett szá­momra. Felfedeztem a reánk várakozók kis csoportját. Es tőlük jobbra egy színes pont... Hatodik érzékem azt súgta, már ki kel­lett volna nyílnia az ernyőnek. Vagy ta­lán a türelmetlenség beszélt belőlem? A föld mind rohamosabban közeledett fe­lém. Végre! Egy rántás és máris felettem lebegett ez ernyő pirossáoos kupolája. Társaim jóval felettem imbolyogtak Ké­sön nyitottam — mart szívembe a felisme­rés A kelleténél hosszabb időre állítot­tam be a nyitórugót. George! Már csak annyit láttam a zöld mezőre zuhan és ernyője, melynek nem volt ideje megtelnie az életet jelentő leve­gővel, szemfedőként ráborul. űzött vadként menekültem el a repülő­térről. Egetett az önvád, úgy éreztem. ar­comra van írva fegyelmezetlenségem, mi­lyen szörnyű következménnyel járt. .. A hivatalos jelentés George-ot ma­rasztalta el, elmulasztotta a biztonsági öv bekapcsolását. Folytatják e a film forga­tását vagy vagy sem, erről nem beszélt a fáma. Rólam, bűntársáról senki sem tudott. Csak a lelkiismeretem. Mind irgalmatla­nabbá marcangolt. -Nem bírtam tovább ott­hon .és egyedül Hajóra szálltam, hogy va­lamelyik idegen földrészen új életei kezd­jek. Nem sikerült Mielőtt végzetes tettre szánnám el magamat, kérem tanácsát. Ön bizonyára megért meg kell értsen en­gem, írfon, mitévő legyek? Szomjúhozza a választ — Pierre Mariin. 'Az újságíró szerint a levél mindent meg­magyaráz. Arra a kérdésre, hogy a szí­nésznő válaszolt-e Pierre-nek, természete­sen ö sem tudott felelni. A boríték nem került elő, Pierre címe továbbra is isme­retlen maradt . Ezzel az ügy végére pontot lehetett vol­na tenni, ha ... Ha a későbbi számokból tudomást nem szerzek, hogy az egyik kon­­kurrens lap kétségbe vonta a levél ere­detiségét. Megírta hogy a levél hamisít­vány és a Zöld Papagájban született, bur­gundi vörösbor mellett A Parts soir nem hagyta annyiban a dolgot, pert Indított laptársa ellen. A törvényszék döntését azonban egyik párizsi lapban sem találtam meg. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom