A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-28 / 4. szám

Az állattenyésztésben a leg­­odaadóbb, a legszorgalmasabb dolgozók kaptak helyet. Nagy szükség volt erre. Havonta 100—150 ezer koronát kellett kiftzetnt a tagoknak, és a szi­lárd jutálmázásra biztosítóit alap nélkül tértek át. A régi vezetőség ts követett el egy hi­bát. Növelni akarván az évvé­gi osztalékot, jónéhány száz kilón aluli sertést „csúsztatott be” a jelvásárlóknak évvégi zárlat előtt. Így aztán az új ve­zetőségnek az első hónapok­ban — s néhányszor később ts — komoly gondot jelentett a készpénz megszerzése. S hogy ez mégis stkerült, e példa ts kiválóan tgazol ja, hogy kevés biztosítást alappal rendelkező gazdaságok ts áttérhetnek a szilárd - jutalmazás bevezetésé­re, ha a vezetőség képes pré­miumokkal annyira érdekeltté tenni a dolgozókat, hogy rövid idO alatt lényegesen növeked­jék a termelés és így megte­remtődjék a havonta szükséges Zárszámadás. E szó emlé­ket ébreszt, gondolato­kat gyújt, szövetkezett ünnepet jelent. Vonzóerejét még az sem csorbítja, hogy a hónapok és hetek listáján nem kapott meghatározott helyet. Valamikor januárban... Ennyit tudunk csupán érkezéséről. Nézegetem a kimutatásokat, terveket, hallgatom az embe rek véleményét. Számok, sza­vak, érvek, Indoklások, ' egy év története: a damásdi szö­vetkezet évvégi mérlege . A lévai járásban a 854 hek­táros damásdi szövetkezet az 1960-as év végén az új jutal­mazást forma bevezetése mel­lett döntött. Mit jelent ez a gyakorlatban? A szövetkezeti tagok számára 18 korona kész­pénzt munkaegységenként a hónap végén, a könyvelők szá­mára pedig 3,50 korona beik­tatást, ennyi maradt benn a közös kasszában. Ebből vonják le év végén a tejt a kapott bú­za árát, a többit meg kifizetik. Az új fizetési rendszer fokozta a munkakedvet. Rendet kell te­remteni az állattenyésztésben s erre prémium kell — így ér­telmezte a vezetőség és e perc­ben, bár talán ők nem Is gon­doltak erre, eltndult egy folya­mat: az anyagi érdekeltség nö­velése, ami a termelés növelé­sének lendltökerekévé vált: készpénz, sőt bizonyos tartalék ts keletkezzék. Damásdon így történt... Kerek asztal mellett ülünk, tűz duruzsol a kályhában s az emlékek kockáiból kialakul egy kép, egy év történeteI Hat nap alatt végezték el a tava­sziak vetését, cukorrépa egye­­léskor az egész falut ott lát­tuk a táblán. A kapásokat szét­osztották, megállapították az egyes munkák határidejét, és aki azt megtartotta, prémiumot kapott. Az aratást, betakarítást többmenetesen végezték. A ki­fizetett 100 ezer korona pré­miummal a közös kassza szá­mlára nehezen felsorolható ér­tékeket biztosítottak. Búzából a tervezett 27 mázsa helyett 30,8 mázsát takarítottak be hektáronként. Állatállományuk létszáma magas. A szántóterület 27 szá­zalékán évelő takarmánynövé­nyeket termelnek. Magtermesz­téssel ts foglalkoznak: az elmúlt évben lucernából 207 mázsa magot hgzott a har­madik kaszálás. Ez komoly pénzügyi értékl Főleg ennek köszönhető, hogy a szövetkezet bevételét, csaknem fele-fele arányban, a növénytermesztés és állattenyésztés biztosítja. Tény észállományukból két éve száműzték a tüdőbeteg állato­Antal Lítzlö elnök ts a vesetöség tagjai. Késiül a terv Hullik bácsi, a kovácsmester kát, az évi fejést átlaguk 3 ezer liter tehenenként. Az állat­­tenyésztésben két kollektíva versenyez a szocialista munka­brigád elmért. Fecske Anna 3210 literes fejést átlagáért kerületi méretben is kitüntetés­ben részesült. A szövetkezet az elmúlt gazdasági évben 107 ezer liter tejet adott terven felül a dolgozók asztalára... Elégi Számok és tények meg­győzően bizonyítják: a szilárd jutalmazás bevezetése elősegí­tette a kitűzött termelési eredmények elérését. A tagok már nem az évvégi elszámolás­nál kapták a 10—20 ezer koro­nát, hanem rendszeresen ha­vonta a 1500—1800 koronát a le­dolgozott egységek után. Ha fi­gyelembe vesszük a háztájiból származó jövedelmet és hozzá­számítjuk a húsz korona kész­pénzt munkaegységenként meg a prémiumot, akkor igazán megértjük, miért nem vágyód­nak el a. fiatalok a szövetke­zetből. Ennyit a múltról. Vajon mit ígér a jövő? Magasak a feladatok, nőttek a beadást kötelezettségek. Az évi terv 350 ezer liter tej bea­dását írja elő. Ígérik, hogy ezt ts teljesítik. A szövetkezet biz­tosította a takarmányalapot s úgy osztották be az etetést adagot, hogy mind a sertések­nél, mind a növendékállatok­nál egész júniusig biztosítva legyen a súlygyarapodás je­lenlegi szintjének megtartása. Hekhárhozamok? Istálló és műtrágya — ez az alap. Így mondja a jubiláló Kiszel Ta­más, akt 10 éve vezetője az el­ső mezei csoportnak. — Műtrá­gyát 108 ezer korona értékben biztosítottunk, 570 mázsa sa­létromunk ts lesz. Mindent ha­za kell szállítanunk a telepre, mert különben tavasszal küldik azt, amit már ősszel kellett volna elvetni s ősszel kapjuk a fejtrágyát, amire már tavasz­­szál szükségünk lett volna. — Hogy mennyit fejlődtünk? Mit mondjak? Alapító tag voltam s így talán elfogult le­hetnék. Ezért Inkább kérdez­nénk meg azt, akt utolsónak lépett be. Ott megy... Szikár, magas férfit követünk az utolsó Istállóig. Megy trá­gyát rakni a csillékbe. Polcsák János rugalmasan jár, nemis hinném, hogy hatvan­hét éves. ö volt az utolsó be­lépő. Fuvarozott, művelte kis földjét s bár a fél falu össze­fogott megnyerésére, 0 kono­kul nemet mondott. Aztán egy este fülébe jutott a hír, hogy egyedül maradt kívülálló s azt mondta az elnök: — Mit lehet kezdeni egy 64 éves öreggel? Nem számít... Semmilyen meggyőzés nem hatott rá, s ezek az utolsó sza­vak megsértették — így mond­ja. Másnap belépett. Feltolja a sapkát, ősz haj­­tincs hull homlokára. Növen­dék-bikákat gondoz, mindig nagyon szerette az álla­tokat. Nincsenek gyermekei, a feleségével él. S a hajdani konok ember a három év alatt egy napot sem hiányzott, s míg beszélgettünk, egyetlen egyszer sem említette, hogy „én". Ez ts szorosan hozdtartozlk az év történetéhez. CSETÖ JÁNOS Polcsák János Ő

Next

/
Oldalképek
Tartalom