A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-28 / 4. szám
Január 26, az Indiai Köztársaság államünnepe BH1LÄI nagy olv asztok és kisb abák ök már a holnap In diájáért tanulnak! Szovjet és Indiai hegesztők a bhtlat acélmű építkezésén Segítség az országépítéshez: gépek a Skoda-Müvekböl Azzal, hogy itt dolgoznak, az oroszok — férfiak, nők egyaránt» — súlyos áldozatot hoznak. Egyikük, Korcsenko mérnök, műszaki vezető, a legtöbbet áldozta, amit ember áldozhat: egy üzemi balesetből kltolyőlag életéi vesztette. A szovjet munkások és mérnökök tetszetős lakótelepet építettek maguknak, ezt hazatérésük után átadják az indusoknak. Van klubjuk és mozijuk, előadásokat és táncesteket rendeznek, ezekre meghívják áz indusokat is, és ltt-tartözkodá8ukat arra használják lel, hogy megismerkedjenek a vendéglátó ország történelmével és műveltségével. Nagy örömükre szolgál, hogy az Indiaiak őszintén érdeklődnek a szovjet nép élete iránt, s érdeklődésüket filmekkel, előadásokkal, de mindenekelőtt személyes beszélgetés formájában elégítik ki. 1959. február 3-án az Indiai államelnök üzembe helyezte a bhilal acélmű három nagykohója közül az elsőt, és azóta az acélmű naponta 1000 tonna nyersvasat termel. Megnyltogorszkl vezető szakemberek dolgoznak Bhllalban, az új eljárásokhoz újonnan kidolgozott nagy, előregyártott épületelemek érkeztek a Szovjetunióból. Miként az ünnepélyen a főmérnök mondta, Bhilal ma műszaki szempontból a világ legmodernebb acélműve. A kész üzem évente annyi acélt fog termelni, amennyiből 11000 mozdonyt vagy 50 000 vasúti kocsit vagy 77 000 traktort lehat gyártani. Ha az ember az építkezés területén járkál, a motorzógás és a nagykalapácsok döngésa mellett orosz gyerekek kacagása és éneklése Is megüti a fülét. A Bhllai-bébiket, orosz szülők itt született gyerekeit, az egész környék ismeri. Az Indusok szeretik és Igazi Indiai szertelenséggel kényeztetik őket. Meglehet, hogy a jelképes jelentőséget érezték meg bennük; új szovjet életek születnek indiai földön, miközben a szovjet segítő kezek és agyak új Indiai életet teremtenek. A gyerekek irataiban ez áll majd: „Születése helye: Bhilal, India”, és még évtizedek múltán _ is, már mint felnőtt emberek, élő emlékeztétől lesznek két nagy nép igaz barátságának, amely nem lövészárkokban kovácsolódott, hanem a békés épitömunka színterén. H. Slchrovsky osztrák újságíró „India felszárltja könnyeit” cimíí rlportkönyvéból Lehetséges-e, hogy egy községben, amelyet kis rizstermelő parasztfaluként tartanak számon — a szén- és ércelőfordulásairúl indiai Ruhr-vidéknek nevezett Csata- Nagpur-i körzet peremén — több szólamú ukrán népdal hangjait kapja el a fül? Sőt, ml több: láthatók is az éneklő nők, Don és Dnyepr-menti hazájuk szfnpompás népviseletében. Lehetséges ez? Igen, lehetséges. Nem érzékcsalódás, sem délibáb játéka, hanem maga a kézzelfogható volóság. Csak éppen, hogy a faluból már a sivatag közepén utópisztikusán ható, gigászi létesítmény lett. nagyolvasztókkal, óriás acélvázakkal, hatalmas csővezetékekkel és korszerű műhelyekkel. Bhllaíban szovjet mérnökök vezetésével, szovjet pénzből és szovjet gépekkel évi 1 millió tonna kapacitású acélmű épül. Ez az első jelentős iparmű, amelyet a Szovjetunió nem-szocialista országban épít. A Szovjetunió készségét nyilvánította, hugy az építkezési költségek fedezésére és az anyagok beszerzésére 530 milliú rupa hitelt nyisson Indiának. Még 1955-ben történt, hogy egy napon felriasztották csendes szemlélődéséből a kis rizstermelő parasztfalucskát — és azóta sem tért vissza oda a nyugalom. A hajdani álmos fainban e naptól kezdve akkora lőtt a sürgésforgás, mint egy hangyabolyban. Érthető ez, ha meggondoljuk, hogy — egyebek között — 340 000 vagon földet kellett megmozgatni, és fél millió köbméter betont beépíteni; 5000 villanymotor, több száz kilométer hosszú vasúti vágány, több ezer méternyi csővezeték kell az építkezéshez. — Téved, ha azt hiszi, hogy itt az első pillanattól kezdve tökéletes összhang, és » KötOrö lány a trombay-l atomreaktorhoz vezető úton egyetértés uralkbdott ~ mesélte egy fiatal szovjet mérnök. — Az európai szakértők rossz hírnévnek örvendenek Indiában, mert többnyire szemtelenek és fénnhéjázók. az indusokat nem te kintik teljes értékű embereknek, sem pedig használható munkásoknak. Ezek az urak fele' lósségteljes munkát nőni bíznak Indiaira, gépkocsin robognak ide-éda és osztogatják parancsaikat. Este pedig klubjaikban üldögélnek, légmentesén elszigetelve indiai munkatársaiktól. Es az ebből eredő bizalmatlanság eleinte velünk szemben is megnyilvánult, hiszen mi indíthatta volna az indusokat arra a feltevésre, hogy lehet ez másképp Is? Kezdetben bennünk is éltek bizonyos előítéletek, és voltak hamis elképzeléseink is. Nem számíthattunk rá, hogy az indiai technikusok és munkások olyan szorgalmasak és lelkiismeretesek, mint egy fejlett ipari állam munkássága. De hamarosan észrevettük, hogy ha mint egyenrangú munkatársaknak teljes felelősséget kell vállalniuk, akkor jó munkások. Ősrégi műveltsége és történelme ellenére India fiatal nemzet: a mérnökök átlagos kora 27—30 év. Óriási energiák lappanganak bennük, ezeket most bontakoztatják ki. Tudásra éhesek, tanulni akarnak. Bárkit kérdez is meg az ember Bhilai építkezésein, a válasz egyöntetű: az oroszok jó munkatársak, szerények és készségesek. A szovjet szakértő soha nem azt mondja: majd én megtanítalak rá, hanem gyere, csináljuk együtt. Eleinte nagy nyelvi nehézségek voltak. A szovjet főmérnök szavai bejárták akkoriban az egész országot. Ezt mondta: Kezdetben négy szó is elég: nagyon jó, jé, nem-jó, készt Később sokan kezdtBk az oroszok közül hindiül tanulni, hogy a munkásokkal saját nyelvükön beszélhessenek. Az ilyen óriásvállalkozásoknál óhatatlan, hogy ne adódjanak véleménykülönbségek és nézeteltérések. Jtt azonban ezeket inkább hasonlíthatnék az egymást szerető házastársak családi vitáihoz. A vita tárgya mindig ez: miképpen lehetne Jobban csinálni, hogy gyorsabban haladjunk. Ne higgyük, hogy a kis szovjet kolónia élete csupa gyönyörűség. Hiszen végül is hosszú évekig senki sincsen szívesen távol hazulról, megszokott környezetétől, barátaitól és ismerőseitől, mindattól, amit a haza Jelent. Ráadásul Bhilal nem nyújt nagyvárosi katlanok az itteni élelmezési viszonyok is. ez, éghajlata az oroszoknak szokatlan, és szokényelmet lakóinak; forró ÓZ poros pusztaság 7
