A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-06-03 / 22. szám
DUBA GYULA Hatott a daru alatt (Folytatás a 9. oldalról) ahogy a pincér az asztalhoz koccintotta őket amikor Karéi visszatér — Mi bajod. Karel? Rosszul érzed magad? Az arca sápadt, feldúlt, és a szemében olyan riadtság ül, amely mindannyiunkat megdöbbent Felveszi a sörét inni próbál, de a korsó a fogához koccan ügy reszket a keze Apró kor*yot bír csak inni és leteszi — A hetes darunál meghalt valaki ... A hetes darunál meghalt valaki Nehezen találnak a szavak az értelemig —, hasonló hír fogadására nem rendelkezett be most az agyunk, és különben is, a hirtelen halál olyan értelmetlen és brutális dolog hogv az ember higgadt komolv állapotában Is csak belenyugodni *ud de azonnal nem érti meg Az -smerősök közül valaki aki az előbb még evett, vagy talán sört ivott, készült, haza esetleg dolgozott — halott Magában mindenki bátortalanul találga' vaion ki lehe? Nincs ettő' iledtebb fájóbb találgatás Először mindenki a személyes ismerőseire gondol, gyakran lártunk le a hengerlőcsarnokba, matdnem mindenkit ismerünk És éppen a hetes darunál — Mikor történt . és hogyan, kicsoda ? — Egv perccel azelőtt, hogy az üzemet hívtam akkor semmi közelebbit nem tudtak még Tétován leül közénk Megfogja a korsót, de nem iszik állandóan reszket a keze, más esetben nevetséges lenne most nem nevetséges Érthető különösen nekem Nézem a kezét Talán egv gyilkos keze, gondolom, és én a bűntársa vagyok Cinkosa Bér más nem tudhat róla. csak én Na Karle. most miért nem mosolyogsz. miért nem meséled a tréfáidat tovább? Ne félj, nem árullak el. magama’ árulnám el. ne- féli. ne reszkessen a kezed, igyál csak nyugodtan a sörödből, nem lehet semmi balod, és nekem sem lehet semmi bajom — josef, gyere velem ... I Szó nélkül hagytuk ott a többieket, ők Is nagyon elcsendesedtek és fizetni készültek Én még fizetni is elfelejtettem. Karel autóla — elegáns Simca — a vendéglő előtt állt. 1AKSICS FERENC RAJZAI — Tudsz most vezetni, Karel? Egy pillanatig töprengve nézte a volán felett himbálődzó, barnabundás majomfigurát, aztán sző nélkül átült a másik ülésre. Én ültem a kormány mellé. Vakító napfényben úszott körülöttünk a világ. mégis kissé elmosódva láttam magam előtt az utat. A Simca simán előreugrott Érdekes, a város éppen olyan békés és derűs, mint máskor ugyanúgy mosolyognak az emberek és csilingelnek a villamosok, pedig Karel talán gyilkos, és én a cinkosa vagyok . Talán... Menynyi a különbség a talán és az Igen között? Most úgy érzem hogy egy pokolian kínzó érzés, a bizonytalanság, a gyilkos kétely a különbség Gyilkos kétely, gyilkos Éarel s mindez egy talánon múlik... — Ki halhatott meg. Karel ..? Nem felel Néz maga elé. feie ellenállás nélkül, mulatságosan bólogat a kocsi hullámzása nyomán, az arca, min* a pergament , Semmi bajom nem történhet, gondolom ... * • • Egy útkereszteződésnél fekete-fehér pálcás rendőr emelte fel tiltőan a kezét. Megálltunk Karel úgy tett. mint aki ki akar ugrani az autóból, hogy gyalog fusson rohan ion tovább a cél felé A hengermű felé. a heíes daru felé . . Fél percig állhattunk, aztán a Simca tompán felbúgot! és futott tovább. — jól fut a kocsid. Karel — mondtam. Nem hallgathatok, ilyen helyzetben rettenetes a hallgatás, beszélnem kell valamit; akármit, csak minél közömbösebb dolgokat — Nézd kilencvennel fut és abg nyomom a gázt! — Hafts gyorsabban I — mondta rekedten Végignéztem. Idegesen cigarettázott. Pafók arcával, mellérecsukló fejével, kókadtan és remegve a félelemtől undorítónak tűnt: nyaka két oldalán a füléig húzódó ráncokba gyűrődött a tokája E pillanatban úgy gyűlöltem, ahogyan még senkit soha — Te .. te állat .. te önző. korcs polgári barom, mit csináltál? Kit öltél meg? Nem felelt Lehajtott fejlel a gázpedált nyomó lábamat figyelte Láttam, legszívesebben ő tenné rá a lábát és benyomná, amennyire csak megy legszívesebben a hengerek közé nyomná a gázpedált, hogy minél hamarább megszabaduljon a bizonytalanságtól Ilyen pillanatokban változik a lélek, felnőttek vagyunk, de az ilyen pillanatok még hatnak ránk. gondoltam, bizony Karel ... És újra azt gondoltam, magam előtt Is titkolt megkönvebbüléssel reménykedve. hogy nekem semmilyen körülmények között nem történhet bajom ... A he'es futódaru miatt összevesztünk Karellal. A hengerlőcsarnokban 'árt a hetes daru. felszedte átvitte a csarnokon és tehervagonokra rakta a kész pléhlemezeket Láncokkal összekötve tíz tonna pléhet vitt egyszerre Valamilyen befogóberendezést kellett terveznünk hogy ne láncokkal kelben összefogni a lemezeket Karelia! megnéztük a darut. — Egyszerű, tervezünk egv szállítószerkezetet, profilvasakból Megcsinálom . — Karel, meg kell adni kiváló szakember és a kisujjában van minden, ami az emelőgépekkel, darukkal összefügg Nagyszerű úiító minden évben csinos összegeke' kap az úií•ásaiért. — Hogyhogy megcsinálod? Megcsináltuk ..I — Elgondolkozva nézte Tomkónét. a hetes daru kezelőiét e magasban — Beadom mint újítást, már meg Is van az ötletem ... — Nem értettem — Oiítást? De hiszen ez egy műszaki feladat amelyet az osztályunk kapott. Mindenképpen meg kell csinálnunk, (utalom nélkü1 is — Szórakozottan rám nézett. — Na igen Igen — és kedvesen mosolygott —. hát persze, Igazad van... Három napig dolgozott a terveken, a brigádból többen segítettünk neki a részletek kidolgozásában, aztán beadta mint újító Javaslatot, és csak akkor tudtuk meg, hogy jutalmat kap érte, amikor felvette az ötezer koronát. A fiúk elégedetlenkedtek, de előtte senki nem szólt. Rám várnak; gondoltam, egyedüli kommunista vagyok a brigádban ... Ej, Karel, Karel.. . Most döbbentem rá, hogy a főnökünk a munkaidő alatt mindig valami egyéni problémán dolgozik. Igaz, a munkát megszervezi, abban nincs hiba, de azonkívül mit tesz a fizetéséért? Nyilvánosan beszélek vele, döntöttem, szocialista munkebrigád leszünk, minden problémánk közös Ez is. Nem tűrhetünk egyéni előnyöket és individualizmust magunk között Egyszer közösen mentünk színházba, Shakespeare Othellóját néztük meg. és az előadás után beültünk egv kiskocsmába. A sör mellé féldecit Is kértünk — Te. Karel — kezdtem, és egyenesen a szemébe néztem — nem jól tetted hogy a hetes daru szállítóberendezéséért iutalmat fogadtál el Ml is dolgoztunk raita, és különben is. ilyen feladatokat a fizetésünkért, munkánk keretében kell megoldani. — Felvonta a szemöldökét de az arca barátságos maradt. — Az én ötletem volt... — Nézd Karel — mondtam határozottan —. mi úgy látjuk, hogv te a munkaidő alatt úiításokon töröd a fejed egyetlen problémát nem dolgozol ki amiért nem kapsz lutalmat. csinos pénzeket keresel, ml pedig lényegében... rád dolgozunk... — KImondtam és még egyszer megismételtem. — R.ád dolgozunk . — Nem sértődött meg Felemelte a féldeclié' és az enyémhez koccintotta Derűsen nézett rám, lőindulatúan. ahogy az apa néz a fiára, aki valami helytelen dolgot mondott — Ugyan, gyerekek micsoda szamárságokon gondolkoztok Nem ügy van az egészen — Nem cáfolta meg amivé1 vádoltam. nem vitatkozott, gyerekek mondta. és nem törődött vele: hogv az egész brigád várakozó szemmel nézi — az egészet nem vette komolyan. Körülnéztem. A többiek ránk bámultak, zavar látszott az arcukon, aztán összekoccintottuk a poharainkat és Ittunk Karel kér* még egy kört Azért rendes fiú az öreg gondoltuk, még én Is így gondoltam, és hogv szereti a nénzt? Hát Istenem, ki nem szere*' ? Azért — és ez most utólag kissé megnyugtat — nem hagyott békén a dolog. Tulajdonképpen ki ez a Beránek elvtárs? Milyen ember valóiában a veze'őnk milyen célok és hátsó gondolatok irányítják a munkáját és a mosolyát? Rövidesen szocialista munkabrigád leszünk, a vezetőnket ismernünk kell • Miért barátságos állandóan miért olvan készséges megértő és engedékeny hogy még a gvanúsftgetások és szemrehányások sem sértik az önérzetét? Micsoda leltem ez ? Kiváló szakember mondták egy pártgvűlésen a kérdésemre — megkérdeztem, feleletet akartam kapni t Régi szakember nem politizál de aktívan támogatja törekvéseinket. De miben miben támogatia? Abban, hogy készséges mosolyába burkolózva a maga pecsenyéiét sütögeti közöttünk? Fel- Indultan magyaráztam, hogy mit gondolok Beránekről de megvédték és kiálltait mellette A hónap végén váratlanul ötszáz korona tellesítménvpőtlékot kaptam Nem tudtam. hogyan, miért? Amikor a bérszalagomat nézegettem Karel odalött hozzám, és mosolyogva a vá'lamra tette a kezét. — Na fozef e Garam partjáról, meg vagy elégedve? Éreztem, ahogv felembe szökik a vér, blzsergett a homlokom, mintha hangyák mászkálnának rajta nyomta a vér az agyamat és egv olllanatra elsötétül* előttem a világ. Magamból kikelve ordítottam. 10
