A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-06-03 / 22. szám
Bogár ballada Csillag-neonok közt, kék esti utakon szállt egy szentjánosbogár. Cgy izzott a kékben, mint ahogy én izzók utánad, Kati — és ekkor egy kéz utánakapott és durván leteperte. Nekem jobban tájt, szentjánosbogár. Tulipán ballada Fehér almafavirágok, kicsit odább egy piros tulipán, Kicsit odább egy piros tulipán szirom-vitorlái a szélben kidagadnak, s akár egy parányi hajó ring a lég-vizen, a úgy tűnik, meg-megindul, hogy elérje az almafavirág•partokat. Meg-megindul pillanatonként szinte, de mégis mindig ott marad. BATTA GYÖRGY Karel Hájek felvétele PÚBA G Y U l A : Halott O CÍ O T (/ dlott Egy hét múlva szocialista munkabrigád leszünk ... Így, ahogy elnézem a fiúkat, úgy érzem, rendben van a dolog. Pompás fiúk, munkában is, barátságban is megállják a helyüket. Jó egy órája iszogatunk a sörgyár vendéglőjében, két asztalt kellett összetolnunk, hogy mind a tizenketten — az egész Beránek brigád — elférjünk körülötte. A negyedik tizenkettes sör áll előttünk az asztalon, tetején kétujjnyi, pompás hófehér hab rezeg és fehér bajúszt rajzol a szánkra némelyikünknek az orrán is marad egy habcsomó, mint egy hanyagul odavetett ecsetvonás. Reggel amolyan tanulmányút félére jöttünk a sörgyárba ; megnéztük, hogyan készül a híres pilzeni Staropramen. Érdekes kirándulás az óriási kádak és boltozatos, hoszszú pincék birodalmában, amelyeknek minden sarkában letelepedett az erjedő, sör savanykás illata. Gyakran rendeztünk hasonló közös utakat, tulajdonképpen ezeken forrtunk össze igazi közösséggé. Amikor feljöttünk a pincéből, belehunyorogtunk a ragyogó napsütésbe és rövid tanácskozás után betértünk a vendéglőbe. Láttuk az erjedő sört, most megkóstoljuk a készet. Az első korsó után itt ragandtunk. — Nem baj — mondta Beránek, a brigádvezetőnk —majd ledolgozzuk ezt a néhány órát. Ogyis szombat van. Tudjátok-e, fiúk, hogy itt ihatjátok a köztársaság legjobb sörét? A sörgyár nagy hordóiból folyik egyenesen, gumicsöveken a vendéglőbe. A pult mögötti feltűrt ingujjú piros arcú csapos forgatta a rézcsapokat. Űt-hat korsót fog egyszerre a kezébe, oda se néz, ahogy sziszegve ömlik beléjük a sör, talán a sustorgó hab hangjából tudja, mikor telt meg a korsó. Hány korsóval csapolhat naponta?. — Ajaj — vélte Karel Beránek, — jó néhány ezerrel ... Valóban, a vendégeket nézve — csupa rezesorrú, gömbölyűhasú sörivó — Karelnek igaza lehet, jó néhány ezerrel. Karéinak hívtam a vezetőnket és közvetlen felettesemet. Tegeztem, pedig jó húsz évvel idősebb. A többiek — velem egyívású, húsz-huszonöt éves fiúk — magázták, Beránek elvtárs Beránek úr, mondták neki, velem azonnal összetegeződött, ahogy az üzembe kerültem. Jozefnak szólított, komoly megbecsüléssel, szinte tisztelettel. és valahogy barátilag, bensőséges melegséget éreztem a hangjában ahogy mondta jozef . . Kotsles? — fogott először kezet velem és azóta sem tanulta meg kimondani a Kötflest, néhp meg éppen Kötelesnek ejtette —, én Beránek vagyok, a futódaru tervező iroda vezetője. Párttag . .. ? Első kérdése, gondoltam, éppen ez a legfontosabb neki? — Tagjelölt... a katonaságnál jelöltek ... Figyelmesen végignézett, láthatólag nagyon érdekeltem. Lopva én is jól megnéztem jövendőbeli főnökömet. Negyvenöt év körüli, közepes termetű kissé hízásnak indult. mosolygósképű férfi, így első látásra nagyon barátságos és rokonszenves. Készségesen bemutatott a munkatársaknak — ez Jozef, a Garam partjáról, mondta tréfásan és nevetett —, és megmagyarázta a munkámat. íróasztalt kaptam, rajztáblát és kézszorításában egy adag biztatást. Rendben van, gondoltam, jó helyre kerültem, itt dolgozhatok... Végignéztem a termen, sorba megvizsgáltam a rajztáblák fölé hajoló fiatal fejeket. Megmutatom nektek, fiúk, gondoltam, hogy ki hát az a Jozef, a Garam partjáról I Kezdeményezésemre egy hónap múlva bejelentettük, hogy szocialista munkabrigád akarunk lenni. Karel lett a brigád vezetője. Öt győztem meg a legkönyebben, azonnal felfogta a dolog jelentőségét és mellém állt. — Igazad van — mondta — az idők szavát követed — és segített a többieket megnyerni a verseny számára. Nem párttag, de segít, gondoltam akkor. Hálát éreztem iránta. Becsülöm, gondoltam, érti a kor alakító erőit, kialakult egyéniség és mégis fogékony az új dolgok iránt. Sok ilyen emberre lenne szükség . .. Azóta majd egy év telt el, és most, ahogy végignézem a fiúkat, nézem kipirult arcukat, figyelem gyors, összevissza beszédjüket figyelem Karéit, ahogy tréfákat mesél és együtt nevet saját tréfáin a többiekkel, a felharsanó kacagás nyugtató ereje kételyekkel birkózik bennem. Valóban szocialista munkabrigád leszünk egy hét múlva? Vagy csak a címet kapjuk meg, és az egész csak formaság? S éppen Karel miatt vannak kételyeim.. Már a szomszédok is az ő tréfáit figyelik — nagyszerű mesélő —, közben iszunk és új söröket rendelünk. Ragyogó hangulatban vagyunk és igazi jó barátokként kocintgatunk; nagyot csattannak az öszszecsapódó korsók. Valaki már a címre koccintana, de leintjük, hogy még korai, előbb értékeljék ki a munkánkat. — Megkapjuk, fiúk — mondta határozottan Karel —. bízhattok bennem, tudom . .. Egy pillanat — állt fel az asztaltól —, betelefonálok az üzembe, hogy nincs-e valami újság, és bejelentem, hogy nem megyünk már be. Megmondom, hogy eddig tartott a tanulmányi kirándulás... — kacsintott. Teli sörrel az asztal, én kértem egy kört, puhán reszket a korsókon a hab, f Folytatás a 10. oldalon) 9
