A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-05-27 / 21. szám
Ezüstvárós ezüst hegyek között“ — így hívták egykor a spanyol hódítók Potóslt: csaknem B millió kilogramm tiszta ezüstöt szállított el bányáiból a híres spanyol ezüstflotta a tizenhetedik század második jelében Cádtz kikötőjébe. Es ez nem volt a teljes kitermelt mennyiség. Ugyanannyi ragadt a spanyol királyt tisztviselők kezéhez, és nem sokkal kevesebbet zsebeltek be az angol kalózok, akik gyors járatú vitorlásaikkal az Atlanti-óceánon megszakították az ezüstfolyam útját. 170000 lakosával Dél-Amerika legnépesebb dánosa volt abban az időben Potost és „ő katolikus felsége” a spanyol király csaknem kiapadhatatlan kasszájának számított. Ma, három évszázaddal később a 170 000 lakosból alig 45 000 maradt. Bmtíerek, akik Potosí történetét ismerik, állítják, hogy rosszabbul megy a soruk, mint őseiknek az enyhének éppen nem mondható spanyol uralom alatt. Ma már a 4700 méter magas „Cerro Rico de Potosí", „Potosí gazdag hegye" ezilstbánylát Is kimerültek, de sok ezüstöt nyernek még az ólom- és ónércek feldolgozása során. Mert a „Cerro Rico de Potosí" csakúgy, mint a Kordlllerák más hegyei rengeteg ónt, ólmot, cinket, anttmont, wolframot és blzmutot tartalmaznak. A város és egész Bolívia remekül éllhtne a világgazdasági szempontból Is Igen jelentős bányászatból (Bolívia a Malájföld után a világ legnagyobb óntermelője). De mint ahogy annak idején az ezüstlaotna Spanyolországba hömpölygőit, úgy ömlik Bolívia mai gazdagsága különböző, főleg dúsított ércek formájában az észak-amerikai monopóliumok raktáraiba — Potosí Indiánjai pedig éppen hogy csak fenn tudják tartani puszta létüket. S mindez az 1952-es győzelmes forradalmuk után, amikor sikerült ktvlvnlok a hazai Iparbárók, a Patinók, az Aramayák, a Hochschlldek és a külföldi társaságok kezében lévő bányák államosítását. A kormánynak azonban olyan hatalmas kártalanítást kellett flz\stnleK amely meghaladta az ország anyagi erejét. S így az ónbáróktól való függőséget a New York-1 ezüst dollártól való függőséggel volt kénytelen felcserélni, márpedig egy dollárért ma az „ezüstvárosban* több mint 10 000 bolíviai pesót kell fizetni. Éppen ezért talán egyetlen hely sincs Dél-Amerikában, ahol olyan forró gyűlő- Üsttel és hideg megvetéssel mondanák ki a ,/iortamerleano" szót, mint a Potosí melletti „Cerro Ricán", az ónbányászok primitív akriátban. fis ezért aligha akad Egy indián iáin kflxkátjénál. A KardtUerékban még ma ia középkori vision y ok kőit Álnak ax Indiák £ lfí$ t tn V’6$e iü p n é ltA t olyan hely, ahol nagyobb sóvárgással ejtenék ki FIdei Castro nevét, mint valahol egy indián falu kútjánál a bolíviai Kordllierákban. Az Idegennek, ha nem grtngo, megható bizalommal közlik: „Fidel, Kuba — ez a ml reményünk!" Nemrég, amikor az Amerikai Államok Szervezetének Punta del Estfe-t konferenct&fán Rusk USA külügyminiszternek nem sikerült elérnie, hogy Bolívia megszakítsa kapcsolatait a szocialista Kubával, a szocialista forradalom iránti bizalom a gyenge lábakon álló bolíviai kormány képviselői részéről politikai paranccsá lett. Paz Estensero elnök tud fa — az USA részéről , rréegnytlvünuló nyomás ellenére is —, hogy egy Kubával való szakítás gyors és végleges bukásához vezetne.- ta Primitiv akna a Cerro Rico hegyiég hen: akároaak háromszáz évvel emiatt Káté« értékű romantika Idején ai axfiatvároa lakéi rosszabbul élnek, mint a spanyol uralom Tál drága agynak, tál kávé* kettőnek agy pohár tej
