A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-05-13 / 19. szám
OREST DUBAY: Részlet „Az élet dala“ ciklusból VOJTECH MIHÄLIK: Kézenfogva Hát fussunk... Várj, begombolom a kabátom. Messze van-e innét? Harminchárom mérföld. S mit csinálsz ott? Árkot ások. Es én? Tenyereden a port szitálod. Nyugszik már a Nap. Ott majd felkél este. Juj, de szép lehet A csillagok is szépek... Hát fussunk. .. Hallod? Zizeg a füvecske? Zizeg? Hol zizeg? Te nem hallod? Nem... én félek. Mi rémít megint? Csak ötéves vagyok. Hat én több vagyok talán? Hát fussunk. Fogd a kezem. Rajta! S ha apu, anyu ránk talál? Hisz nem tudják, hogy felszöktünk a Holdra! Fordította: Ozsvald Árpád Színvonalasabb munkát Sokat járom a falvakat, városokat s aránylag jól ismerem a Csemadok helyi szervezeteinek munkáját, problémáit. Tudom, hogy sok az olyan helyi szervezet, amely minden igényt kielégítően működik. Ennek ellenére gyakran találkozom olyan helyi csoportokkal Is, amelyek bizony távolról sem dolgoznak úgy, mint ahogy dolgozhatnának. Ezeknek a csoportoknak a munkamódszerében két fogyatékosság észlelhető : az egyik a széttagoltság, a másik a tervszerűtlenség. Bár a Csemadok Központi Bizottsága és a járási titkárságok irányítása jó: meghatározott mederbe próbálják terelni a helyi szervezetek munkáját — számos helyi szervezet tevékenységét mégis az ösztönösség jellemzi. Játsszunk valamilyen színdarabot, rendezzünk valamilyen irodalmi estet, vagy valamilyen esztrádműsort... Szóval mindig „valamilyen“ műsort.. A hangsúlyt a rendezvény tányéré és nem a tartalomra, a mondanivalóra helyezik. Pedig a rendezvények, akár népművelési, akár népművészeti rendezvényekről van szó, csak akkor lehetnek jók, csak akkor tölthetik be fontos szerepüket, ha az igényekből és az adott lehetőségekből indulnak ki. Ügy értem ha arról szólnak, ami napjainkban a dolgozókat leginkább érdekli. Sok faluban az a helyzet, hogy kulturális együttes dolgozik a Csemadokban, a CSISZ-ben, a Nőszövetségben és a meglevő többi helyi szervezetben, ugyanekkor még „önálló“ együttesek dolgoznak a szövetkezeti klubokban, vagy az iskolákban. Olyasmi is előfordul, hogy két tömegszervezet más-más helyen egy időben rendez kulturális műsort. Ez pedig megosztja az érdeklődést, gyengíti az együttesek erejét. A széttagoltság nem hiba, ha a vetélkedés a nemes versengést szolgálja. Ha az egyik szervezet kulturális együttese azért dolgozik külön, hogy megmutassa: többet, jobbat tud és akar, mint a testvérszervezet színjátszói. A különá’lásnak azonban sokszor más az indítóoka. Leggyakrabban az, hogy az együttesek a bevétellel önállóan akarnak gazdálkodni. Az együttesek igazán jól csak akkor dolgoznak, ha együttműködnek, ha az erő szétforgácsolása helyett összefognak a falu többi tömegszervezetében dolgozó együttesekkel és segítik egymást. Vidéken járva, gyakran hallani olyan kijelentéseket, hogy a televízió korában a műkedvelő kulturális tevékenység már nem vjnzó, időszerűtlen. Erre csak határozott nemmel felelhetünk. A televízió elterjedése befolyásolhatja és befolyásolja is a műkedvelő tevékenységet, elsősorban ami az együttesek színvonalát illeti. Ez azonban csak üdvözölhető. A többre, jobbra egyébként is nagy szükségünk van. Megbénítani azonban a televízió nem fogja a műkedvelő kulturális tevékenységet és időszerűtlenné sem teheti. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusán elfogadott programra kell hivatkozni, amely világosan és egyértelműen kimondja : a kommunizmusba való átmenet viszonyai között széles körben elterjednek a népszínházak, fellendül a tömeges műkedvelő tevékenység. A műkedvelő kulturális tevékenység a jövőben tehát nem hogy megszűnik, de tovább fog fejlődni, erősödni, hogy a kommunizmusban egyre jobban betölthesse a mai hivatásos kulturális együttesek szerepét és feladatát. A kommunizmusban ugyanis a hivatásos együttesek mai jellege megszűnik. Az eddig mondottakból következésképpen : a Csemadok-nak is, mint kulturális társadalmi szervezetnek a szerepe igen megnő. A jövőben elsősorban sokkal többet és jobbat kell adnia, mint eddig. A nagyon szükséges színvonalemelés azonban elsősorban csak úgy "érhető el, ha a helyi csoportoknál megszűnik a széttagoltság és a tervszerűtlenség. A Csemadok VIII. országos közgyűlésén elhangzott a Csemadok szervezeti életének kérdéseit részletesen elemző — részletes beszámoló világosan és egyértelműen hangsúlyozta: tegyük jobbá, tervszerűbbé, összeforrottabbá a helyi szervezetek munkáját. Tekintsünk hát a Csemadokra úgy, hogy a kulturális forradalomban komoly szerepre hivatott és nagy munkát végez. Ne azt nézzük most már, hogy csináljunk „valamit“, hanem azt tartsuk szem előtt, hogy amit csinálunk az jó, színvonalas, a kör követelményeinek mindig megfelelő legyen. Inkább kevesebb, de jobb, színvonalasabb és átgondoltabb munkát mindig és mindenütt! BALÁZS BÉLA
