A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-05-13 / 19. szám

Vita az ifjúság neveléséről

ÜKinek^* vau Igazai £0

Ezek a mai fiatalok I

Egyáltalán nem erről van szú, hogy a mai Ifjúság egásxében véve fejletlenebb, rosszabb, mint a megelőző korok fiataljai.

Amikor az Ifjúság nevelésének problémáival foglalkozunk, csakis azért tesszük ezt, mert segíteni akarunk Ifjú nemzedékünk erkölcsi, jellembeli tulajdonságainak továbbfejlesztésében. Nemes cselekedetünk azonban csakis akkor éri el a kellő hatást, ha abból a szilárd meggyőződésből Indulunk ki, hogy szocialista társadalmunk Ifjú nemzedéke fizikailag és szellemileg fejlettebb és minden Igényes feladat végrehajtására felkészültebb, mint bármelyik előző nemzedék. A tények Igazolják, hogy nem volt olyan korszak, amelyben az ifjúság nemesebb és nagyobb tetteket hajtott volna végre, mint a mai nemzedék. Nagyapáink még csodálattal vették körül a kerékpárt, apáink a repülőgépet. A mai ifjú nemzedék viszont űrhajókat irányit « világűrben. Szocialista hazánk Ifjúsága már eddig Is tetteivel bizonyította be, hogy a szó szoros értelmében új nemzedék. Erről tanúskodnak az Ifjúsági építkezéseken elért ragyogó eredmények: az ifjúsági vasút, az Ifjúsági gát, az ostravai új kohó, és a többi száz és száz építkezésen elért sikerek. Pártunk mindenkor bizalommal állította a legnehezebb munkaszakaszokra ifjúságunkat, s az Ifjú nemzedék minden esetben rászolgált a bizalomra. Szocialista épltőmunkánk folyamán az Ifjúság soraiból sok ezer olyan munkahős emelkedett ki, akikre méltán büszke egész társadalmunk. Bizonyíték Ifjúságunk rátermettségére az Is, hogy hazánkban évről évre nő a középiskolai, szakiskolai és a főiskolai tanulmányokat sikeresen befejező fiatalok száma. 1954- ben hazánk különböző főiskoláin 5267 hallgató fejezte ba sikeresen tanulmányait, 1960-ban viszont több mint 12 000.

Nem egyszer hallhatunk olyan véleményt is, hogy a mai Ifjúság elvárja, hogy mindent készen kapjon. A példák tömegét lehetne felsorolni, hogyha az ifjúságnak helyesen megmagyarázzuk, milyen segítséget várunk tőlük lelkesítő terveink megvalósításában, áldozatokat is készek hozni. Ojságalnk hasábjain, a rádióból és televízió útján napról-napra értesülünk arról, milyen lelkesen dolgoznak fiataljaink a Kelet-Szlovákiai Vasmű építésén és hazafias kötelességnek tartják hozzájárulni a határmenti területek mezőgazdasági színvonalának emeléséhez. Néhány héttel ezelőtt Trautenberger Rudolf nyltrasárfői fiatal írta az Oj ifjúság szerkesztőségének: „Szívesen dolgoznánk egy határvidéki ifjúsági állami gazdaságban. Hárman vagyunk, egyikünk agronömus mérnök, a másik növénytermesztési technikus, a harmadik pedig zootechnikus. Három évi gyakorlattal rendelkezünk, nőtlen flatalembsrek vagyunk. Érdekel minket, hogy mikor kell munkába lépni, milyenek az elhelyezkedési és munkafeltételek.“ Kell-e Jobb bizonyíték az Ifjúság áldozatkészségére? S ha úgy érezzük, Igen, közvetlen környezetünkben is bőven találunk meggyőző példákat. Egyszerű mindennapi tettekről, Ifjúságunk példás munkájáról és helytállásáról van csupán szó. Olyan egyszerű, de nemes cselekedetekről, amilyet Garay jános, a Nyltrai Pedagógiai Intézet hallgatója és öt társa hajtott végre. Egyik szombaton este történt. Az intézet hallgatói vidám zene mellett szórakoztatták magyarországi vendégeiket. Az internátus igazgatója viszont azon töprengett, mit csináljon az udvarra isszórt 250 mázsa burgonyával. Garay Jancsi társaival gondolkodás nélkül munkához látott — a nagyteremből kiszűrődő zene hangjai mellett — éjjel két órakor dobták le az utolsó kiló burgonyát a pinceablakon. Pedig ők is fiatalok — a mai fiatalok.

Az élet igazolja tehát Jlíl Hendrych eilvtárs szavalt: „Helytelen, ha egyesek keserűen és szemrehányóan bírálják az Ifjúságot. A mai Ifjúság problémái minőségileg új problémák, s nem hasonlíthatók Sssze a kapitalizmus ifjúságának problémáival.“ Igazolásul szolgálnak erre a francia Express című folyóirat ankétjének eredményed Is, amelynek keretében a 11—19 éves fiatalokat megkérdezték, mit tekintenek életcéljuknak. A válaszok összegezéséből megtudjuk, hogy e francia fiatalok 22 százaléka a gyors meggazdagodást, 19 százaléka a gondnélküll életet tekinti életcéljának, 16 százaléka viszont gazdag gyártulajdonos, 12 százaléka élenjáró sportoló, 6,8 százaléka minél előbb nyugdíjas, 1,8 százaléka pedig autótulajdonos szeretne lenni. Ezzel szemben csupán a fiatalok 18 százaléka klvón az életben sikeresen dolgozni és 3,2 százaléka jó eredménnyel befejezni tanulmányait. Kérdezzük csak meg szocialista ha-Szpácsil F. felvétele

zánk ifjúságát, hogy mit akar elérni az életben, mi az életcélja — meggyőződhetünk róla, hogy gyökeresen más lesz a válasz. Bizonyságképpen megkérdeztük a Nyltrai Pedagógiai Intézet hallgatóinak egy csoportját. A 17—20 éves fiatalok egyike sem akar gazdeg gyártulajdonos vagy minél előbb nyugdíjas lenni, s egyik sem tekinti életcéljának a gyors meggazdagodást, 111. a gondnélküll életet. Ugyanakkor a megkérdezett fiatalok 72 százaléka tűzte kd életcéljául sikeresen befejezni főiskolai tanulmányait, családot alapítani és minél jobb eredménnyel dolgozni. Nem egy Ilyen választ kaptunk: „Szeretnék olyan Jó tanítónő lenni, mbit az én tanítónőm, aki a 11 éves Iskolában tanított.“ S hogy a fiatalok válaszai őszinték, Igazolásul megjegyezzük, hogy — név nélkül — mindenki azt írhatta az üres papírlapra, amit akart. Százötven hallgatót kérdeztünk meg, hogyha megkapja a tanítói oklevelet, hol szeretne tanítani? 134 azt válaszolta: falun. S hogy miért, erre csak egyet idézünk a sok, de tartalmilag csaknem azonos válaszból: „Mert úgy érzem, hogy falun tudok majd a legsikeresebben dolgozni és a legtöbbet tenni a társadalom javára.“ Nem kell tehát szégyenkeznünk Ifjúságunkért. Éppen ezért nem ártana, ha akkor, amikor Ifjúságunk munkaslkereiről, nemes életcéljáról, áldozatkészségéről és a tanulás és a sport terén elért jó eredményekről beszélünk, akkor mondanánk Jó hanga an: ezek a mai fiatalok 1

Végül meg kel.1 jegyeznünk, hogy bizonyos mértékben újságjaink, folyóirataink és egyéb fórumaink is hozzájárulnak ahhoz, hogy ez nem Így történik. Ugyanis gyakran a negatív tulajdonságokkal rendelkező fiatalok típusainak ábrázolásával igyekeznek pozitív nevelő hatást elérni. Igaz ugyan, hogy a negativ példa is nevel, de nem kétséges, hogy ezzel összehasonlíthatatlanul kisebb nevelői hatást érhetünk el, mint pozitív típus ábrázolásával. Az emberek nagyon is hajlamosak arra, hogyha sok negatívot látnak — ebben az esetben olvasnak és hallgatnak —, azt a következtetést vonják le, hogy Ilyen mind. Egyes országokban például megállapítást nyert, hogy amikor szinte mindennapos témává vált a huligánok bírálata, egyes fiatalok figyelmét mintegy felhívták ezzel, és nőtt a huligánok száma. Tehát a negatív, amely ellen harcot Indítottak, divattá vált egyesek szemében. Ez a dolognak azonban csak egyik oldala, s ami ennél is fontosabb: ha sokat beszélünk az ifjúság összehasonlíthatatlanul kisebb részét tevő — ma még — negatív erkölcsi jellemvonásokkal rendelkező fiatalokról, azok ellen vétünk, akik megérdemelnék — munkájuk, viselkedésük, erkölcsi jellemük alapján —, hogy példaképként szóljunk róluk. Mii sem tudnánk a természet szépségeiről az Irodalom alapjőn, ha a költők csak a száraz falevelekről és hervadt virágokról énekelnének. Beszéljünk és írjunk tehát többet az Ifjúság nagy többségét képező és a szocialista erkölcs nemes Jellemvonásaival rendelkező új Ifjúságról. S ha róluk mondjuk el mindazt, ami ifjúságunkban szép és jó, akkor használjuk a jelzőt: ezek a mai fiatalok I

ONÖDI JANOS, Pedagógiai Intézet,' Nyílra.

Továbbra is várjuk a hozzászólásokat