A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-05-13 / 19. szám
Ez is megtörténik... Csípőt, áprilisvégi ünnepnapon wt' tem nyakamba • várnát. Egy mellék - ntcán hideg hullám sxBkfitt ha a Dunától a váron közepébe. Ünnepnap van, mágia ai emberek sokasága ragad magával. KI megrakott kosárral slat hazafelé az fixletból, ki városon kívüli kertjébe igyekszik, a vidékiek pedig hazafelé sietnek, mások mag csak ágy reggeli sétára vagy kirándulásra ruccantak kl. S az ilyen sürgés-forgásban nem kerülik ki a minden utcasarkon megtalálható ójságbédét. Mert ki na lenne kiváncsi a friss hírekre, a világ eseményeire, mindarra, hogy mi tBrtént azalatt, míg az ember éjszakai álmát aludta. Sietve nyúltam apróért zsebembe, nehogy orrom elótt vigyék el az utolsó Pravdát Is, mert volt-nincs, úgy szétkapják a napilapokat az emberek. Csak az a kutya zseb ne lenne ruhájára varrva az embernek, helyesebben telitfimve mindenfélével. Szóval a nagy kapkodásban valahogy tíz fillért a Járdára ejtettem. Mondom, tíz fillér volt is, meg lesz is; ezzel se lesz gazdagabb az ember. Ügyet se vetve az esetre, tovább siettem. Pár léptet téve, egy fiúcska ráncigálja kabátomat. — DJo, bácsi, tessék! — emeli magasra kicsi kezét. Ránézek, s látom, hogy ujjal kBzt a tlzfillérest szorongatja. Csak úgy, ügyet se vetve a dologra, odaszólok neki: — tadd csak el. — De maga ejtette le, bácsi. — Ni, még erőszakoskodni kezd ez a... gondolom magamban, s raegveregetem vállát a mellettem igyekvő gyereknek. Tedd csak el, fiacskám. Jó lasz cukorkára. 0 azonban nem tágított mellőlem, s tovább hajtogatta mondókáját. — De ez a magáé, maga dolgozott érte! — Jelenti ki erélyesen. Maga dolgozott érte ... visszhangzott fülembe a szó. — Hogy hívnak? _ ' — Peter. — Hány éves vagy? — Nyolc. — S ezt hol hallottad, hogy a pénzért dolgozni kell? — kérdem a fiútól tapintatosan. — Apukámtól — Jelenti ld magabiztosan. — Mindig ezt mondja, amikor pénzt kérek tőle, merthogy neki a gyárban minden fillérért keményen meg kell dolgoznia. Becsülni kall a pénzt, gyerek, megdolgozott érte az ember! — Így mondja mindig apukám. Nekem se kellett tBbb. Kissé pirulta? csúsztattam a tíz fillérest ismét zsebre, s kis barátomtól szívélyes kézszoritással búcsúztam. Jóleső érzés volt kBzvetlen a munka ünnepe, május 1. előtt látni azt, hogy gyermekeink a pénzen keresztül a munkát becsülik az emberben. Írásbelizik a negyedik osztály. As első pádban Alföldi Imre, a választott téma: Gagarin Űrrepülésének évfordulója. £~m Dunaszerdahelyl Mezőgazdasági Műszaki Iskolában vetődik fel a kérdés az Írásbeli vizsga egy-egy szünetében. Ki hova megy érettségi után? Mert ugye az a tanuló sorsa, hogy elvégzi a négy osztályt, aztán elhelyezik szövetkezetben vagy állami gazdaságban. Persze, nem egy diákban él csábítóan a gondolat: Nyitrára menni, mezőgazdasági mérnöki oklevélre szert tenni. Százhuszonnyolc tanulója van a fiatal iskolának, s ezek most óra közben is csak a negyedikesekre figyelnek, szurkolnak nekik, hogy az Írásbeli sikerüljön. Merre ballag a diák? Nem nehéz felelni a kérdésre. A végzősök többnyire falvakba mennek, szövetkezeteinkben kapnak állást. De akadnak olyanok is, akik nem elégszenek meg a mezőgazdasági műszaki iskola nyújtotta tudással. Alföldi Imre például már döntött, hogy a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán folytatja tanulmányait. Lengyel Ilona és Bubenik Feri egyelőre még latolgat. ök félnek a nyelvi nehézségektől. Alföldi sokszor mosolyog rajtuk. — A magyar iskolában szerzett szlovák nyelvismeret elég a főiskolán való továbbtanuláshoz. Nagyobb ba] lenne, ha a szakismeretük lenne hiányos! írásbeliznek a negyedikesek, és ezt a munkát talán Alföldi Imre veszi a legkomolyabban. Tizennyolc éves már elmúlt, és ezért tudja, hogy ő az írásbelin is, a szóbelin is Nyitrával birkózik. Reggel nyolckor kezdődött a vizsga, mégpedig szlovákból. A választott téma: Gagarin űrrepülésének évfordulójára. Nem okozott különösebb gondot a levél, aránylag gyorsan végzett a feladattal. De nem ment ki a teremből. Merengett, gondolkozott arról, hogy a nagy nyári szünet után beköltözik egy ismeretlen városba. Még soha nem járt Nyltrán, de már hallott a várról. A város fölött emelkedő Zoborról is tud. Nem Járt Nyitrán, Jelentkező íve ellenben már ott van. Egy név — adatokkal életrajzzal — befutott a városba. Nagyapja, a hetven éves, szálfatermetű Alföldi bácsi nagy, kétezer hektáros szövet-M e r r e kezet kerülője. Kétcsövű puskája van és szófogadó, hűséges kutyája. Az unoka azonban már ne elégedjen meg ilyen funkcióval, szerezze meg az agrármérnöki oklevelet, és irányítsa, fejlessze tudásával a nagyüzemi gazdaságot!... S mit mond majd Nyltrán a főiskola internátusában szobatársainak, ha kérdezik: — Hogyhogy nagyapád is Alföldi? Hosszú és keserves történetet kell elmesélnie a háborúról, a nyilas uralomról, amikor a nagynénjét lakásukon lőtték szíven a nyilasok a nagyapja miatt, akinek az volt a megbocsáthatatlan bűne, hogy huszonegytől kommunista. Édesanyja életét meg egy szörnyű bombatámadás oltotta ki. Köt éves volt, amikor anyját elvesztette. Édesapját behívták katonának, és nem tért vissza többé, önként mondott le az apja nevéről. ' Nem fél az új helytől,-szívesen vállalja a tanulást, hiszen él-hal a paraszti munkáért, a korszerű mezőgazdasági gépekért. Mondjuk ki nyíltan: nagyon büszke arra, hogy a jelentkező íve már ott van, és még büszkébb lesz, ha megérkezik a válasz: felvették ... Vajon milyen lesz az első benyomás a városról? Bejárta Szlovákiát, Macochán és Brnóban is Járt, reméli, hogy hamar megszokik Nyitrán. Dunaszerdahelyről Ismerősök is tanulnak ott: Erényi Karcsi másodéves és Pepsz Mária elsőéves, ök nagyon biztatják, hogy csak menjen és ne féljen semmitől. Mindent megtesznek azért, hogy szerencsésen áthidalja a kezdeti nehézségeket. Oj arcokkal, új nevekkel találkozik majd szeptemberben, és 0 boldog, hogy új közösségben tanulhat tovább. Serceg a toll, zizeg a papír; a padsorok között magába mélyedve sétál a felügyelő tanár. Tavasz van kint és bent, lángol a nap, virágzanak a fák, a harmadikosok közül néhányan ott az intézet huszonkét hektáros gyümölcsösében tartózkodnak ... Nagy figyelemmel folyik az írásbeli. Olyan a csend, hogy a légy zümmögését is hallani lehetne. A folyosóról csak néha-néha MAJOR ÁGOSTON
