A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-14 / 2. szám
Václuo, a vidám, bőbeszédű )iü egy reggel nein telem meg munkahelyén. Ez éppen akkor történt, mikor elhatároztuk, hogy a felszíni szállítóberendezésnél hárommal csökkentjük a látszámot: magunk végezzük el a karbantartást. így akartuk teljesíteni vállalásunk egyik pontját. A fiú tettével nagyon feldühítette a csoportot. A jóviszony, amely hosszú évek során Idősek és fiatalok között végre kt' alakult, most felbillent. Ojböl hallgathattuk a gúnyos megjegyzéseket az ifjú generációról, az öntudatról, a felelősség — érzetről, s a jó ég tudja még mi egyébről.. Dolgoztunk helyette is, ez természetes, de forrt hennünk a méreg... Este kerestem a fiút, nem sikerült találkozni vele. Fenn a legény szálláson valami nőügyről suttogtak. Nem hittem nekik. Atkarikáztam Václavékhoz. — Ejjeles, az Imént ment el... Nagyot nyeltem, kiböktem az Igazságot: — A múlt héten volt éjjeles, ma hiányzott a délelőtti műszakról. .. Az őszülő édesanya megérezte a veszélyt: elvesztette fia bizalmát. Kitört belőle a keserűség és fájdalom: — Ezt érdemeltem én tőle... — zokogott. Vigasztaltam, ml mást tehettem volna... Másnap reggel hatkor Václavot megszokott munkahelyén találtam. Tisztította és töltötte a zsírozókat. Homlokán és szeme alatt kék foltok éktelenkedtek. Köszönésemet nem fogadta, a fiúknak is csak fejével biccentett. Ebből baj lett. A forrövérűelc leszidták, majdnem elpüfölték. A csendesebbek úgy viselkedtek vele szemben, mintha mi sem történt volna... Az első szakaszra osztottam be. Gondoltam, majd megbékül s beszélni fog, hiszen barátok vagyunk. Tévedtem. Csupán anynyit tudtam meg tőle, hogy hajnalban ment haza s a kék foltokat édesapja ökle hagyta az arcán... A fiúk este fenn a szobán aprólékosan beszámoltak a hallottakról: A nő huszonöt éves, a „könnyebbik” fajtából való. Váciadnak első szerelme. A fiú ígéretet tett neki, hogy felmond a bányában, beköltöznek Üstíba, ahol feleségül veszi. Bosszantott Václav naivsága. Műszak után egy pohár sör mellett tanácskoztam a fiúkkal Nyolcból hárman szidták, lehülyézték, hogy nem lát tovább az orránál és nem veszt észre, hogy ez egy „ismert” nő. Ketten azt mondták, hogy nincs rá szükségünk, menjen akár a pokolba. .. Hárman nem akarták elengedni, véleményünk szerint leftőre lép, segíteni kell rajta. Beszéltem a részlegvezetővel. Megígérte, hogy az esetleges felmondást nem fogadja el. Václav a hét végén mégis elment minden papír nélkül. Este a csoport állandó beszédtémája lett... Így alakultak a vélemények: — ’ Hiányzik egy kereke — mondták az idősebbek hétfőn s legyintettek. Szerdán már arról beszéltek, hogy nem volt rossz fiú, csak... Csütörtökön műszak után az idős villanyszerelő köszönés helyett így búcsúzott: —Hát az a szerencsétlen hol lehet? Mindannyian éreztük, hogy Václavra gondol. Már tudtam, hogy sajnálják, segítenének szívesen, de nem tudtuk, mihez kezdjünk. Pénteken műszak után Jarda elhívott egy korsó sörre és előadta Václav megváltásának tervét. Pokoli elgondolás volt, máig sem tudom, kinek az agyában fogamzott meg az ötlet. Szombaton délután Feri és jarda bekopogtatott Václavékhoz. Játszották a pityókás jóbarátot. A fiúnak nem tetszett a látogatás. Mikor édesanyja is megjelent a szobában, nyilván attól való félelmében, hogy a fiúk kérdezgetni kezdenek, szívesen engedett a hívásnak, lementek a sarki vendéglőbe. Fél óra múlva egymásba karolva jöttek a legényszállásra. Ekkor már négy féldeci vodka fűtötte Václavot. Fenn a szobában mindjobban elérzékenyedett. Ömlött szívéből a húszévesek keserűsége, szerelmi bánata: Engem senki nem ért meg — egyedül Mafenka... Öten öleltük, osztoztunk bánatában s ittunk boldogságára. Václav töredelmesen bevallotta, hogy nem élhet tovább a lány nélkül. Hétfőn megszöknek, beköltöznek a városba, Mafenka rokonához, s feleségül veszi a lányt. Minden úgy történt, ahogy a fiúk előre eltervezték. Az idő futott, mulattunk, ittunk. Már jómagam is éreztem a szesz hatását. Nyolc óra körül Feri elérkezettnek látta az időt és ölelgetni kezdte Václavot. — Igaz barátom vagy — most már látom, megmondom... Ne vedd el azt a lányt, becsap. Engem ts becsapott, én is szerettem. Te azt nem. tudhatod, régen volt, három éve... Václav nem bírta felfogni a szavak igazi értelmét. Megártott neki az ital, csak dúdolgatott, bólogatott, ismételgette: — Szeret, nagyon szeret... Feriben felforrt a méreg. Döngette Václav előtt az asztalt és üdvöltött: CSETO JÁ’NOS Václav megváltása — Hülye! Neked többet, ér egy ringyó, mint a barátod, mint. az anyád, akt felnevelt! Szeret? Az mindenkit szeret. Tudod, hol van most? A kilencesben járdát ölelgeti... Václav megremegett, talpra szökött: — Ha ez igaz, akkor... Mielőtt bárki megakadályozta volna, felrúgta az asztalt, kiugrott az ajtón. A folyosó végén a kilences szoba ajtajában értem utol. Nem sikerült kicsavarni jobbjából az üres literes üveget, egyetlen hatalmas rúgással kivágta az ajtót. A szobában az ágy szélén jarda nyakába csimpaszkodva pthegeit a lány Holtfehér arccal, riadt szemekkel meredt reánk, mint megriasztott őzike a puskacsöre... Václav felüvöltött. A következő pillanatban az ágyról felszökő jarda fejéről ezer apró üvegszilánk pattant szét a szoba parkettjén. A fiú megtántorodott, oldalra lépve rázuhant a fűtőtestre Mikor felemeltük, apró vérerecskék csörgedeztek a homlokán. Mentőkocsin szállítottuk kórházba. Kiderült a dolog Hivattak az üzemi tanács elé, lehordták a sárga földig... A bányában ránkragaszolták a gúnynevet: megváltók. Václav áthelyeztette magát egy másik tárnába. Onnan vo-. nült be az ősszel. Búcsú nélkül ment el... Ketten ültünk a kisasztal mellett. Svoboda az ifjú mester, régi ismerősöm, szótlanul eregeti a füstkarikákat. Ügy félhangosan, inkább csak magának dünnyögi a szavakat: — Jó fiú volt, nagyon jó. . Nem így kellett volna.., 11
