A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-01 / 13. szám
Ja) melyik « Jobb, )») melyik a szebb. Praeludium Tavaszi szél zúg, clbálja a fák koronáit, a hegyszorosokban Meluzlna zenél. A krkonoél fenyveseket egy széparcú, fehérhajú ember járja. Meg-megáll egy tenyőórlásnál, fülét a fa törzsére hajtja, megkopogtatja a fát, majd elbűvölve hallgatja az ötszáz esztendős fenyő rezonanciáját. — Még kétszáz év és kiváló hegedű fedél lesz belőle — mondogatja magában. Aztán a Sumava őserdőiben tűnik fel, hátlapnak való Jávoriét keres. Ez a magános férfi FrantiSek X. Drozen a ma már hetedhétországban híres hegedűkészítő mester, a hegedűk szerelmese. Mögötte hosszú évek és a sikerek még hosszabb sora sorakozik fel. Hiszen ezerkilencszázhuszonnyolcban Ján Kubelik a világhírű hegedűművész, majd Muzsika professzor, a krakkói konzervatórium Igazgatója rendel nála hegedűt Drozen mester hegedűjén játszik Otakár Sevőík, Európa legelső hegedflpedagógusalnak egyike, valamint J. W. Foerster Is. A turnovi fehér családi házba zarándokolnak el a cseh filharmónia szólistái és Jönnek a megrendelések tengeren túlról Is: Chicagóból és Ausztráliából. Azután viharfelhők gyülekeznek Európa felett és Hitler hordái megszállják Csehszlováklát. A hegedűk csak halkan zokognak, egy húr megpattan... Ám Drozen mester hegedűjén viharosan felzúg a husziták vérforralő korálja. Erről az Időszakról a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségétől kapott „A Nagy Honvédő Háború Győzelméért” kitüntetés beszél. F. X. Drozen turnovi hegedűkészltő mester a megszállás sötét éveiben szovjet partizánokkal volt összeköttetésben, segítette, támogatta őket ténykedésükben. Mindezt műhelyében mondja el, fényben fürdő, hegedűkkel, szerszámokkal és fényképekkel teli szobácskájábán, ahol egy bűvös kazettából távoli világok színes mézgáinak (dumár, jantár) és Brescia meg Cremona lakkjai titkának illata szállong. Megfakult fényképek, elmosódott Irású levelek kerülnek elő — légi szép emlékek. És Dnozen mester beszél... 6 Allegro con brio — Ezerkllencszázötvenben kaptam ezt a levelet Moszkvából. Régi szovjetbarátaim tudatják velem, hogy a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium egy hegedűt rendel majd nálam. — Állami megrendelés lett az Ügyből és a mi külkereskedelmi szerveink tizenkét mesterhegedűt bocsátották a szovjet fél rendelkezésére. A prágai Palace szállóban David Olsztrah a tizenkét hegedű közül az én hangszeremet választotta ki, mondja Drozen mester és hozzáfűzi: Olsztrah megdicsért, „Büszke lehet a hegedűjére 1” jelentette ki. — Én pedig már nem is tudom, mi ütött belém, felajánlott, hogy neki Is csinálnék egy hegedűt. Tudom, hogy nem voltam túl szerény, hiszen alig néhány perccel azelőtt volt a kezemben a nagy művész kincseket érő Stradlvárlja. David Olsztrah azonban rám mosolygott, majd kézfogással pecsételte meg az alkut. Hét évig dolgozott Drozen mester David Olsztrah hegedűjén. Háromszor fogott neki, újból és újból, ötvenhat karácsonyára végre elkészült a hangszer. A család azonban nem engedte, hogy a mester a hegedűt kipróbálja. Attól féltek, hogy ha a G- hür nem zeng majd kiválóan, akkor bizony a Drozen családnak kellemetlen karácsonya leszl Így aztán csak ötvenhét januárjában játszotta el kádenciált Drozen mester az ú] hegedűn, amely zengő hangjával miden-T h o zeti mester — A csöndet végül is Olsztrah törté meg.Kezébe vette az első, a lakkozatlan hegedűt és mosolyogva fordult feléld: „Mindig, mindenben az első a legjobb — mondja az orosz közmondás és én Is megmaradok az első hegedűnél. — Megölelt és gratulált: — Arany keze van, Drozen mester!“ Ismét eltelt néhány év. Ezerkilencszázhatvanegy júliusában azonban David Oisztrah eljött Turnovba — Drozenhez. Magával hozta feleségét és két versenyhegedfljét is: a Stradlvárit és a Drozent. Megkérte az ősz mestert, hogy csinálja mind a két hangszeren egyformán a menzúrát. És azon a forró júliusi napon Dávid Olsztrah és F. X. Drozen együtt hallgatták a KrkonoSe-alJi erdők legöregebb fenyőinek rezonanciáját, együtt emelték poharukat a békére, a művészetre, az Életre. Finálé Reggel volt, amikor beléptem az ősz varázsló műhelyébe. Azóta már beesteledett. A lenyugvó téli nap bizarr színekkel vonta be a hegedűket, gordonkákat, viola d’amourolkat és én meghatva néztem Drozen mestert, aki nemsokára hatszázadik hegedűjét készíti el: lehet az angol Ida Hánedl, ám az is lehet, hogy honfitársa, Loweday számára. Szívesen és készsége sen felelt minden kérdésemre, csupán ha díszokleveleire és kitüntetéseire terelem a szót, lesz szófukar, habár nemrégiben Is magas állami kitüntetést kapott. Inkább a Jávorfáról és a lucfenyőről beszél, a hegedű leikéről, a G-húr zengéséről, a pácokról és kencékröl, amelyekkel bebalzsamozza hegedűit, csodálatos színekkit elbűvölt. Am hátra volt még a nagy próba. Nagy volt az Izgalom, hogyan állja meg majd a sarat a turnovi hegedű David Olsztrah Stradlvárijával szemben. Presto agitato Ezerkllencszázötvenhét. A Prágai tavasz egyik szólistája. David Olsztrah. Június másodlkán délelőtt az Obecn? dűm Smetana termében készült a Cseh Filharmónia a fesztivál befejező hangversenyére. A zenekart Mravinszkij szovjet karmester vezényelte és Olsztrah híres hegedűje régi korok mézét, óborok tüzét Idézte fel a hallgatókban. David Olsztrah hét év után Is megismerte az ősz mestert. Hozzálépett, megölelte és már mentek Is a Klub társalgójába, ahol az egyik asztalon feküdt a három hegedű. Mravinszkij, V. Kopecky, Sádlo és a zenekar tagjai követték őket, kíváncsian figyelve a fejleményeket. Olsztrah azonnal a lakkozatlan hegedű után nyúlt — emlékezik Drozen mester. — Felzendült a G-húr, mégpedig olyan tiszta csengéssel, hogy azonnal tudtam, csatát nyertem. Olsztrah pedig Játszott és játszott... Szálltak, röpültek a dallamok. Azután kipróbálta a másik két hegedűt Is, majd szótlanul nézte a három hangszert. Mindenki hallgatott, Izgatottan várta, ml lesz jnpst.. A kedvenc
