A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-01 / 13. szám
David Olsxtrab is falesigs Drozen műhelyében Hegedűi Utolsó simítások a lakkozás előtt , imm kel díszíti szerelmetes hangszerelt. F. X. Drozen, a néhai jó Amatl mester minden jóslata ellenére a turnovi párfis hegyilevegőben elérte azt, hogy lakkjai semmivel sem maradnak el a régi olasz hegedűkészítők lénymázai mögött. Hegedűinek kecses formái pedig arról beszélnek, hogy a mester nemcsak a tökéletes hangok varfiszlőja, hanem egyben szobrász is, aki szuverén módon alkot, tökéletesen ismervén a vonalak, arányok, domborulatok és mélyedések minden titkát. ... Az alkonyi tűzijáték véget ért, s az én időm is lejárt. Búcsúzom, de nem végleg, érzem, tudom, hogy még visszatérek a turnovi kis fehér hőzba, Drozen mesterhez, a nagy művészhez és csupaszív emberhez — a hegedűk és a viola d’amourok közé. BARSI IMRE Átfagyva, dideregve ültünk az autóban, szerencsétlenségünkre még a kocsi fűtése Is elromlott. — Sebaj! — vigasztaltuk magunkat, Losoncon jó meleg szoba vár, htszen a Slovan szállóban — amit nemrég alakítottak át — rendeltünk szjfillást. Vérmes reményeink azonban csakhamar szertefoszlottak. Szobát ugyan kaptunk, de olyan hideget, hogy a lehelet Is meglátszott. Rettenetes. Biztosan itt Is rossz a fűtés. Keresem a radiátort — nincs. Valószínűleg itt ntncs központi fűtés, de ak kor kályhának kéne lennt valahol. Kellene, kellene... de hát az sincs, Kétségbeesve rohanok a portás után: — Nem fütnek? A válasz rövid és kegyetlen: — Nem! — Lagalább valami villanykályhát tehetnének be a szobába — fogtam könyörgésre a dolgot. — Azt nem lehet, nem ftzetödne ki. — Hát akkor ez mtért első osztályú szálló? Ez volt az egyetlen kérdés, melyre nem kaptam feleletet. Másnap áthurcolkodtunk az Oravába. Ez ugyan nem első osztályú, mint a Slovan, de kellemes és ami a legfőbb, jó meleg szobát kaptunk. Egy náthával és egy tapasztalattal lettünk gazdagabbak: Ha valaki Losoncra utazik,' elégedjék meg azzal, ha az Oravában kap szállást, ne akarjon első osztályú szállóban lakni, ahol a szobáknak csaknem a felében ntncs fűtés. Az Igazgató elvtárs a szülői tanács ülésén felolvasta a Hét 6. számában közölt vitaindító cikket az ifjúság neveléséről. A szülök sokáig hallgattak, s hallgatásuk ezt jelentette: Igen, szükség van ilyen oltára. Kell, nagyon kell ezzel a kérdéssel foglalkozni. — — Kinek van hozzászólása? — kérdezip az igazgató. Senki sem szólt. Nehéz ilyenkor beszélni. Nem mintha szégyellnék magukat a tanítók előtt, de olyan hirtelen jött a felszólítás... Lassan felengedett a feszültség, magasba emelkedtek a kezek, mindenkinek akadt mondanivalója, valami fontos problémája, amit jó így közösen megbeszélni. Cseppet sem látszott, hogy feszélyezve éreznék magukat a szülők; meghitten, őszintén mondták el véleményüket. Hogy milyen nevelési kérdések kerültek felszínre? Nem áruljuk el. Hanem, kedves losonci szülők, kérhetünk valamit? Kapcsolódjanak bele a vitába, problémáikat, nézeteiket, írják meg nekünk, adják át tapasztalataikat lapunk olvasóinak. KOPASZ CSILLA
