A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-14 / 2. szám

É a érőm veréb repült keresztül a gyár­­§ # csarnokon. KI tudja, hogyan kerül­tek Ide, valészlnflleg a nagykapun M w szálltak be, amikor egy percre w nyitva maradt Ide-oda röpködtek, majd ráültek a futódaru vaskonstrukciójára és tollászkodni kezdtek ... Bumm ... bumm... Az egyik készüld vastartály olda­lát valaki nagykalapáccsal püfölte ... Bum... bum ... visszhangoztak az ágyüló­­vésszerű dórdülések a csarnokban. A verebek felröppentek és továbbszálltak. — Nincs hangtompító fülvédöjük — kiál­tott Kaszás László mérnök, kOzelbajolva a fülemhez —, nem bírják a zajt. Elrepül­tek ... A tolmács! Klrov-üzem 420-as szerelőcsar­nokát legtalálóbban így jellemezhetnénk: nagy vasak kis helyen összezsúfolva. Nem mintha kicsi lenne a csarnok; a hegesztő elektródák kék füstjén keresztül alig látom egyik végéből a másikat. Ahogy a nagykapun bemegyünk, elszállítására váró, kész perme­tező készülékek között vergődünk át. Kissé távolabb 100 000 literes, pirosra festett tar­tályok várják a vagonokat, — Nincs vagon.-., nincs... Itt állnak a kész gyártmányok és nein tudjuk elszállítani ÖJset. A kazánrostokat már kénytelenek va­gyunk egymás tetejére rakni.,, Kaszás mérnök megtermett, szélesvállú fia­talember és látszik rajta, hegy Igazán bántja A -420-szerelő­csarnok Jin Kacaj részlegvezető fis Kaszás László mérnök Vázak és emberek öt a dolog. Mert á túlzsúfolt csarnokban, az őrlés vasak között nagyobb a kalapácsütösek visszhangja, szinte mennydörgéshez hason­lít, amikor a hanghullámok véglgszáguldanak a piros tartályok tetején. — Azért ne gondold — nevet rám —, hogy az emberek Is elröpülnek, mint a verebek . ..! Az S 5-ös késekkel a következőképpen tör­tént a dolog: AZ üzem speciális, magas hő­fokú kazánokra kapott megrendelést. A ka­zánok építéséhez szívós HKX acéllemezeket használtak. A lemezek szélét a hegesztéshez fél U alakúra kellett gyalulni. Ez az acél­­fajta olyan szlvös, hogy nagyon nehéz meg­munkálni, mert nem forgácsolödtk, inkább elkenődlk és ráragad a késre. Adva volt a probléma; A hosszú gyalun megmunkálni a lemezeket 1 A másik tényező Való Michal, gyalus. Kö­zépkorú, sovány ember, barettsapkája áléi rendszerint előkunkorodlk egy fürt haja a homlokára. Tíz éve vasmunkás az üzemben, kát gyermekes családapa és a csarnok szak­­szervezeti elnöke. Makacs ember ... Neki kellett legyalulnl a lemezeket, de az anyag úgy ráragadt a szerszámra, mint a török­méz, a kések törtek és a megmunkált felület egyenetlen, durva lett. Kissé szimbolikusan mondva Kaszás mérnök és Valő, a gyalus háborút Indítottak a HKX lemezek ellen. Bé­kés harc volt, az öldöklö fegyvereket az S 5 speciális kemény kések helyettesítették. „Szívós“ ellenségre találtak, nem engedett. . . — Más alakú kések kellenek ... — Tudom — morogta Kaszás — de milyen alakúak ... ? Való Michal, „a makacs ember“ Az elmélet következett... A vastag műsza­ki könyvek, logarléc, számolás és mérlege­lés. Az újonnan köszörült kések már Jobban vágtak, de az eredmény még nem kielégítő. A továbbiakban Igazolódott, hogy a műszaki világban csak akkor állja meg az elmélet a helyét, ha gyakorlattal van alátámasztva. Való, tapasztalatai alapján derékszögű élet . köszörült a késekre ... A harc Való Michal és Kaszás László teljes győzelmével rég be­fejeződött ... * * * A nagy zöld gép történetét maguktól a csarnok dolgozóitól tudtam meg. Ott áll a monstrum a csarnok jobb szélén, a nagy karusszelpad mellett és nem dolgozik. Schlen- Deírles, Akt-Ges. Düsseldorf, mondja a réz­tábla az oldalán. Miért nem dolgozik, miért áll ez a gép? A története a kővetkező: 1962-ben szénmalmokat gyártanak a csarnokban és a forgó dobok megmunkálá­sához egy horizontális fúrógépre volt szük­ségük. A gépet annak a rendje és módja szerint betervezték, mintegy másfél éve meg­kapták és három hónapja beszerelték. Ami­kor megindították és dolgozni akartak rajta, kiderült, hogy az ötven éves, generáljavltá­­son keresztülment gépből hiányoznak egyes alkatrészek és amúgy sem felel meg a mai, programvezérlésű megmunkálógépekhez szá­ntanák Anton karusszel padja la S S-ös kések­kel dolgozik bott követelményeknek. Ösdl, elavult gép, kis vágósebességekkel. Modern technológiai mód­szerek szerint annyit Jelentene dolgozni raj­ta, mintha valaki a mai nagyváros utcáján megjelenne, a gépkocsi valamelyik kerepelő, skatulyaszerű, szörnyetegklnézésű ősével. A munkások mogorva arccal járnak a zöld gép előtt és szidják a bürokráciát, a felelőt­lenséget, a közömbösséget, amely a gépet ide küldte. — Tudnak egyáltalán dolgozni vele? — Nem — mondta Kucej ján, a 420-as csarnok vezetője —, egyáltalán . . . Sót, ve­szélyezteti az 1962. évi tervünk teljesítését 1 —- Írjak róla? — Egyik súlyos nehézségünk, amit ki kell küszöbölnünk — mondta Ryäan elvtárs, az üzemi bizottság elnöke — kell róla Írni... I Írtam róla ... DUBA GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom