A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-14 / 2. szám
Elhagyjuk Tunisz második legnagyobb városát, az élénk forgalmú Szfax kikötőt és csaikhamar a Sott-el-Dzserid sós mocsarak partján robog kocsink. Változik a táj. A bujazöld olajfaligetek lassan elmaradoznak. Az út két oldalán esővízgyűjtésre szolgáló fehér betonciszternák mögött kaktuszsövénnyel határolt apró megművelt földecskék. Az úton gyakran fogad bibliai kép: alaposan megrakott szamár hátán ott ül az állat gazdája vagy feje búbjáig beburkolt úrnője, oldalt lelógó lábbal, akárcsak nálunk a lányok a robogón; de autót vagy robogót nem látni. Csak előre - nyújtott nyakkal baktató egypupú tevékkel, dromedárokkal találkozunk. De a Szahara sivár homoksivatagja más módon Is tudtunkra adja közelségét; homokviharral, mely mint szürke áttetsző ködfátyol húzza meg a határt a föld és a menybolt között. Itt már az út a tengerparti síkságról homokos fennsíkra kapaszkodik fel, mely olyan mint valami bibliai táj, puszta és kietlen, csak ltt-ott zöldell néhány pálma a dombvonulatok völgyeiben. Egyszerre csak megállunk egy ilyen dombon s vezetőnk megszólal: — Matmatát látják maguk előtt, a nomád berberek egy ősi települését. 5000 lakosú község. Ml azonban mit sem látunk. Mindössze néhány pálmafát a csupasz domboldalon, egy fordított tölcsérre emlékeztető mecsetet és kőt-három téglaházat. Meg valami sötét nyílásokat, melyek a gömörl borospincék bejáratát juttatják az Hr Szahara peremen Matmata, a földalatti vára*. A pincelejárathos hasonló nyíláson lehet bejutni a puha mészkőbe vágott barlanglakásokba. pajta, konyha, hálószoba nyílik... Ami az embert meglepi, az a földalatti barlanglakások hihetetlen tisztasága, Jóllehet emberek és állatok élnek itt együtt. Elhagyjuk a láthatatlan várost és magasnövésű, büszke, de hihetetlenül szegény, dolgos lakóit, akik még ma is úgy élnek, mint troglodlta őseik évezredekkel.ezelőtt. Nem tudjuk elfelejteni a csöndes, komoly gyermekek csillogó szemét, akik — ha felnőnek — nem laknak majd ezekben a földalatti barlang-labirintusokban. Ax oázisokban dromedárokkal végzik a primitív földművelést Egy barlanglakás bejárata Matmatai berber madonna ember eszébe. Ez minden. De hol a többezer lakosú község? A pincelejáratok mögött. Egész Matmata a föld alatt épült. A homokbuckába vágott nyílás egy kisebb helyiségbe vezet, itt találhatók a család állatai: néhány kecske, juh vagy egy csacsi és mindenféle szerszámok, aztán egy nyolc méter átmérőjű kerek udvarféle következik, ennek fölül tágas kürtője van, amin keresztül látni ugyan az eget, de amin át nein tűzhet be Afrika forró, tüzes napja; ez a fedetlen udvar amolyan lakóhelyiség féle, Itt zajlik le a család élete, itt Játszanak a hűvösön a gyerekek, itt étkeznek. Az udvarból köröskörül néhány különböző rendeltetésű barlang: Istálló,
