A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-14 / 2. szám

Elhagyjuk Tunisz második legnagyobb városát, az élénk forgalmú Szfax ki­kötőt és csaikhamar a Sott-el-Dzserid sós mocsarak partján robog kocsink. Változik a táj. A bujazöld olajfaligetek lassan elmaradoznak. Az út két oldalán esővízgyűjtésre szolgá­ló fehér betonciszternák mö­gött kaktuszsövénnyel határolt apró megművelt földecskék. Az úton gyakran fogad bibliai kép: alaposan megrakott sza­már hátán ott ül az állat gaz­dája vagy feje búbjáig bebur­kolt úrnője, oldalt lelógó láb­bal, akárcsak nálunk a lányok a robogón; de autót vagy ro­bogót nem látni. Csak előre - nyújtott nyakkal baktató egy­­pupú tevékkel, dromedárokkal találkozunk. De a Szahara si­vár homoksivatagja más módon Is tudtunkra adja közelségét; homokviharral, mely mint szür­ke áttetsző ködfátyol húzza meg a határt a föld és a meny­bolt között. Itt már az út a tengerparti síkságról homokos fennsíkra kapaszkodik fel, mely olyan mint valami bibliai táj, puszta és kietlen, csak ltt-ott zöldell néhány pálma a dombvonula­tok völgyeiben. Egyszerre csak megállunk egy ilyen dombon s vezetőnk megszólal: — Matmatát látják maguk előtt, a nomád berberek egy ősi települését. 5000 lakosú község. Ml azonban mit sem látunk. Mindössze néhány pálmafát a csupasz domboldalon, egy for­dított tölcsérre emlékeztető mecsetet és kőt-három tégla­házat. Meg valami sötét nyí­lásokat, melyek a gömörl bo­rospincék bejáratát juttatják az Hr Szahara peremen Matmata, a földalatti vára*. A pincelejárathos hasonló nyíláson lehet bejutni a puha mészkőbe vá­gott barlanglakásokba. pajta, konyha, hálószoba nyí­lik... Ami az embert meglepi, az a földalatti barlanglakások hi­hetetlen tisztasága, Jóllehet em­berek és állatok élnek itt együtt. Elhagyjuk a láthatatlan vá­rost és magasnövésű, büszke, de hihetetlenül szegény, dolgos la­kóit, akik még ma is úgy él­nek, mint troglodlta őseik év­ezredekkel.ezelőtt. Nem tudjuk elfelejteni a csöndes, komoly gyermekek csillogó szemét, akik — ha felnőnek — nem laknak majd ezekben a föld­alatti barlang-labirintusokban. Ax oázisokban dromedárokkal végzik a pri­mitív földművelést Egy barlanglakás bejárata Matmatai berber madonna ember eszébe. Ez minden. De hol a többezer lakosú község? A pincelejáratok mögött. Egész Matmata a föld alatt épült. A homokbuckába vágott nyí­lás egy kisebb helyiségbe ve­zet, itt találhatók a család ál­latai: néhány kecske, juh vagy egy csacsi és mindenféle szer­számok, aztán egy nyolc méter átmérőjű kerek udvarféle kö­vetkezik, ennek fölül tágas kürtője van, amin keresztül lát­ni ugyan az eget, de amin át nein tűzhet be Afrika forró, tü­zes napja; ez a fedetlen udvar amolyan lakóhelyiség féle, Itt zajlik le a család élete, itt Ját­szanak a hűvösön a gyerekek, itt étkeznek. Az udvarból kö­röskörül néhány különböző rendeltetésű barlang: Istálló,

Next

/
Oldalképek
Tartalom