A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-02-18 / 7. szám

Felszabadulásunk óta már nem egyszer találkoztunk a szovjet képzőművé­szet legjobbjainak alkotásaival. A kö­zelmúltban hazánkban a három szövetségi szovjet balti köztársaság: a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság, a Litván SZSZK, és az Észt SZSZK grafikusainak művei­ből rendeztek kiállítást. A Szovjetunió hatalmas területe, vala­mint népeinek különböző életmódja szükségképpen színessé teszi a szovjet képzőművészetet, és rányomja jellegét minden szovjet szövetségi vagy autonóm köztársaságban élő nép művészetére. A mór említett három szövetségi szov­jet köztársaság képzőművészete teljesen sajátos, lényegesen elüt a többiekétől, Ez viszont csak természetes, mivel ez a három balti állam csupán ezerkilencszáz­­negyvenben lett tagja a Szovjetunió népei nagy családjának. Mindaddig a németül érző, a pángermán propaganda befolyása alatt álló hazai burzsoázia, no meg a balti bárók kíméletlen terrorja némaságra kényszerltette mindazokat a művészeket, akik a széles népi tömegekhez akartak műveikkel szólni. És bizony a kulturális forradalom a balti térségben mind szé­lességben, mind mélységében csakis a Nagy Honvédő Háború után lehetett eredményes, mivel Hitler orvtámadása ezerkllenszáznegyvenegyben a három szövetségi köztársaságban Is megakadá­lyozta a természetes és törvényes fej­lődést. Ma már azonban látható, hogy milyen hatalmas, eddig rejtett erőket szabadított fel a szovjethatalom a művészet terén is e három szövetségi köztársaságban. A szovjet Baltikum művészete céltuda­tosan fejleszti tovább a múlt haladó ha­gyományait, úgyhogy a folyamatosság egy pillanatra sincsen megszakítva. A túlha­ladott formalista irányzatok helyét az al­kotó realizmus foglalta el; ennek a mű­vészi honfoglalásnak volt ékes tanúja ez a kiállítás Is. A realizmus az a közös platform, amely egységessé teszi a balti szovjet szövetséges államok képzőművészeinek V. Parch Inas: Az öreg halász (Litván SZSZK). Karit« Baumanlz: A bálázz leánya (Latt SZSZK) alkotását, minden sajátos útkeresés és kifejezési forma ellenére Is > Mindnyájan igyekeznek megkerülni a leíró realizmus buktatóit. Műveikből költői pátosz és a szovjet embernél tapasztalt életöröm fakad. Bár a fekete-fehér síkok ra­jongóinak grafikái és rajzai élénk színekben beszélnek a szovjet máról és a holnapról, melyeknek szerves részesei és egyben építői is. Optimizmusuk pe­dig — amely végeredményben az egész szovjet művészetnek közös és jellegzetes vonása — minden balti specifikumon túl, mlndannyluket igazi szovjet képzőművé­szekké teszi. Linóleum és fametszeteiken meglátszik bravúros technikájuk, amellyel eztán a mai élet hőseit, bányászokat, gyári mun­kásokat, szövetkezeti parasztokat, no meg a Balti-tenger elemekkel viaskodó halá­szait örökítik meg. A lapunk mai számában közölt repro­dukcióik csak az előzőkben megállapított tényeket igazolják, és ugyanakkor a lit­ván, az észt és a lett nép békeszerete­­téről tanúskodnak. A három balti SZSZK művészeinek va­lamennyi alkotása számunkra egyben üzenet is egy hatalmas testvéri országból, a Szovjetunióból, amelyben mindig meg­bízhatunk, amelyre mindig támaszkodha­tunk mind békés holnapunk építésénél, mind e szép holnap szemgyönyörködtető művészetének megteremtésénél. —ti— Avo Keerend: Fűtők (Esst SZSZK) A szovje Baltikum üzenete »■ Kalo: Modell (Eut SZSZK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom