A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-02-18 / 7. szám
Uránt A múlt év végén meglátogattam egy várost, ahol azok a bányászok élnek és dolgoznak, akik kitermelik a, XX. század „tüzelőanyagét", ’ az uránércet. Lelőhelyeink készletei több mint 2 milliárd év óta nyugszanak a Föld méhében — mondotta a vállalat főgeológusa A Föld kérge összezsugorodott, és különféle érctelepek jöttek létre. S akkor a földkéreg-képző tektonikus erők bolygónk mélyéből uránvegyületeket tartalmazó oldatokat hoztak a felszínre. Az urán a gyengébb, oldható kőzetek helyébe lépve, a kőzetek repedéseibe beszivárogva egészen a felszínre tört. Sok millió évvel később Földünknek ezek a szakaszai lesüllyedtek, és tengerfenékké váltak. Azután a tenger visszahúzódott és befedte az uránereket a különféle üledékes kőzetek rétegével. £s megindul a kérdésözön: — Moszkvából jöftek? Ml újság? Meséljenek! Válaszolunk és mi is rendre kérdezgetünk. — Dolgozunk ahogy kell — mondják a bányászok. A terv szerint egy műszakban 16 tonnát kell kitermelni, de mi 24-et adunk. Szeptemberben befejeztük Idei tervünket, s azóta már az 1962-as tervünk teljesítésén dolgozunk. Hogyan sikerül ez? Igen egyszerűen. Mindjárt megmutatjuk ... A lerobbantott érc saját súlya alatt ömlik a csillékbe. Egyes esetekben, ott, ahol ez a módszer nem alkalmazható, rakodószerkezeteket is használnak. A banyáfelvonó azután a felszínre viszi az ércet. A csillék a megemelt pályákon az ércellenőrző állomás épületébe tartanak. A „Sztrela“ automata szerkezet anélkül, hogy az ércet érintené, meghatározza ml nőségét, és maga váltja át a síneket úgy, hogy a csilléket közben a buktatószerkezetek hez juttatja. Távolabb végtelen szállítószalagok vezetnek az ércdúsító üzem tárolójához. Onnan jut az uránérc a feldől gozó üzembe. Tehát ez urán feldolgozásának minden szakaszéban gépek, műszerek, au- - tomaták segítik az embert. Sugárveszély? A geofizikus fejhallgatót nyújt oda nekem. — Halgasso csak. Mellére kis műanyag doboz van erősítve. Ez a rádlóinéíer, a sugérzásmérő, melynek fehér számlapján mutató mozog. A geofizikus kezében fémrúd, amely hoki botra emlékeztet, fülén pedig fejhallgató. Aki ért hozzá, annak nem Is kell a számlapra néznie, mert a rádióaktív anyag százalékos mennyiségéről maga az urán ad hírt. Gyakorlott fül a hangszfn és a hangerő szerint meg tudja különböztetni a környezet hangját az uránérc hangjától. Ebben a kórusban — meséli a geofizikus — a rádium hang«ja a legerősebb. Tudjuk, hogy a rődlum csak renklvül kis Telessképoc itiré-véaőgépek e vágatban mennyiségben fordul elő. A rédlurnércet már akkor dúsnak nevezik, amikor X tonnában néhány mllllgrammnyi van a híres elemből. A rádium kísérője a radon, ez a rádióaktív gáz, mely gyorsan elbomlik, és bomlásának felezési Ideje kevesebb, mint négy nap. A radon különösen erősen válik ki azután, hogy a feltúrt kőzetréteget lerobbantják. Az érc felaprózódik, ezáltal a levegővel érintkező felület8 megnövekszik. Ekkor... A beszélgetésbe bekapcsolódik a túrósok brigádvezetője. Ha valaki, akkor ő, a tapasztalt bányász, Ismeri a balesetvédelmi teendőket, sőt minden kis részletüket is. ...ekkor azonban nincs ember a bányában. A szellőzők a robbantás helyéről gyorsén elszívják a szennyezett leve gőt. A vágatokban a vízszőrő porlasztötejek Is szüntelenül dolgoznak. Ezenkívül kis védő álarcokat Is hordunk, amelyek sajátságos szűrőként megvédik az embert a portól, valamint « radon bomlási termékeitől. A vállalat orvosi-egészségügyi osztályának vezetője és a kórház főorvosa érthető büszkeséggel beszélt a rájuk bízott kis „egészségvárosről". Ebbsn nyolc kitűnően felszerelt épület van. Megelőző és ellenőrző rendelők, és egy szülőotthon is. És még egy plusz: a lakás. Estére a vájárok brigádvezetője, Szavellj Didók hívott meg minket. Háromszobás lakása van, fürdőszobával és központi fűtéssel. Hetalmas szekrény, tele könyvekkel. A falon Brjullov és Kramszko] képeinek reprodukciói. A szomszédos szobából három érdeklődő szempár pillant ki, a brigádvezető leányai. A következő napon a feldolgozó üzemmel ismerkedtünk meg. De előtte még a fotóriporterrel odamentünk a diszpécserhez, aki a villamos mozdonyok forgalmát Irányítja. Vezérlőasztalán virágcsokor volt. Nem Jártam még más országok uránbányáiban. Nem láttam az Egyesült Államokban Marysvale-t, Angliában Cornwallt, az ausztrállal Radium Hlllt, sem a katangal Shínkolobwe bányáit. Lehetséges, hogy ott Is vannak villanymozdonyok, és ott Is vannak virágok a vezérlő asztalon. Ma azonban a Katanga szó valahogyan nem fér össze tudatomban a munkahelyre kitett virágokkal, még ha a trópusokon, a virágok nyilván bujábban nyílnak és tarkábban Is. A zúzógépek által megkezdett munkát az őrlőmalmok folytatják. Ezekből az érc már néhány tucat mikron méretű részecske átmérőjű, olyan, mint az emberi haj vastagsága. Az uránt üzemről üzemre „követjük“ a hajólépcsőkhöz hasonló rémlétrákon, sárga csempézett járdákon, egyik hatalmas berendezéstől a másikhoz. Ezekben a hatalmas tárás urénércbányássak városának ssBlAotthona. A születési aránysaim itt magasabb as orsságos átlagnál tályokban keverik az uránércet, és oldják fel savban. Végül az urán iongyantás cserélőoszlopta karül. Ezek az longyanták csodálatos anyagok, amelyek az oldatból bizonyos uránvegyületeket elnyelnek, és az összes többit továbbengedik. Végül bonyolult kémiai folyamat eredményeképpen különleges vegyszerek választják el az uránt a gyantától, Ismét oldatba kerül az urán, amely most már tisztább és töményebb. Még néhány Ilyen művelet, és kristályokat kapnak. A finomító végterméke fek8tés-zöldes por. Élményekkel gazdagon távozunk. Nem mintha másutt nem találkoztunk volna Ilyen tisztasággal és az automata berendezések Ilyen bőségével, hiszen számos üzemben láthatjuk ugyanezt. Nem mintha az emberek Itt mások lennének, mint másutt a bányászok, hisz ők is vidám, egészséges emberek, akiket a világon minden érdekel. De a világ legromantlkusabb anyagét ők bányászszék, és tudják, hogy az atomerőművek energiájává alakul munkájuk terméke, mely a „Lenin“ atomjégtörőt merész sarkvidéki utakra viszi, vagy a tudomány holnapba vezető útját fürkésző tudományos Intézetek reaktoraiba kerül. jarosxlav Golovanovnak a „Sxovjetxxkij Szojuz“ban megjelent cikke nyomán
