A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-02-18 / 7. szám
Egyedül az utcán Valakit keresek, s tudom, hogy hiába. Az utca tele van kacajjal, Muzsikaszóval, Színnel és zajjal: Valakit keresek, s tudom, hogy hiába. Kopnak a kövek, az utca kövei, De a kövekről nem beszél senki. Színekben él az utca És zajban. Most láttam meg, Hogy egyedül maradtam, Most vettem észre. Valakit keresek, s tudom, hogy hiába. Szomorú lennék, de nincs hozzá kedvem, Megtaláltam az utcát! Észrevettem, Hogy szeret. Ez olyan szép volt, hogy én is megszerettem. Ha akarsz ... Velem eljöhetsz nagyon messze. Kiülünk a dombok alá, A felhők majd betakarnak. Te meg én ... jó ismerősök. Testvérek is lehetnénk. Nekem úgyis testvérem minden ember. Kibontanád a hajad, A téli eső apró gyöngyökben rásimulna, S én ezt fűnek-fának elmesélném. Jó lenne együtt. Ha akarsz, velem eljöhetsz nagyon messze. GÁL SÁNDOR * Uj hajtások GÁL SÁNDOR Hiába várlak Most a télnek fehér a hidege, Földet ölelik a kemény fagyok, Szétdúl mindent december szűz-szele, S szívem benövik karcsú jégcsapok. Hiába várlak esték lágy ölén, Átlebegni az úton, Ilona, Türelmem megfagy dermedt út kövén, De izzó szívem széles küszöbén Szerelmednek nincsen otthona. •g Kemény a tél, szűz-tócsák befagynak it Szívemből tüzszikra epedve kiszáll, 2 Nyoma veszik sok-sok édes hangnak, ím Bennem a télnek fagy-máglyája áll. Néha a lángok messzire csapnak, Vágyják szíved csőkittas tüz-hevét, u Vörösen játszva földbe harapnak, Nyomunkban útra vízerek kapnak, Ciháivá fagynak fehér üstökét. SZITÄSI FERENC Kelj szárnyra, gondolat! Kelj szárnyra, gondolat! S nyílj reggelre alkonyat, Lángszirmodból forrjon erő, S ha-^megszépül minden jóság,, Kort formáló fény-valóság, Korunk a csillagokig nő. Kelj szárnyra, gondolat! Szívduzzasztő áradat, Tárulj, holnap erős keze, S fogadd őrzőn magadhoz, Ki most valóságat hoz S dalt vágyó szívről zengene. SZlTÁSI FERENC tem a házakban ma is vannak piacon nyomná a begyüket. Mikor Marci kezet Pénzem nincs, de dolgozok érte, s adok vett giccsek, s párt tucat „nagyított“ fény- fog, erősen néz a szemembe: egy kis ezt-azt... kép- förmedvényt is elsütöttek a házi — Gondold meg... Ha megegyezünk, — Mégis? ügynökök. Miért ne lehetne hát Marcinak anyádnak fizetek... Billegetni kezdte az ujjait. eredeti festménye?! ... Már jött, hogy Reggel új képet kezdek a pallónál. Az Felajánlotta, hogy levágja és hazahozigent mondjak, s adjam oda, ingyen is. előtérben buksi fűzfák, foghíjas házhoz; za a nyírből a tűzifát, felszántja az „No, vidd csak hazai” — de nem mond- közepén verandás villa, a háttérben sző- anyám zöldséges kertjét, és ad hozzá még tam ki, mert hirtelen eszembe jutott az lőhegy. Sok néző verődik össze. Körülfog- valami terményt és egy kis bivalytejet... őszi tárlat. nak a „ráktató" asszonyok, arra kanyarod- A körülállók izgatottan figyelték az Marci azonban nem tágított. nak vásárból jövő férfiak, csengő zsivajjal egyezkedést. Közbeszóltak és biztattak, el — Legalább mondd meg, mennyibe áll... odaözönlenek az iskolás gyermekek. nem viselték volna a kudarcot Marcinak Előveszem a ceruzát. Felírom a festéket, Délfelé, megjön Marci is. Helyet vág azt mondták: „Ne légy szűkmarkú!”... a vászon árát, a blindráma értékét... magának, s mikor megpillantja a vázlatot, Nekem: „Engedj még egy kicsit!” Ö nézi, megvakarja a fületövét s visz- szokása szerint felkiált: 1 Belecsaptam a markába, szanyújtja: — Tyű, a mindenitl Estefelé Bárdos Marci lehuppantott egy — Add hozzá a munkádíjat is! Egy percig hallgat, ajka remeg. Aztán véka búzát a tornácra. — Mit vegyek alapul? határozottan elém áll. — Fogja! — nézett az anyámra —, a Nagylelkűség vegyül a hangjába: — Ezt a képet nem viszed el a falu- többi részt majd lekvittolom a munkával. — Hát a legnormásabb mezei munkát, ból! Anyám persze semmit sem tudott a váa kaszálást! — Hogy-hogy?... sárról. Csak nézte a tömött vékás tarisz-Hozzáadok három kasza napszámot, s — Azért, mert az az új épület ott a kép nyát, meg a szemünket; nem tudta mire kijön vagy háromszáz. közepén az én házam! vélni a dolgot. — Tyű, a mindenitl — sóhajt fel, s — Csakugyan?! Ti fennebb laktatok egy És amikor elmondtam, mintha megpárotanakodni kezd a druszájával. szalmásban... sodtak volna a szemei. — Már hogy volna sok — biztatja amaz. — Rég volt az... — De sokat aggódtam miattad, Egykor Sze’ a fényképnagyításért is elkértek Kétszeresen is megörvendtem. Egyrészt, azt hittem, rossz ez a mesterség... kétszázat.. . Hol áll ez altul... Ez olaj- mert most csakugyan cserepes lett a szál- Marci búcsúzkodott. Vette a képet, hajestés, ez mosható!... más kunyhójú Cserepes, másrészt, mert zafelé menet százan is meg-megállították „Mosható” Mosolyogva pakolom el az úgy éreztem, édesanyánamnak is örömet a Nagyutcán. A szerzeményt pedig a veecseteket. Készülődnek a Bárdosok is: hoz a Marci öröme: neki fizet. randán pentosan a rádió fölé akasztotarcuk borongás, mintha elégedetlenség — Mit adsz érte? ta... >3
