A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-02-18 / 7. szám
JAROSLAV HASEK osztálykülönbség N' hclasz uradalmi ispán és Pazsek úr, a jószágigazgató igen jó barátságban joI- tak egymással. Naponta együtt ültek a Ticska-féle falusi vendéglőben. Elválhatatlan ivócimboráknak ismerték őket, r'yannyira, hogyha a faluban valakit alaposan megtréfáltak, úgy mindenki tudta, hogy a kópéságot Niklasz ispán és Pazsek igazgató úr együttesen követték el. Niklasz ispán nagyon szerette Pazsek igazgatót, de valami mégis elválasztotta őket egymástól és ez a valami olyan felháborító dolog volt, hogy az egyébként szelíd ispán lelki egyensúlyát teljesen felborította. Ugyanis akárhányszor együtt mulattak a Ticska-féle vendéglőben és a mulatozás végén valamilyen csínyt követtek el a faluban — ami rendszerint abból állt, hogy a községi rendőrt a kacsaúsztatóba lökték — másnap az egész falu azt mesélte, hogy »Niklasz ispán olyan részeg volt tegnap, mint egy disznó, Pazsek igazgató úr is jó hangulatban volt.« Az igazság persze az volt, hogy mindketten egyformán sokat ittak, és egyformán be voltak rúgva. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy Niklasz ispán mindent elkövetett annak érdekében, hogy ez az áldatlan helyzet megváltozzék. Volt eset, hogy szándékosan mértéket tartott az ivásban és addig, amíg a jószágigazgató három pohár sört hajtott le, ö csak egyet. A végeredmény tehát 1:3 volt az igazgató javára, ami abban nyilvánult meg, hogy hazafelé menet Niklasz ispán józanul és magabiztosan lépkedett a részegen dülöngélő és éktelenül káromkodó igazgató mellett. Másnap azonban faluszerte mégis úgy mesélték egymásnak az emberek az esetet, hogy: »Niklasz ispán megint olyan részeg volt, mint egy disznó, és Pazsek igazgató úr is jó hangulatban volt.« Niklasz rádöbbent, hogy itt áthidalhatatlan osztálykülönbségről van szó és ő, a botosispán sohasem lehet egyenrangú a jószágigazgatóval. Mégis minden vágya az volt, hogy egyszer azt meséljék egymásnak az emberek, hogy: »Bizony, az ispán úr tegnap jó hangulatban volt, de az igazgató, az úgy be volt rúgva, mint egy disznó!« Az ispán vágya azonban sohasem teljesedett be és lassan beletörődött abba, hogy hiába iszik kevesebbet, mint a jószágigazgató, vagy akár semmit, a rangot tisztelő falusiak szemében mindig ő lesz olyan részeg, mint egy disznó és az igazgató csak egy kicsit jókedvű. Történt egyszer, hogy mindketten egyformán be voltak rúgva. Az ispán azért vedelte az italt, mert tudta, hogy teljesen mindegy, mennyit iszik, a jószágigazgató úr pedig abban a tudatban itta magát részege, hogy jóhírén amúgy sem eshet csorba. A tivornya után nagy ribillióval végigdülöngéltek a falun, ahol egy egyenruhás alakba ütköztek. Azt hitték róla, hogy a községi rendőr és heves tiltakozása ellenére bedobták a kacsúsztatába. Kiderült azonban, hogy nem a községi rendőr volt, hanem a járőr-szolgálatát végző csendőrőrmester, akit a büntető törvénykönyv szigorú paragrafusa véd, amely kimondja, hogy hatóság elleni erszakot követ el az, aki hivatalos személyre kezet emel. Ettől a perctől kezdve a két cimbora feje felett ott lógott, az igazságszolgáltatás pallósa, lesújtásra készen. Az ügy olyan súlyos volt, hogy nem is a járásbíróság, hanem a kerületi bíróság tárgyalta. A tárgyaláson mindketten azzal védekeztek, hogy nem tudták mit cseleszenek, annyira Utasak voltak. Tanúként beidéztették a kocsmárost, a községi bírót és néhány falubeli gazdát, akik jelen voltak az italozásnál és így igazolni tudják, hogy a szóbar forgó eset előtt a vádlottak fejenként harminc korsó sört ittak. Ticska kocsmáros volt az első tanú. — Mondja el nekünk — szólt hozzá a tanács elnöke — milyen állapotban volt Niklasz vádlott, amikor elhaqyta a vendéglőt? — Kérem szépen, tanácselnök úr — válaszolt határozott hangon a kocsmáros — az a Niklasz olyan részeg volt,, megkövetem alássan, mint egy disznó. — Es milyen állapotban volt a jószágigazagató úr. A kocsmáros tiszteletteljesen az igazagatóra nézett, majd ünnepélyesen kijelentette: — A jószágigazgató úr jó hangulatban volt. jegyzőkönyvbe vették a vallomást, majd sorra behívtak a többi tanút. Valamennyi ugyanígy vallott. Az ügy tisztázottnak látszott, amiért is a bíróság ítéletet hirdetet. A jószágigazgató úr, mert csak egy kicsit vidám volt, háromhónapi fogházat kapott. Niklasz ispánt azonban felmentete a bíróság, mert tettét részegen, beszámíthatatlan állapotban követte el. Es hogy Niklasz ispán elégtétele teljes legyen, az ítélt kihirdetése után a jószágigazgató kétségbeesetten felkiáltott: — De kérem, tisztelt bíróság, hiszen én is olyan részeg voltom, mint egy disznói! Ez azonban már nem változtatott a dolgon. Fordította: Gerényi Tibor ■k-ft M-ft-K-ft *-ft ¥-ft *-ft ¥-ft-ft *-ft ¥-ft-k-ft-k-ft-k-ft-k-ft-k-ft-k-ft-k-ft-k * GYURCSÖ ISTVÁN: Gicei Dongó András Őszinte, mint a föld, és oly barna is, szemében fekete göröngy a bánat, pedig csak tíz éves kis legény, cigánylegény: két csendes szóban mondja el a vádat. Virág nem hull le a szóra. Tavasz van. Kit anyja elhagyott, nehezen érti, hát még egy tíz éves kislegény, cigánylegány... a választ újabb vádakkal tetézi. Nem dühös ügyész, csak józan kisokos: Van édes mostohám, ruhám, hegedűm — s közben a tíz éves kislegény, cigánylegény ítél, marasztal: sejti már, mi a bűn. Sejti vagy nem sejti: kedves szóra vár, s apját dicséri, ki érte dolgozik — de ez a tíz éves kis legény, — cigánylegény, magát nem oldja fel, csak gondolkodik. Üzenet: Kiskertek, méhek, házak, emberek: köztetek jár egy barna kisgyerek. Szeme csillaggal, virággal rokon: lakik a gicei cigánysoron. ☆ ★ n+ unn+ u* X* XXXXX- x-XXXXX*-ft:-K-ct:-ft *-ff ¥-ft ¥ 14 * fr
