A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-09-03 / 36. szám
Dinnyeszüret Hó-rukk No megálljatokl — Nem árulom el, hogy miről lemérni meg ex érett dinnyét, mert hátba visszajönnek éjjel é* kipróbálják a tudományukat a hátam mögött — mondja mosolyogva Hulánsaky Józsi bácsi, as imalyi dinnyék egyik megvesztegethetetlen firxöje. A végén mégis elárulja, de ennek nem sok hasxnát vessxök. Hosszú évek tapasztalata kell hozzá, hagy valaki megkülönböztesse az éretlen dinnyét az érettől. Legegyszerűbb mód a kopogtatás. Jó füle legyen az embernek, hogy a koppanások magas, mély hangjából kiválassza a legmegfelelőbbet. — Ha megkocogtatja a dinnyét, úgy kell szólnia, mint a cipőm talpának. Nem szabad döngenle, mint a boros hordónak. Ha megnyomjuk a dinnyét, ropog, de csak kora reggel, vagy napszállta után, nagy melegben nem roppan meg. Ha elvágjuk a szárát, (cupkáját), annak a közepe fehér — akkor Jó a dinnye. Ha megfordítjuk a dlnynyét, a földdel érintkező oldala sárga; e sárga résznek (foltnak) Is olyan keménynek kell lennie, mint a zöldnek. Egy egész könyvet lehetne tele Írni az érett dinnye titkairól. De az Ismereteknek birtokában is tévedhet az ember. Józsi bácsi például kétszer melléfogott (lehet, hogy minket akart félrevezetni!), míg sikerült minket megkínálnia édes dinnyével. Az lmelyi szövetkezetesek 21 hektáron termesztenek dinnyét. Nincsenek tőle elragadtatva. Ez az év általában nem kedvezett a dinnyének. — Aprú maradt és nehezen érik be. A nagy L alakú táblán három nádkunybó Is áll. Jóska bácsié a középső. A kunyhóban fából összetákolt, pokróccal letakart prices. Bádogpobár, vadászpuska és egy kés a heverő mellett szép rendben lerakva. Amint beszélgetünk, Jóska báosl 66 éves kora ellenére többször fürgén felmászik a kunyhó tetejére, tenyerét a homloka elé tartja, és szigorúan körülnéz a tájon. — Aztán lopják is néha a dinnyét? — kérdezem. — Persze hogy lopják. Azért vagyok itt, hogy ne engedjem. Talán egy gyümölcsöt se kell úgy őrizni mint ezt. Szőlő, cseresznye, szilva ellehet csősz nélkül is. De a dinnyelopás ősrégi szokás — hogy úgymondjam kicsit virtus is. Még a szomszéd falvakból is eljárogatnak éjjel errefelé. No meg a gyerekek settenkednek Ide délben, mikor azt hiszik, hogy ebédelek. A puskámat ljasztésül néha megtöltöm sóval. A múltkor a levegőbe lőttem, s azóta nem nagyon mernek erre Járni. A kertészetből négy fiatal lány Jön a dlnynyésbe — a zöld táblán messziről tarka mezei virágoknak vélnéd. Az érett dinnyéket szedik össze. Várja a város az őszi csemegét. d. /. Vlach felvételei
