A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-08-20 / 34. szám
A minaret EGRI VIKTOR: ijior éj (lifXfllél „Csudaszép helyen Egör vára vagyon, Az völgyre fekszik egy hegy oromzaton, Északra ellenben királyszéki vagyon, Napkeletre egy nagy magas hegy vagyon." A csallóközi és mátyásföldi rónákhoz, a szelíden hajló szlovák hegyi világhoz szokott szemnek feltűnik, milyen nagy a hasonlatosság közte és a nagy magyar Alföld északi nyúlványa, a Mátravldék és a Blikk-hegység alja között. Csak abban különbözik tőle — kivált a sík alföldi táj —, hogy Jóval kevesebb a faluja, a búza- és répatáblák tengerében kevés templomtorony és pifoscserepes háztető tarkáink. A lakosság zöme a vidék három nagyobb városába, Hatvanba, Gyöngyösbe és Egerbe tömörült, és ezért közbül inkább csak nagyobb tanyatelepüléseken, mint falvakon akad meg a fürkésző tekintet. Valamikor itt török agák és basák sanyargatták a népet, defterdárjaikkal behajtották az adót, évente többször is, ha kedvük és kapzsiságuk úgy kívánta; ők maguk Janicsárnak vitték a legények elejét, háremükbe a fehérnép legszebbjét, leszakltásra és hervadásra Ítélt szemérmes szüzeket. Mit tehetett mást a nép: megfutott a portyázók és harácsolók elől, bujdosott a rengetegben vagy védelmet keresett a városok vagy végvárak menedéket nyújtó falai közt. Azóta három évszázad viharzott el, megszűnt a portya, tűzcsóva nem hullt többé a szalmatetőkre, de megmaradt a robot, a földesúri világ ezernyi terhe; a föld megkövetelte, hogy dolgos kéz törje és művelje, így keletkeztek a tanyák a városok körül, helyenként távolabbra nagyobbak is, ám igazi faluvá csak kevés terebélyesedett. Maga Eger. a végváráról híres ősöreg város már védettebb helyen, az Eger patak völgyében, azon a dimbes-dombos tájon fekszik, ahol a Bükk és a Mátra hegyei határt szabnak a Nagyalföldnek. Fentről, a gömbölyű hátú Nagyegedről vagy a még magasabb, csúcsos Várhegyről lepillantva szinte meseszerű a soktornyü város frissen cserepezett háztetőivel, a szelíden hajló lankák szőlőskertjelnek üde zöldjével. Egernek behegedtek háborús sebei és lassan modern várossá alakul át, amely nem gyárakról, nagyszabású ipari üzemekről, hanem iskoláiról — a csillagvizsgálóval ellátott Pedagógiai Főiskoláról és a régi „vincellér iskolából“ az utóbbi években kifejlesztett Szőlőkísérleti Kutatóállomásról — fürdőiről, nagyszámú műemlékéről és nem utolsó sorban pompás zamatos boráról nevezetes. Igen, a bor, az egri bikavér, a magyar vörösborok királya, „amely gránátpiros, testes és mégis lágy, tüzes, erős, de nem túlszeszes, egyöntetűen kellemes fanyar, igen finom zamattal és illattal . . .“, az egri medok és a „fiatalon" is szállítható kadarka — talán ezt kellene első helyen említenem, a nagymúltú városnak ezt a kelendős exportcikkét, amely európaszerte mindenütt ínyencek, borszakértők kedvence, de sehol másutt nem olyan zamatos és illatos, mint itt, ahol terem és fölséges itallá érik a napsütötte dombok és lankák szőlőskertjelnek hűvös pincéiben. Valahogy más az Ize, az illata és zamata itt. ahogy pincehidegen hozzák és szíveskedve kínálják a közös gazdálkodás útjára lépett gazdák a várvédő Dobó Istvánról elnevezett termelőszövetkezetben. Szomjat oltó. Jó kedvre derítő, új poharat klvántató pompás nedű ez, Ihatod módjával, nem dönt az asztal alá, nem okoz fejfájást vagy gyomorégést. Itt a szövetkezetben kapom a magyarázatát, mi a titka a Jó egri boroknak. Három tényező Játszik közre, az első az éghajlat. A hideg szeleket felfogja a Mátra és a BOkk-hegység; a szőlő tenyészidejében mért középhőmérséklet 17 C fok. Jóval magasabb, mint feljebb a hegyek közt. Kedvező a szőlőkertek fekvése is, az enyhe lejtésű dombok nap felé néző oldalain Igen magas a besugárzás értéke. Végül kedvező tényező a talaj; a vulkanikus eredetű riolittufa termi a leglzesebb borokat. Az úton sokfelé láthattam is a riollt-tufába vágott híres borpincék tucatjait. Meglepő, hógy az utcákon, még a késő esti órákban sem látsz dülöngélő duhaj részegeket, de vasárnap délelőtt sok egri cívis szeme szokatlanul fényes: „van benne már egy kis nyomás“ — mondják, és a viták hevében a csintalan szó mellett elröppen egy gorombább is. Mondják azt is, a fiatalok tudják az illemet, a bicska nem nyílik ki a markukban. Máskülönben a város gazdagságát megalapozó bort nem átkozzák a menyecskék, az „egri hősök“ feketeszemü, barnahajü szépséges utódai, de maguk is szívesen kóstolgatják. * A Park szállóban és a város tucatnyi vendéglátó üzemében is hamisítatlanul kaphatod, bizonyára Jórészben ez hozza ide a fehér asztal örömeit kedvelő idősebb kirándulókat. A fiatalabbakat mégis inkább a múlt vonzza és hozza csapatostul; évente a százezer főt is meghaladja a várra,- a megőrzött vagy restaurálás alatt levő műemlékekre kiváncsiak száma. Eger történetében olvashatod, hogy a tatárjárás idején még nem állt a vár, Rogerius krónikája csak a székesegyház kirablásáról és felgyüjtásáról tudósít. A dúlás tanulsága, a védtelen város kifosztása bírta rá Béla királyt, hogy engedélyt adjon és segítséget nyújtson egy kővár emeléséhez. Mint a legtöbb vár, úgy az egri sem kerülhette el, hogy az idők folyamán megrohanják, kifosszák és felégessék. Alig épül fel, a fellázadt kunok gyújtogatásának és fosztogatásának esik áldozatul, majd a fejlődés és virágzás két évszázada következik. Ekkor ültették be az eddig őserdőkkel borított dombokat szőlővel, ekkor telepednek meg itt az építkezések mesterei és művészei. 1442-ben zsoldos csapatok veszik be a várat; akkori megrohanásához fűződik Arany János balladája „Az egri lány“-ról: „Sok pribék esett el egyetlen harcon. De az egri lánybAI sem lett egri asszony: Messziről egy dárda hű szivét bejárta. Fehér köntösében odarogyott szépen Kedves halottjára.“ Mátyás idején Eger és vára a fénykorát éli. A megmentett levéltári anyagból és krónikából kiviláglik, hogy erőskezü, kegyetlen és gőgös, de gazdagon építkező főurak kerültek az egri püspöki székbe. A várban egy hatalmas gótikus székesegyház alapjait rakják le, felépül a csúcsíves folyosós püspöki palota és olyan pompában tündöklik a város, amelyen csak Buda és Sopron tesz túl. Mátyás fénykorát árny követi, a feudális anarchiába süllyedt város jobbágyai 1514-ben itt is fellázadnak, Dózsa György zászlaí alá sereglenek, majd J3n a szörnyű megtorlás, a Nagy Temető, melyet betetőz a mohácsi vésznek Egerig érő romlása. Elesik Buda, a török hódítás csaknem Eger falai alá ér. 1549 nyarán Dobó István lesz a várkapitány és 1552 nyarán megindul a nagy hadjárat, egymásután esnek el a vég-Szilvásváradi részletek Az egri Megyei Tanécshéz kapuja Szilvásvárad
