A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-02 / 27. szám
'1 1 zet jelentés a DuslÓrÓl Marian BugáA, a Potrubí n. v. szerelője Prágából jött építeni a Duslót Egy szocialista munkabrigád címért versenyző csoport tagjai: Bencsík Imre és Varga Dezső ácsok Sik vidék Vágsellye határa, amely régi idők óta kenyeret terem az embernek. Kenyértermő róna — ahogy a költő mondaná —, kinézve az autóbusz ablakán, sárguló búzatengert látsz hajladozni a nyári szélben. Ahol a síkság harmóniája megbomlik, megáll az autóbusz. Kiszállsz és nézed, hogy az évszázadokon át paraszt vagy béres szántotta lapályból, Íme, több emeletes épületek, gyárcsarnokok emelkedtek ki, és a hosszúnyakú daruk — építő korunk jelképei — csikorogva emelgetik terhüket. Ahogy innen messziről nézed mozgásukat, szinte az a benyomásod, vasból és acélból készült sirályok halásznak az építkezés nagy vizében. A íöld mélyébe nézel? Megteheted, több helyen fel van nyitva a fekete termőréteg, és odalenn a sárga agyagban a hajszálcsövességet kamyi vastag kábelek, földalatti folyók betoncső vezetékei váltották fel. Elektromos energia, földgáz, víz és vegyületek folynak majd itt a síkság szintje alatt. Dr. Kianifka A nagy építkezéseket, a széleskörű, koncenrált emberi munka területeit nem túlzás a munka frontjának nevezni. A helytelen használat vagy a megszokás talán frázissá koptatta a hasonló kifejezéseket, pedig a legtöbbször fedik a valóságot. Esetünkben legalábbis igen. valóban a munka frontján vagyunk, és, itt, ez az egyemeletes, ideiglenes deszkaépület, ahol dr. Kianickéra várok, a főparancsnokság. ’ Odakint! dömperek, Tatra- 111-esek és RV 3 S-ek futnak, por kavarog a nyomukban; ide, a folyosóra írógépksttogás hallatszik ki a zárt ajtók mögül . .. elvtárs, értsd meg már, hogy autogénnel nem megy! — kiáltja valaki ingerült hangon... és kék munkaruhás csoportvezetők járnak ..parancsra" a főmérnökökhöz. Dr. Kianicka — aki megígérte, hogy körülvezet az építkezésen — is ott tárgyal valahol, valamelyik ajtó mögött. Néha egy pillanatra megjelenik, megveregeti a váltamat, hogy megnyugtasson. . . azonnal, már csak egy jegyzőkönyv. . . még egy pillanat, vagonok érkeztek építőanyaggal ... és aléír, intézkedik, verejtékező homlokát törölgeti... A vágsellye! Nitrogénmüveket a Hydrostav n. v. építi, és az építkezési munkálatoknak dr. Kianicka az egyik vezetője .. . 1962. július 1. Egy év és az üzemben megindul a nitrogéntartalmú műtrágyák gyártása. A síkság nem marad hűtlen feladatához, eddig kenyeret adott az embereknek, azután lehetővé teszi, hogy más vidékek földje több kenyeret teremjen, mint eddig. Egy év . múlva .... Ahogy így járjuk az építkezést, a feladat nem is látszik egyszerűnek. A határidőt pedig be kell tartani. Az építők a társadalomnak tartoznak azzal, hogy a határidőket betartsák, az ismerőseiknek, rokonaiknak, a családjuknak — önmaguknak. Ma ilyen a helyzet: a sok hektárnyi terület felásva, vakolatlan épületekkel, ég felé meredő betonoszlopokokkal teliiépítve, mindenütt a .menetközben“, a változás jelei, erős fantázia kell hozzá, hogy itt valaki rendezett üzemrészlegeket, befejezett művet lásson maga előtt — azt mondhatnám, teremtő fantázia kell hozzá. Dr. Kianiíklnak teremtő fantáziája van. Hogy megindul-e határidőre .az üzem? Természetesen! Ő már látja — a Hydrostav dolgozói valamennyien látják, mondja —, ahogyan a csővezetékek szelepei fehér gőzt fújnak, a most még élettelen kémények füstöt pipálnak és a dömperek zúgását felváltja az autoklávokban alakuló vegyületek visszafojtott morajlása. Pedig vannak nehézségeik. Hiány van építészeti szakmunkásokban, (az USA öt millió munkanélkülijére gondolva majdnem hogy szimpatikus nehézség), nem kapják meg idejében a tervezőktől a tervrajzokat, és ez akadályozza az építőanyag bebiztosítását, az új munkálatok megkezdéséi, a munkafolyamatok hamonikus menetét (ez már bosszantóbb, és sajnos, sok helyen általános jelenség). Mire alapozza hát dr. Kianiéka és a Hydrostav többi dolgozója, hogy az épltőmunkálatokat határidőre befejezik? ! — Ezek a nehézségek ez ideig is fennálltak, mégis teljesítettük a munkaharmonogramot és a terveinket! Hát igen, ha az ember önmagának az adósa . ..! Kultúrát!!! Az épftök — csehek, szlovákok és magyarok — munka után kultúráltan szórakozni vágynak, és Vágsellye olyan kis városka még, oly kevés lehetőséget ad a szórakozásra. A Nitrogénművek (népszerűén a Duslo) építői így beszélnek; a Komáromi Területi Színház aránylag gyakran meglátogat, a nyitral és a zsolnai már ritkábban. De miért nem jönnek ki hozzánk a braüslavalak? Es miért ne látogathatna meg a Filmharmönla, ha csak egy kisebb (30—40 tagú) csoportja is? Igen, a társadalommal szemben ma mindenkinek kötelességei vannak. Az építőknek kötelességük felépíteni a Nitrogénmüveket, a művészeknek pedig kötelességük kultúrát szolgáltatni az építőknek. S a kötelességek úgy fűződnek egymásba, a nagy egészbe, a szocialista társadalom építésébe, mint a láncszemek, ha egy megpattan valahol, gyengesége a többire is kihat. díjba gyula 8
