A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-12-03 / 49. szám

ap mint nap olvashatunk a sajtó­ban a Délafrikai Unió fasiszta fajvédő politikájának szomorú .eredményeiről”. A világ közvé­leményének erélyes tiltakozásai ellenére a Brit Vllágkőzösségből kivált Délafrikai Köztársaság kormánya minden emberi jo­got megtagad az ország több mint 9 mi­liő fekete lakójától. A jogait követelő né­gereket rezervációkba zárja, ahol hihetet­len nyomorban, emberhez nem méltó kö­rülmények között élnek ennek a mesés, természeti kincsekkel rendelkező ország­nak szerencsétlen páriái, a valamikor oly büszke, harcos bantuk. A rezervácíók, az ún. „bantusztan”-ok csaknem kivétel nélkül az Unió termé­ketlen, sziklás vidékein vannak, mégis nagyarányú bennük a túlnépesedés. Jól­lehet a bantusztanok az ország területé­nek csak 11,9 százalékát teszik ki, a pre­­tóriai kormány mégis az Unió lakosságá­nak nem kevesebb mint 38 százalékát zsúfolta össze ide. (Az ország területé­nek fennmaradó 88,1 százalékát a búrok már a múlt .században, röviddel Trans­vaal meghódítása után „fehér” farmte­rületeknek minősítették, ahonnan véres harcokban kiűzték az őslakosságot.) A bantusztanok kényszerű túlnépesedé­se mér korábban tömeges kivándorláshoz vezetett. Férfiak százezrei, sőt milliói hagyták el a szörnyű életfeltételek miatt a hazai kraalokat és — abban a remény­ben, hogy majd valami pénzt tudnak kül­deni a hátramaradottaknak, — állást vál­laltak a fehérek farmjain és városaiban. Legtöbbjük arról álmodozott, hogy egy s/.ép napon majd magával viheti felesé­gét és gyermekeit, de ezer közül talán ha egynek sikerült. Túlságosan alacsonyak voltak a bérek, azonkívül a fehér urak kezdettől fogva szigorú ellenőrzés alatt-18 A zosza nők, akik keresz­tény bitre tértek, fekete szoknyát és szfnes blúz! kaptak a , hittérítőktől Ehelyett azonban még ma is durva gyajébél szőtt okkersárga takarába bur­kolják magokat. Nyakakon amulettként zsinórt visel­nek csecsemőinket a háta kon hordják. — Egy a sok xosza özvegy közül. A hordákban erjed az Il­legálisan főzött „kafter­­sör“. Az özvegyek ntolzé kenyérkereseti lehetősége. De ezt Is írlgyllk tőlük a fehér nrak. Hivatalosan csak nekik szabad sort főzni! _______ tartották a rezerváciőkból való kivándor­lást. Asszonyokat és gyerekeket csak vo­nakodva engedtek be a „fehér” területek­re. A világosbőrű „boss”-oknak nem volt erre szüksége. Bányáikban és gyáraikban csak férfiakra volt szükségük, ezekre Is csak addig, amíg friss erőben tudtak maradni. Amint összeroppantak a gyil­kos munkafeltételek következtében, haza­­toloncoltatták őket... Az a körülmény azután, hogy a ban­­tusztanokban majdnem kizárólag csak asszonyok, gyerekek, fizikailag tönkrement visszatért férfiak és nyomorékok marad­tak, a mezőgazdasági termelés teljes szét­­zülléséhez vezetett. A törzsek azelőtt jól gondozott földjei tönkrementek. A lege­lők elsteppésedtek. Esőzések mély „don­gákat”, vízmosásokat vájtak a hegyolda­lak humusz fedőtalajába. Ezek a vízmo­sások évről évre jobban pusztították a termőtalajt,, pusztultak a legelők s ka­tasztrofális mértékben csökkent a tör­zsek szarvasmarhaállománya: az állatok éheztek, s száraz nyarakon elhullottak az éhségtől. Mivel azonban a rosszul táp­lált, legyengült ökrökkel és bivalyokkal nem lehetett jól, elég mélyen szántani, visszaesett a mezőgazdasági termelés, s ezzel bezárult az ördögi kör... Most ott élnek az asszonyok gyerme­keikkel a csupasz kőkunyhókban és vár­ják, mikor tér vissza a férj, a családfenn­tartó. A legtöbb asszony azonban hiába vár erre. A férj távozása után rendsze­rint egypárszor még küld néhány pennyt. Talán él még a férj valahol, az asszony azonban sohasem látja viszont többé. Nem keres annyit, hogy családjáról gondoskod­jék, vagy talán talált más asszonyt ma­gának a fekete munkások külvárosi tele­pén. .. Mit tudhatja azt a xosza özvegy? —fal— Még ina is a legsötétebb tudatlanság és min: denféle babonák rebságában élnek a ..ban­tusztanok" lakúi. Ex az ifjú beteg volt. A törzs varázslója levágta a fiú kisujjának k't perecéi, hogy a seben keresztül eltávozzék testéből a „lfiz démona". Képzett orvos és tanító alig akad a rezerváctúkban. Boldog menyecske — vajon meddig marad vele a férje? «

Next

/
Oldalképek
Tartalom