A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-12-03 / 49. szám

Párperces inter|ú Buzita község (kassai járás) Délkelet-Szí o vákia magyarlakta vidékén, a Kanyapta-csa torna mentén fekszik. Határának nagy része valamikor a Szentimreyek és más birtokos fa­míliák tulajdonát képezte. Szentimrey Pál, Ahaüj Torna vármegye alispánja még 1944- ben is buzitni kastélyában lakott. Aztán jött a mindent újjá teremtő fordu at, és mint mindenütt, úgy Buzitól! is megváltoztak az élet külső és belső összetevői. A Szentimrey­­kastcly jelenleg egy több gazdaságra tagoló­dó állami birtoknak a központja. lie nem az állami gazdaságokról akarok itt most szólni, hanem a csupán néhány éve működő buzitai Egységes Földmüvesszövetke­­zelről, amely máris több kiváló eredmény­nyel dicsekedhetik. Mindjárt az első években kertészetet léte­sítettek, ami igen jól kezdett jövedelmezni a szövetkezetnek. A tagság látta, hogy érde­mes a dologgal foglalkozni, ezért elhatározták, iiogy iskolázott szakembert állítanak a ker­tészet élére. E célból Kineczko Dezső szövet­kezeti tagot két évre a vágsellyei mezőgazda­sági szakiskolába küldték. Visszatérte után az eredmény nem maradt el, vezetési; alatt a kertészet fellendült, és ma már Kmeczko elv­­társ a buzitai EFSZ elnöke. Tőle tudok meg néhány adatot a szövetkezet életéből; — Hány hektáron gazdálkodnak? — 720 ha a szövetkezeti határ kit* fedése, ebből 5118 ha a szántóterület — mondja Kmecz­ko elvtárs —. Gabonatermési átlagunkat na­gyon lerontja két távolabb eső dűlőnk rossz fekvése, ill. talajminösége, úgyhogy búzából csak 22,, rozsból 21, árpából 23, zabból pedig 21 q átlagos hektárhozamot értünk el. — Mivel magyarázható mégis, hogy a sző vetkezeti tagok jól keresnek és elégedettek? — Szövetkezetünk áttért a szilárd, ill. rész­beni szilárd jutalmazásra, ami a gyakorlat­ban azt jelenti, hogy ez egy munkaegységre előirányzott 18.— Kés ből 12.— Kés t ki is li­­zetüuk minden hónapban. A hátralévő 6 — Kést aztán jutalomdíjak formájában kapja meg a tagság. Ezzel az intézkedéssel elértük, hogy a tagok szívesen dolgoznak a szövetke­zetben. — És miliői teremtik elő a szükséges pénz­alapot a munkaegységek fedezésére? — Hol éhből, hol abból. Ez evben pl. jól si­került a takarmánykáposzta-mag termeszté­se, hát most abból pénzelünk. Hárem hektá­ron 61 q M l minőségű eisöosztályű káposz­­tamagunk termett: 1 q ára 12 litiU Kcs. Nem nehéz tehát utána számolni, hogy éppen há­romnegyed millió korona jövedelmünk volt belőle. De jól sikerült a lóheminag termesztés.; is, hektárunkét 250 kg átlagos eredményt ér­tünk el. Annak is szép ára van, úgyhogy az. ela­dott 118 mázsáért közel fél millió koronái kaptunk. — Milyen szép eredményekkel dicsekedhet­nek í — júl sikerült a kukoricatermésünk is. Az eddigi begyűjtött területekről átlag 70 -75 má­zsás hektárhozamot értünk el. Hál a jövő évre milyen terveik vannak? — Elsősorban is nagyobb súlyt fektetünk a zöldségtermesztésre. Ezúttal nem takarmány káposzta-magot, hanem jó minőségű korai ká pusztát akarunk idejében piacra hozni, mivel annak augusztus végéig a szokottnál magasabb ára van. No meg aztán néhány évvel ezelőtt betelepítettünk 2,5 ha területet szőlővel. Re­méljük. ha a jövő évben ismét meglátogat bennünket, már egy kis saját termésű sző vetkezeti borral is meg tudjuk kínálni KOVÁCS BÉLA Hol as ember? A pervouralszkiji csőgyárban a lehető legszélesebb körű automatizálás mellett folynak a munkafolyamatok. Riportunk az üzem munkásairól beszél, akiknek a helyére automatagépek kerültek. A hengerműben a legmeglepőbb, hogy jóformán sehol nem látni benne munká­sokat. A gépegységek mégis egy óramű pontosságával dolgoznak. A hegesztőgép alá futószalagon jut­nak a csövek, de a berendezést vezér­lő pultjánál nem áll senki. Ugyanígy nem látunk embert a futószalag vezér­lő pultjánál és a kemencéknél sem. Hová tűntek a munkások, akik másfél éve még itt voltak? Ivan Kabancejev volt művezető be­szélgetés közben ezt mondta: „A teljes automatizálás után az Igazgatóság tan­folyamra küldött, hogy fejlesszem a szakképzettségemet. A tanfolyamot el­végeztem, és a mint hengerész dolgo­zom. Mint művezető ISO—170 rubelt ke­restem havonta. Ma mint hengerész meg­keresek 230—250 rubelt.” Ivan Butyjajev a kemencéknél dolgo­zott és automatizálás idején részt vett vezérlő pultja automatizálásában. Ma mester és egyidejűleg az Uráli Politech­nikai Intézetben tanul. 1963-ban mér­nök lesz. Azelőtt munkája során sokszor kellett a fehéren Izzó kemencébe néznie. Ma fotocella figyeli helyette a kemence belsejét. Az automatlzáciő mellett foglal állást, azért mert megkönnyíti a munkát, mert kiemelte őt a vezérlő pult mögül, és lehetővé tette, hogy tanulhasson. „Akárcsak más üzemekben, a mi üze­münkben is élénken érdeklődtek az em­berek az automatizálás iránt" — mond­ta Fedor Danilov Igazgató. „Megkönnyí­ti a munkát, lehetővé teszi a szakkép­zettség színvonalénak emelését és ma­gasabb keresetet eredményez. Senki sem fél, hogy az automatizálás miatt el kell hagynia az üzemet. Mindannyian tudják, hogy az automatizálással kapcsolatban száznegyvenöt munkást más műhelyek­be helyeztünk át előbbi munkahelyé­ről, de senkit nem bocsátottunk el. El­lenkezőleg, üzemünkbe még ebben az évben 2622 dolgozót — munkásokat, technikusokat, mérnököket — veszünk fel. A Kvéty riportja nyomán

Next

/
Oldalképek
Tartalom