A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-12-03 / 49. szám
Cse[ényi 7Ö&igez Uj versek i0&fL&Lga(a Tenger. így látom. Partizánok. Emlékezem. Röntgennel mérik. Topolyája olyan kicsi semmi két kezemmel hatszor átfogom Vonulnak a hegyek sorban. Kólómpolnak. Partizánok. Égetik a szenet. Üszkök. Fekete a bükkfa-erdő. Vér. A óért, a óért ts látom. Partizánok. Jön a német. Tenger. Vonulnak a dombok. Szénégetők. Ojra vissza. Fekete a bükkfa erdő. Vér. A vér a katlanokban. Partizánok. Ma így látom. Énekelünk. Elünk vígan. Erkölcs. KI tudja a méltat? Partizánok. Értünk haltak. Viseljük-e váilainkon a gondjukat? Értünk haltak. ki fog ezalatt leányt szeretni kékszemü lányt ki szeret s mikor Tíz év múlva tizenöt év múlva topolyafa lengett a szél csontjainkban dübörög az élet zúg az atom száz kicsi fehér cítoplazma építi a létet az a fiú most nő valahol azt a leányt most hordja az anyja topolyafa ki ölel s mikor alattad bronzszinü lányt te édes zeng a világ fel sem foghatom csontjainkban dübörög az élet sejtjeinken zúg át az alom JCezek Asszonykéz hogy kacag csupa láz csivitel takarít zeng a ház Mogorva férfiak vas-keze mintha kovácspöröly zengene Kenyérdagasztó kéz illata jóanyánk éltető csillaga Cslklandó mardosó lánykezek fogjatok fájón öleljelek Világot teremtő akarat szobrászok formázzák a vasat Építő munkások Izmai világot építünk itt ma ml Cjpií z&L(ü Fű zöld fű életem képe vagy Léthe vagy halkhúrú béke vagy Itt lebegsz habkönnyű, szárnyakon színeid zenéjét hallgatom Ölelnek engem a vaskorok önfejű kemény legény vagyok Kergetem hajszolom magamat s kívánom vissza nyugalmamat De csak ha fű között heverek s hullanak reám a levelek Akkor tudom hogy halk béke vagy százszínű életem képe vagy Ű llüatcu Forró vasárnap délután csónakáztunk kinn a Dunán Fürödni fártunk Ancslval körülöttünk lárma zsivaj S egyszerre csend egy gyors kanyar s Jött a nyárvégi zivatar Nem viszlek el többé oda hiába hív a zöld moha Hiába csal a csend a nyár a vén Duna a láthatár A lárma a gyerekzsivaj Mondjátok mi lett Ancslval? O C út Valamikor tenger volt ez a kút körülötte nóta babona járta bizonyítván változik az anyag Valamikor hús föld volt ez'a kút morzsoígatták a súlyos férfi-öklök s íme mivé tette az akarat Valamikor napfény volt ez a kút foton gyanánt száguldozott az űrben lendíti ma a szorgos gyárakat 11
