A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-12-03 / 49. szám
A. Siqueiros (Mexikó): Tanulmány Gaál Vend A kitáruló ajtó nyílásában Gaál Vendel bácsi jelent meg. ötven egynéhány évének hajlottságával, levett kalappal lépett a tanácsháza termébe. A vezetőség tagjai kíváncsian fordultak felé, mintha tekintetükkel, fürkésző pillantásaikkal azt kérdezték volna: „Ml a baj, Vendel bácsi? Mi hozta a tanácsházára ilyen későn. No, itt a Vendel bácsi, ugyan mitakarhat?” — Ügy nézték, úgy vizsgálgatták, mintha a ruhája ráncaiban, őszes hajában, megtört öregségében lett volna a válasz feltóduló kíváncsiságukra. .. Gaál Vendel bácsi a felső faluvégen lakott. A lányánál, vejénél élt családtagként. A ház az övé volt, ő építette valamikor, ő kaparta össze a tíz körmével. Neki magarak senkije sem volt, csak egyetlen lánya és két unokája, akiket úgy szeretett, mintha saját gyermekei lettek volna .. A feleségét már nyolc esztendeje eltemette Két fia leventeként ottmaradt a második világháborúban. Ö a szövetkezeti kertészetben dolgozott. Nagyon megbecsülték, mert igen szorgalmas volt. Az eszét, a tudását is beleadta a munkába. Az elnök ugyan már többször tanácsolta neki: hagyja abba a nehéz testi munkát. Ejjeliőrséget ajánlott fel neki. De Vendel bácsi még nem akarta letenni a szerszámot. — Bírom én még, ne sajnálkozzék senki rajtam — mondogatta gyakran. Hosszantartó ünnepélyes csönd telepedett a tanácsteremre. A falióra nagymutatója jól túlhaladt már a tízesen. A levegőben szürkéskéken úszott a füst, a hamutartókban lassan, hunyó parázzsal hamvadtak a cigaretták. Vendel bácsi egy pillanatra megállt az ajtóban, tekintetét körülhordozta a jelenlévőkön, aztán végigment a termen. A pártelnök előtt állapodott meg, de úgy, hogy fél testtel a vezetőség felé fordult. Kalapját még mindig kezében tartotta. Szorította, majd idegesen gyömöszölte a karimáját, mintha nagyhirtelen nem jutna eszébe a mondókája. — Elnök elvtárs — mondja halkan, s a hangja most valahogy zavartan, idegenül cseng... — Elnök elvtárs... én szeretnék belépnil Kérem. .. tessék engem megítélni — s itt a vezetőség felé fordult, hajlott derekát kiegyensíti, mint aki vallomást tesz a maga igazolására. Nyomaiékot adva a szónak folytatja: — Tessék megítélni, milyen ember vagyok én?! Igaz, kicsit nehezen, akodozva beszélek, de az csak azért van, mert szilánk van a nyakamban. .. el döntött Ráncos arcát félrefordította, nya káról elhúzta kockás ingét. Kissé ol dalt, a tarkóján tyúktojás nagyságú forradásos lyuk éktelenkedett. — A háborúban kaptam. Gránát szilánk. Volt, akinek a fejét vitte el... A németek tuszkoltak előre bennünket a tűzbe, az élvonalba. Aztán hol az egyik jajdult fel, hol a másik... Én a nyakamhoz kaptam és véres lett a kezem. Nem tartott soká, elájultam. Azt. mondják, elnök elvtárs, hogy most is háborút akarnak. .. Nekem két szép unokám vanl Az egyik fiú, a másik kislány! Két fiam meg ottmaradt a háborúban A kommunisták nem akarnak háborút, azt mondják Én sem, én sem akarok háborút, ezért szeretnék belépni a kommunisták közé Kázmér János, az imént még hevesen vitatkozó titkár úgy nézett föl Gaál Vendelre, mintha az ősz, öreg embert vigasztan., óvni, félteni akarná. Gáspár Sándor a vezetőségi tagok arcvonásait fürkészte gyakori bólogatások között. Vastag ujjaival hangtalanul dobolt az asztal lapján, bal kezével a szék (ámláját markolta keményen, haragosan. Simon Pétör szótlanul a beszélőt hallgatta. Figyelie a kiejtett szavak súlyát, fájdalmát Mert mindezt benne érezte Gaál bácsi vallomásában... Amikor Gaál Vendel elhallgatott, Simon Péter a párttagokra nézett, az.tán a öreghez fordult, mintha mindannyiuk nevében szólt volna — Én már régen közénk tartozónak tudtam Vendel bátyámat. A vezetőség elé terjesztem a kérelmét, aztán majd értesítjük... Egy ideig még állt, mintha valamit még mondani akart volna, aztán hirtelen odanyújtotta jobbját Gaál Vendelnek. — Aztán majd hívjuk Gaál elvtársat! — mondta, és keményen, barátságosan kezet szorítottak. Gaál Vendel megkopott, kiszolgált kalapját legényesen fejébe csapta, egyszeriben a járása is fürgébb, szaporább lett. .. Az emberek hallgattak. Egy idő múlva Simon Péter, a pártelnök nyúlt a kalapja után. — Akkor csütörtökön este .íyric órára gyűlést hívunk össze — mondta. Még hozzá akarta tenni, hogy ünnepi gúnyában jöjienek ám a vezetőség tagjai, de meggondolta. Feleslegesnek tartotta Látta a szemükben, hogy úgyis megértették. Kint ezüstös fényei ragyogtak a csillagok. KOVÁCS MIKLÖS ROBERT ROZSGYESZTVENSZKIJ (Szovjetunió) Ének a nagj\ Földről A dermedt jégmezők felett slvílva nyargaló északt viharban porztk a hó ... S mi csak daloltuk, hogy a világon, a nagyvilágon van egy Föld, mely nagyobb mint az ég. Egy óriási Föld — erdők rétek, mezöségek, sűrű kaszálók: bimbó dalkálók, hol kék tavak galambtekintete reszket, van egy Föld, ahol bennünket várnak és szeretnek. Kicsi kunyhónk az Északi Sark halárán jeges pusztaságban gubbaszt árván. Oly távol Moszkvától! De a szivünk közel hoz Moszkvához ... Te nagy Föld. boldog Föld — erdök-rétek, mezöségek, sűrű kaszálók: bimbó dajkálok, hol kék tavak galambtekintete reszket, áldott Föld, ahol bennünket várnak és szeretnek. Ablakunkon hóvihar zörget csontujjaival. S a hóhatár szélén tavasz vanl Légy halhatatlan, ki minket elparancsolsz s visszahívsz; te drága, nagy Föld, te végtelen Föld — erdők rétek, mezőségek, sűrű kaszálók: bimbó dafkálók, hol kék tavak galambtekintete reszket, hatalmas Föld, ahol bennünket várnak és szeretnekt BEDE ANNA fordítása 9
