A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-12-03 / 49. szám
Bratislava — Mllatics utca 22. Négyamelete« épület. Kőművesek, asztalosok, vízvezeték- és villanyszerelők otthona. Körülbelül hatszázas laknak benne. Napközben csendes, kihalt a ház. Délután négy után telik meg élettel, amikor hazajönnek a munkából az építőipari dolgozók. Ilyenkor hangosak, mozgalmasak a folyosók és a mosdók. A fiatalok megmosakodnak, átöltöznek, vacsoráznak, eztán egyik olvasással, másik sakkal tölti az estét Néhányan, a távolabbiak levelet Írnak, mások viszont nyakukba veszik a várost. Sokan a naptárt forgatják, keresik a bejegyzést: ekkor indulunk haza! Szabó Tibort azonban nem érdekli a naptár. Huszonkétévss vfzvezetékszereló. s talán ö az egyetlen, akinek a legényszálláson kívül nincs otthona. Anyját, apját nem Ismeri, árvaházból került rokonokhoz és késóbb tanonciskolába. Internátusbán nevelkedett, az államtól Ingyenes ellátást kapott: kimenő és munkaruhát, egypár cipőt és zsebpénzt. 1955-ben végezte el az iskolát. Beállt az építők közé Persze nem nagy kedvvel. Minden érdekelte, csak a munka nem. Tizenhatodik évébe lépett s érdeklődési köre csu pán a futballra, a légpuskára és a szőlődézsmálásra terjedt ki. A Velehradská éti otthonban mindén megtörtént vele, ami az ilyen korú duhaj fiatalokra Jellemző. Né-Szabó Tibor a munkahelyen gyen laktak egy szobában. Hogy ez épületbán klub, rendszeres filmvetítés, televízió, sakk, asztalitenisz és könyvtár is van — telén észre sem vatta. Nevetve s kicsit szégyenkezve meséli, bogy abban az időben rettenetesen tndulatoi volt. Megtörtént a munkahelyen, hogy már beszerelte e házba a vezetéket, de az utolsó simítás nem sikerült. Mérgében egytől-egyig összetörte a csöveket. Misik eset. Ment haza műnkéből a barátaival. Az ajtö zárva volt. Zörgetett, dörömbölt, de senki nem nyitott ajtót. Megint elöntötte a méreg ée naklfeszltette vállát a zárnak. Az ajtó megrepedt. Megfizettették vele a kért. Erre — amint azt az indián történetekben olvazta — kését dobálta az ajtóba, mondván, úgyis megfizettették. Azt bitte, övé a világ, nem lehetett beszélni vele. Megtette, hogy rápattent Idegenek motorkerékpárjára, pedig nem tudott Jól vezetni. — A Jő rossz volt ekkor, s a roetz Jól — Ismeri be. Ml volt az oka, hogy a szakiskola, elvégzése után vagfinykodni kezdett a munkahelyen? Gondolkozik egy kevezet, aztán a felnőttekre tereli a szót. Ügy kezelték, mint Javíthatatlant. Senki nem közeledett hozzá Jfiszlvvel, senkt nem vette komolyan. Csak legyintettek, ha valami szamárságot csinált. Hat áve dolgozik, de csupán egyetlen emberre gondol vlsssa szeretettel. Az ötven éves Krebesz Pálra. Szintén vlzvezetékzzerelö. Segítette öt h munkában, megmagyarázta a rajzokat, stb. Látta a hibáit, de nem vetette meg. Türelemmel viseltetett Iránta. S ha valamiért meg la fedte, mindig úgy kezdte, hogy ö sem volt különb, de be az ember Jé szakmunkás akar lenni, akkor el kell hagyni a rossz szokásokat. — Tudta, hogy sem apám, sem anyám. Szeretetet nem kaptam, goromba voltam, felesel tem az idősebb ssakikkal ét már ex Halt sem vetettem meg. Mégsem mondott le rólam. Nap mint nap mondogatta: — Néxd csak, Tibor! As Italbél semmi basznod. Elviszi a pénzed s ha idejekorán nem kapss éixbe, kiüti kasodból a szersxámot Is. Neki kösxönbetl, Klebesz Pali bácsinak, hogy felhagyott az ivással, a duhajkodással. 1958-tél meglehetősen kiegyensúlyozott áletet él. Nem üres a pénztárcája, rendezen öltözködik. Nyereménykönyveoskéje le van. Es s lakásbizottságon kérvénye . . . Jövőre szeretne megnősülnil. . . Rajong a szakmájáért, menetvégé, franciakulcs, hegasxtőplsxtoly, és csövek birodalmában érxl Jól magát. Most egy hatemeletes házban dolgozik. A Prlemyselná utcában. 1,800 koronára Jön ki havonta. Munkahely és legényszállás. Két távoli pont a városban. Reggel korán megy, délntán korán Jön. S míg baxaér, bőven van ideje a gondolkodásra, hova menjen. Szerdán a Jégkorong mérkőzéseket látogatja, a többi napokon pedig hol magában, hol zzobatáriaival a városba megy szórakozni. A Duna partja, vagy a Nyerges utca kedvelt sétahelye. Ha esik az eső? Nem msgy sehová. Beszélget a barátaival. Vagy olvas. Vagy mozijegyet vesz. Sok szé esik köztük a futballról . . Havonta egyszer-kétszer Trnava mellé iz elrándnl. A barátja falujába. Ott lakik a kiszemelt kislány le, könyveli a szövetkezetben. Mert hiába a kényelmes, jól bútorozott szobák a legényszálláson, hiába a szobánként kialakult barátság, a fiatalok nem akarnak Itt megöregedni. Legénysxállis? Csupán ugródeszka minden ember nagy vágya felé . . . s nösüléshez! Szabó Tiborban meg mindenki másnál fokozottabban él az a vágy Hiszen a családi tűzhely melegét ö még nem érezte soha. Harminc perc múlva kezdődik a film Szobatársé, Stanislav Kirtpoisky villanyszerelő must ábrándozik Macs Jószef ■ Estenként készül az akvárium ^ Lesáénys* alias I
