A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-12-03 / 49. szám

Miért szálka az Az ország gyáriparának fele Havanna környékére össz­pontosult. A forradalmi kor­mány megszünteti ezt az egészségtelen helyzetet, Ku baszerte űj üzemek épülnek Az önkéntes népművelők egyik központja Varaderben. Itt szerelik fel az Írástudat­lanság ellen harcba induló­kat "iBk T yugtalanító hírek érkeznek Ea­rn, tin Amerikából. Az imperialistá­jául barát erők brazíliai, majd ecua­dori kudarca után az USA nyílt katonai beavatkozással kísérli meg fenn­tartani a reakciós dominikai rendszert a diktátort Trujillo család távozása után. Akár fegyverrel is útját akarják állni az ország demokratikus átalakulásának. Köz­ben a nyugati sajtó a Kuba elleni újabb agresszió gyors előkészületeiről ad hírt. A zsoldosok készen állnak Több mint húszezer amerikai pénzen toborzott és felszerelt zsoldos készen áll a reakciós közép-amrikai kormányok Se­gítségével létesített kiképzőtáborokban (lásd a térképetI) egy Kuba elleni újabb invázióra. A Washingtonban kiagyalt ter­vek szerint valamilyen ürüggyel ezúttal beavatkoznának ezek a bábkormányok is, az USA pedig a segítségükre sietne. A hírügynökségek jelentéseiből nyilvánvaló, hogy az USA vezetői a csúfos kudarccal végződött partraszállástól sokkal nagyobb akcióra készülnek. A lerohanás terveit magasrangú amerikai katonatisztek dol­goztak ki, ők vezetik a kiképzést ős a költségeket Washington fedezi. A ban­diták készen állnak, csak éppen a ked­vező politikai légkör megteremtésével van baj. Az Egyesült Államok nyomására ugyan Venezuela megszakította a diplo­máciai kapcsolatokat Kubával, de az or­szág népe óriási tüntetéseken ítéli el a kormányt Az Amerikai Államok Szerve­zetének néhány tagja is a szennyes ame­rikai terveket támogatja, de a szervezet legjelentősebb országai (Brazília, Ecuador, Argentína, Chile) ellenzik az interven­ciót. Az imperialisták azonban nem nyug­szanak, minden eszközzel megkísérlik a Kuba elleni újabb kalandhoz szüksé­ges légkör megteremtését. Miért szeretnék az imperialisták elsö­pörni a kubai foradalmat? Egy amerikai újságíró így fogalmazta meg tömören; „A kubai példa az USA számára szinte felmérhetetlen következményekkel jár­hat.” Igen, a kubai példa megmutatja Dél-Amerika elnyomott millióinak a függet­lenség, felemelkedés járható útját. A hős kubai nép az imperialista pro­vokációk, az ellenforradalmi szabotázsok nyugtalanító légkörében elszántan, lelke­sen építi országát. Az 1959-es évet a szabadság évé­nek nevezi a kubai nép, 1960 a föld reform éve, 1961 pedig a n é p m fi­ve 1 ő s éve. A forradalom megkövete­­lí, hogy megtanulj olvasni! — hirdeti a jelszó. Az új társadalmat nem lehet írás­­tudatlan emberekkel felépíteni. Az átkos diktatúra súlyos örökséget hagyott az or­szágban: az 1953-as népszámlálás adatai szerint a lakosság enyharmada soha nem járt iskolába, 29 százaléka pedig csupán 1—2 osztályt végzett el. Az egész ország soha nem látott lelke­sedéssel fogott az írástudatlanság felszá­molásához. Közel 350 ezer „aífabetiza­­dores populäres”, vagyis önkéntes nép­nevelő több mint egymillió lakost tanít írás-olvasásra. A sajtó, a rádió és a tele­vízió is óriási segítséget nyújt a nemes népi mozgalomnak. Kubában az a szokás, hogyha valaki megtanulja a betűvetést, levelet Ir Fidel Castrónak. Ez a több mint egymillió levél a kubai forradalom egy nagyszerű kor­szakának örök dokumentuma. Fő feladat: az iparosítás: A kubai dolgozók fegyverrel kezükben építik hazájukat, jelszavuk: Szervezz, termelj és takarékosdj! Az időn a leg­­főb kubai termékből, a cukorból hét mil­lió tonnával termeltek többek, mint 1952- ben. De az üzemekben is mendenütt szin­te ugrásszerűen növekszik a termelés. Például a hatalmas arihaavanai textil­­gyár egy hatodával termel többet, mint két éve. A földosztás eredményei is megmutat­koznak. Az eddig külföldről behozott zöldségfélékben, gabonaneműekbén már önellátó Kuba. A szigetországban jelen­leg 620 földművesszövetkezet tevékeny­kedik. Most vitatja meg a nép az első három­éves tervet, amely 1962—65-ig Kubát földművelő országból fejlett Iparral ren-A térképen jól láthatók az amerikai pén­zen és amerikai tisztek vezetésével az ellenforradalmi zsoldosok kiképzésére lé­tesített táborok las Vilas tartományban a Manuel Saaguily állami gaz­daság dolgozót a gazdag ananásztermést szüretelik imperialisták szemében delkező agrárállammá változtatja és je­lentősen növeli a lakosság életszínvona­lát. Testvéri segítség A kubai nép harca nem könnyű. Az USA igyekszik minél nagyobb nehézségeket okozni és a lakosság között elégedetlen­séget kelteni. A kubai dolgozók lele­ményessége, szívóssága és a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország testvé­ri segítsége azonban lehetővé teszi a fel­vetődő problémák megolodását. A kubai nép tudja, hogy nehéz harcában mögötte áll a legyőzhetetlen szocialista világrend­szer és minden szabadságszerető nép. Ezen az erőn összeomlik az Imperialisták va­lamennyi intrikája, és Kuba népe fáklya­ként mutatja Latin-Amerika elnyomott né­peinek az új élet felé vezető utat. Sz. B

Next

/
Oldalképek
Tartalom