A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-11-19 / 47. szám

*} V'fv//?/Ssrie//e#/efe

Mikor nyújtunk testvérkezet ?

Szállnak az évek egyre-másra s késik a világ gyógyulása.

Pedig de várunk: égve, fájón kikötni egy új Araráton.

Kétmilliárd szív viharában hányódnak népek, nemzetek.

Fülünkbe dong a jaj, a régi: Mikor nyújtunk testvérkezet?

DÉNES GYÖRGY

Ősz, 1961

A fák

Pirosán izzanak

/És hisznek benned Béke)

Az ég

Nagy kék lemez

Szépen ível át a zajló világ felett (És hisz benned Béke)

Az Ember

Dörmögi Ősz van újra itt Nosza sebtében gereblyét kerít Összesepri s elégeti a gazt a kertben (A saját rosszát mikor meri)

S míg az égre jut a füst Az utcára néz Egy vidám gyerek Fut rajta éppen át Kezében színes léggömböcske Az gyújtotta meg az örömét _ Nem is fut illan az úton át Boldogan röpíti a szél Gömb-mámorát

Ezt látva erre gondol az Ember Millió évekkel ezelőtt Or-nagy volt a Béke és erős Kék válla volt az ég És szeme, volt a nap S mint az a gyerek ott az utcán Olyan ős vidáman

Fogták össze sugár-kezei az űrben Az óriás-sárga léggömböket A bolygató ballonokat Most Reszkető öreg töpörödött

Kihamvad a tűz

Rendel csinál a szerszámok kozott És ö is hiszi

/Soha nem hitte ennyire még)

Hogy újra erős hatalmas leszel Béke

BATTA GYÖRG5

Fehér galamb

Belevakultunk a gyönyörbe? Márvány fogát ránk vicsorítja az idő dérszörű kutyája s habzik a szája talán kínjaim örökölte

A nevetés fehér galambja ritkán repül erre a tájra a kert tövén a gyalogutat héjjá vigyázza forog és aranytollát szórja

házak fölé én fázok tőle szaladnék el de hová tűntél mellőlem nincs aki vezessen 6 látod Tündér nevet vések a kristályköbe

Ronggyá tépett vitorla lettem mert csillagoknak udvaroltam s most már emlék-almáért járok — minek hazudjam — régi-kertbe hol terád leltem.

TÓTH ELEMÉR

Marth György: Részlet a „Háború“ ciklusból

(linómetszet)

9