A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-11-19 / 47. szám

Aludni tér a város. Az ut­cák elcsendesednek, meg­szűnik a forgalom. Csak elvétve látni egy-egy hazasiető embert, andalgó szerelmespárt. A neonok színes fénye riasztja az éji árnyakat, a mozik, szín­házak ruhatáraiból is eltűnnek az utolsó látogatók. A város ezernyi apró ténye kialszik. Néhány ablak azonban egész éj­jel nem hunyja álomra szemét. Mögötte dolgoznak azok, akikre többnyire csak a szükség pilla­natában gondolunk. A nyomasztó csendet csak a fehér köpenyek suhogása töri meg, szinte kínos a tisztaság. Az éjszakai ügyeletes orvos rende­lőjében vagyunk. Az ajtón félénk kopogás hal­latszik. Ijedtarcú fiatal mama lép be, mögötte az apa, bebugyo­lált pici gyerekkel a karján. Harminckilenc fokos lázzal hoz­ták be a háromhónapos Móni­kát. A gyermekorvos Olga Bobo­­ková gyakorlott szeme azonnal megállapítja a diagnózist: man­dulagyulladás. Receptet Ír, ta­nácsot ad a szülőknek. Szeren­csére Mónikának nincs komo­lyabb baja, rövidesen meggyó­gyul. A szülők hálás mosollyal, megnyugodva térnek haza. Pár perccel éjfél előtt cseng a telefon. Sírós női hang kér sürgős segítséget, a férje .. . Ügy ■ látszik Ménlkának nincs ínyére a vizsgálat Könnyebb sérülés Dr. Közének Augusztín sietve kabátot ölt, felkapja a táskát és három percen belül a helyszí­nen vannak a gyors mentőautó­val. Klslrtszemű fiatalasszony nyit ajtót. Három megszeppent gyerek kapaszkodik a szoknyá­jába. ' Döbbenetes látvány tárul az ötvös szeme elé. Az apa — megrögzött alkoholista — Ismét berúgott állapotban került haza. A lakás felfordítva, a padlón szanaszét üvegdarabok hevernek, a férfi ordítozik, tör-zúz, amit csak lát, kezéből ömlik a vér. A mentőknek csak nagynehezen sikerül betuszkolniok a kocsi­ba. Az ütőn persze kezdődik a szokásos magyarázkodás, a meg­bánás. — Higgyék el, nem vagyok én rossz ember I MM Dr. Kosának rádiótelefonon utasításokat ad, mit készítsenek elé az operációs teremben Az autó fékez, a férfit beklsé- sáriét. Könnyebb mérgezés, a fiút rlk a pszichiátriára. megmentik. Dr. Közének öt éve dolgozik a mentőállomáson. Sok szeren­csétlenségnek volt tanúja. Ismer Bratlslavában minden utcát. Van olyan éjszaka, amikor megállás nélkül száguldanak a mentőko­­cslk, mindig történik valami: hisztérikus roham, közlekedési baleset, öngyilkossági kísérlet. Az orvos egész éjjel készen­létben áll. Akad még ma éjsza­ka munkája, vagy nyugalom lesz reggelig? A telefon Ismét cseng, az or­vos sietve távozik. Nemsokára sápadtarcú, fiatal fiút hoznak be hordágyon, öngyilkosági kí-Vlrrad. A kihalt utcákon fel­tünedeznek a munkába siető em­berek. A kis Mónika békésen alszik, álmában mosolyog, édesanyja megnyugodva hajol töléje. Az alkoholista már tiszta fejjel tesz erős fogadalmat, hogy többet nem Iszik. A fiú, aki öngyilkosságot akart elkövetni, rájött, milyen helytelenül cselekedett. A város lassan klvllágosodlk. Az egész éjjel világító ablakok lezárják álmos szemüket, akik mögöttük őrködtek, megérdemelt pihenésre térnek. KOPASZ CSILLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom